Valamennyi bejegyzés

Kampec dolores XXVIII. – Hőség

Két meccs, amikor annyira magyar lett minden halandó, hogy pulikat okádtak az udvaron, vérző gyomrukból nemzeti színeket öklendeztek elő, és kokárda lett a szemük helyén, azon át szemlélték a piros-fehér-zöld holdat, ami előtt szittya magyar boszorkányok iramlottak seprűiken, hónuk alatt Nagy-Magyarország matricákkal, és a Himnuszt énekelték végtelenített magnószalagon.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Lakmuszmeccs mint időközi választás

Olyan lesz ez a meccs, mint az ’56-os olimpián a magyar-orosz vízilabda ütközet, amely akkori olvasatban a zsarnok és a szabadságharcos közti véres küzdelem volt.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , , ,

Budimeccsek a királyin

Végül is, megvan ezeknek az eseményeknek a maga diszkrét bája, amely érdekel egy zárt közösséget: a Józsit, a Bélát meg a kocsmárost.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Stadiont kapott a KLIK – és a központi krétaraktár ideája

Hogy fidesztől sújtott hazánk kilátásait lefössük: a turizmus áll a startvonalnál, ő is központosítódik mindjárt. És ez jó. Nagyon jó. Izgulni nincs mit, az elkúrásra példa, követendő minta a KLIK, és a lépülésre már garanciát is adnak.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Na, ugye 2.0, különben meg mi közünk hozzá

Megtudtuk végre, hogy igaza volt OV-nek, amikor a történelem lapjaira illő kijelentést tette láblabdásaink Európa bajnokságra evickélése kapcsán, miszerint: Na, ugye!

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Na, ugye! – Nem! Ugye!

Az ezerötszázas átlag nézőszámmal futó bajnokság nívója éppúgy nem, mint játékosaink tudása, akik egy ihletett pillanatban véghezvittek valamit, aminek semmi köze a világra szóló diadalhoz.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Die deutsche Fußballnationalmannschaft

Elmerenghetünk azon, hogy a láblabdába beleájult prime minister mit szólna ahhoz, ha a menekültek nyomán a magyar tizenegyben is föltűnnének a Mustafák meg a Mesutok, és ettől legott VB-t nyernénk.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

A fű barna

Így megy ez, véltem, de a mennykő akkor ütött be igazán, amikor az angol FA Kupa döntőjén a híres gyepű Wembley-ből jött a kép, és ott is csak barnállott az anyaföld, ami már mégiscsak igazán meglepő egy dolog.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Én írok magának

Én nem házat akarok palléroztatni, jegyet óhajtanék csak egy meccsre. Hírlik, hogy ott a budija tövében van valami eget elfeledtető csoda, meg belevaló csapat is, akik futbóliáznak. Én még sohase láttam olyat, ezért kérem, hogy nekem ennek a láblabdásoknak a meccsére biztosítani szíveskedjék valami belépési lehetőséget.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

FIBUSZ – Nemzeti Utazási Iroda

Lengyelek már nem jönnek március idusán klakőrködni a sámánnak, elbaltázta ugyanis a bratyit. Következésképp más alanyokat kellett keresni, hogy nemzeti nagyjaink kiélhessék logisztikai szenvedélyüket. A választás Felcsút és környéke disznóganajos csizmájú népességre esett jobb híján, az eljövendő időkben ők buszozhatnak ingyenbe a csodastadionba labdás embert látni.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum