A kedves vezető már három napja hallgat. Eltűnt, felszívódott. Voltaképp Palik kommentátor felordítását is alkalmazhatnánk rá bízvást, mint emlékezhetünk, aki azt üvöltözte a mikrofonba: „de hová tűnt Damon Hill”. Miközben a keresett személy autóstul, mindenestül már a célban volt, igaz, csak a második helyen. Ekképp keressük mi most a kedves vezetőt, akiről azért tudhatjuk, még él, mert olykor üzen ezt azt a sameszaival, megnyilvánul és kinyilatkozat. Például Balog püspöknek is azt, hogy vállalja a felelősséget a pedofil-kegyelmi ügyben.
A kussoló nagyvezír általa (is) tisztára óhajtja mosni magát, illetve a véres lepedőjét, mint Ágnes asszony a patakban, de olyan eredménnyel is. Azaz, felkerült rá a stigma, ami soha el nem tűnik már. Mégsem róla szólunk – illetve természetesen, mert a NER nem egyéb, mint Orbán Viktor maga, eszerint mégis csak az ő nyomora az, amikor a meg-, és felszólított Balog püspök sztoriját előadjuk, aki egy dologról tett tanúbizonyságot a tegnapi dzsemborival: beszari. Továbbá jellemtelen alak, de tegye fel a kezét, aki ezt nem tudta róla eddig is.
Ám kik vagyunk mi, hogy erkölcsi ítélőszékünk elé rendeljük, megteszi majd ezt Balog istene, feltéve, ha van neki, és nem színjáték ez a püspökösdi. Mint kitetszik, kicsinyég püspök elvtárs igaz hitét kérdőjelezzük meg, mint ahogyan a NER kereszténységét is, mert hazugságban fogantak. Minden külön értesítés helyett, ha ez nem így lenne, tegnap egészen más irányt vettek volna a történések, s ekkor kétkedésünket már nem csak Balog püspökre, hanem az egész zsinatjára is kiterjesztjük, amely grémium a botrány ellenére bizalmat szavazott neki.
Mert és ugyanis – csupán a történelemkönyvek lapjai kedvéért -, midőn a kedves vezető a püspököt a felelősség vállalására ösztönözte-utasította, akkor ő nem hajtotta le a fejét, és oldalgott el, akárha Varga Judit a Facebookon, hanem zsinatjának kezébe tette le a sorsát. Ezzel az aktussal továbbkente a szart mintegy, hogy szétterüljön az egész református egyházon, a kérdés tehát az volt innentől, hogy ők vállalják-e ezt. És vállalták. Amivel nagy valószínűséggel veszítettek néhány hívőt a templomjaikból, de ez az ő nyomoruk, és nem a miénk.
Balog mellett szavazott a zsinat többsége annak ellenére, hogy a bűnös elismerte bűnösségét. Azt jelesül, hogy a kegyelem megadására bíztatta Novák elnököt, aki nem biztos, hogy ezért, de meg is adta azt. És belebukott. Balog pedig nem. Holott tegnapi magyarázkodásából kiderült, és álságosan el is mondta: „Tévedtem és hibáztam. Akitől ezért bocsánatot kell kérnem, attól bocsánatot kértem és kérek”. De kitől kért bocsánatot, ez a kérdés, és még csak véletlenül sem az áldozatoktól, hanem az egyházától, amelynek a nevét így bemocskolta.
Ők azonban ennek ellenére kiálltak mellette, és ezen a ponton tolul fel a kérdés: miért? Ez azonban hordozza magában a választ is. Mert amikor – minden későbbi tagadás ellenére – a reformátusok fabrikáltak kicsit a szabályaikon, hogy Orbán embere püspök lehessen, nagy valószínűséggel döntésükben az vezérelte őket, nem árt jóban lenni ekképp is a hatalommal, ahonnan a közpénz apanázs csordogál. Vagy ömlik épp a kedves vezető gusztusa szerint. A zsinat tehát tán ezen a gondolati-érdekbéli mezsgyén döntött Balog mellett most is.
Mindezt tételezzük és nem állítjuk. És igazából nem is érdekes. Mert a mostani kontextusban morálról lenne szó és nem a mammonról, bár a NER-ben ezek úgy viszonyulnak egymáshoz, hogyha az előbbi van, az utóbbi nincs. Ez egyben magyarázat a magyarországi egyházak – és nem csak a református – szolgalelkű működésére, a hatalom szószékről való támogatására, amely ámokfutás eredményezi azt, hogy a hívek menekülnek a templomokból, mint arra a népszámlálás adatai rá is mutattak. Hőseinket azonban ez sem rengeti meg.
Az általánostól azonban visszatérünk az egyesre, aki Balog püspök volna. És aki, mint vallomásából ki is derült, szügyig benne van a botrányban, de ennek a súlyát egyáltalán nem érzi át. Illetve, ha mégis igen, a jól léthez való vonzódása erősebb benne a lélek szavánál, és talán még az Orbán iránti hűségnél is. Mert nem teljesítette a kérést-felszólítást, hogy ő – is – vigye el a balhét a kedves vezető helyett. Ezen a ponton tán megszűnik egy nagy barátság, amit majd később veszünk észre, mert Orbán a bosszút végtelen ideig képes hordozni magában.
Balog most maradhatott, de képletesen szólva már a korpa közt hempereg, és soha nem tudhatja, mikor téved arra egy disznó. A lelkiismeretéről akartunk szólni, s megtettük. Nincs mit ábrázolni rajta, mert nincs neki. Messzebb mutató következtetéseink sincsenek a sorsáról, ami majd szombaton mutatkozik meg. Akkor, ha Orbán magához tér a kábulatból – összedrótozzák -, és a nagy évértékelő beszédben kijelöli az új ellenséget, akit tűzzel-vassal irtani kell. Túl nagy választék már nemigen van, feltehetőleg az egész világ lesz az.
Csak ömlik, ömlik és ömlik megállíthatatlanul… Remélem, hogy akik még mindig nem értenek semmit, legalább a mindent átható bűzt már érzik.
Hogy a Hakapeszi arcú Balog marad-e, majd a számok eldöntik.
Sztem. a jelen helyzet csak átmeneti kegyelmi állapot a mérőleolvasás eredményéig.
Már nagyon várom az évértékelőt, de előtte péntek reggel lesz még egy hihetetlenül őszintének ígérkező rádióinterjú, utána pedig a szokás szerint rendkívül izgalmas Kormányinfó a zseniális Gulyás Gergellyel, akiről már azt is tudjuk, hogy Magyar Péter barátja, de inkább már csak múlt időben, ha jót akar magának. A társa, Szentkirályi Alexandra pedig akár még First Lady is lehet.
Micsoda fordulatok egyetlen hét alatt!
De azért az, hogy egy hete nézzük a kivágott jeleneteket, a bakikat meg a werkfilm egyes részleteit, az sem volt unalmas.
Mert tele van váratlan fordulatokkal, és nagyon jók a színészek! Kár, hogy a sztároknak eddig kevés jelenetük volt.
Csak egy sztár van, tulajdonképpen a filmet is őrá írták, és egyre inkább úgy fest, hogy most már az ő jelenete, a film kulcsjelenete következik.
Balog illuzionista mester nem először mutatta be totális morális hiányát. Már amikor különféle külföldi templomépítések és felújítások ráfordításai miatt felmerült a kérdés, hogy miért mi fizetjük azt, hiszen Magyarországon a gyermekéhezés nagyon nagyfokú, és persze felnőttek között is van néhány millió, aki valóságosan éhezik. A kihűléses és fagyhalálokról még szót sem ejtettünk. Ez az intelligens, hazáját (nyáját) jól ismerő ember szemrebbenés nélkül azt válaszolta, hogy mivel Magyarországon megszűnt a szegénység, ezért van módunk támogatni a külföldön levő templomok építését, illetve felújítását. Oktatás, egészségügy, infrastruktúra, szinte bármi, amit megvizsgálunk, mutatja, hogy Magyarországon nem szűnt meg a szegénység. Vagy parancsba kapta, hogy ezt mondja, vagy tényleg nem járt még olyan helyeken, ahol tetten érhető a szegénység rombolása. Meg tudnám mutatni neki akár Budapesten, akár vidéken, hogy megkorát hazudott a képünkbe! Nem szeretnék populista lózunglistázóként megjelenni, de a tények makacs dolgok. Ez az ember miniszterként is eljátszott vallási vezetőként is, de leginkább emberként már korábban leszerepelt. Csak, akiről az Istenhegyi (nem Orbánhegyi) utat elnevezték, ő tartotta pozícióban.