Mozi

Szombaton, amikor az első hírek szállingózni kezdtek arról, hogy elnökasszonyunk különgépe elindult hazafelé, holott vasárnap még jelenése lett volna, szó sem volt arról, hogy ki kéne pattogtatni egy kis kukoricát a mikróban, mert maratoni előadás készülődik a legnagyobb gyönyörűségünkre. Három fekete autó indult el a reptérről és halad a Sándor-palota felé. Ez volt a következő jelenet sokat sejtetőn, bár a fekete autók funkcióik szerint egészen másfelé is vehették volna az irányt, ha A tanú című filmalkotásra gondolunk.

De ne legyünk telhetetlenek, semmi sem lehet tökéletes. Popcornra még akkor sem gondoltunk, amikor peregtek a dobok, és fanfárok helyet gyászzene szólt, amikor híre jött, elnökasszonyunk mindjárt rendkívüli bejelentést tesz. Tudtuk, mit fog mondani, hiszen azt mégsem remélhettük, hogy esti mesét mond a közjószágoknak, ha már a család, meg minden. Olybá tűnt tehát, hogy szombaton úgy délután öt óra tájban szépen bejelenti a távozását, aztán véget vetnek a zenének, és hazamennek a legények.

Ám ugyanekkor elindult útjára a forgatókönyv másik ága, Varga J. lemondása és dicstelen távozása, aki azon a Facebookon közölte ezt, ami felület amúgy nagy hangú harcainak eddigi hordozója volt, de aztán hirtelen csend lett a vidéken. Nem volt már se kivont kard Brüsszel ellen, sem vívódás a jogállam titokzatos fogalmával, csöndes eloldalgás volt. Ha színdarabot írtunk volna, akkor az szerepelt volna a szerzői utasításban: „Varga jobbra el”. Vagy balra gusztus szerint, de ez az irány az előzmények miatt nem reális.

Még mindig a sűrű szombat délutánnál tartunk. De még ekkor sem mozdult meg bennünk az az érzet, lehet, hogy történelmi időket élünk, hogy a szemünk előtt alakulnak a könyvek leendő lapjai, amikor megszólalt a volt férj, az új főszereplő, aki úgy elkezdett dalolni, mint Vejnemöjnen koma, aki énekével föl tudta forgatni az egész világot. Magyar (volt) férjuram azonban ekkora erővel nem rendelkezik, vagy a Fidesz hatalmi építménye túl monolit, hogy ugyan ledönteni nem lehet, de repedést okozni rajta igen. Itt kapcsoltuk be a mikrót.

És ez a készség azóta is működik szakadatlan, önti magából a rágnivalót, hogy zavartalanul élvezhessük az előadást, ami királydrámából alakul tragikomédiává, és közel áll a vérbő bohózathoz. Mindeközben pedig olyan mennyiségű mocsok szivárog elő, hogy Orbán sajtófőnöke elővette azt a formulát, amit akkor szoktak alkalmazni, amikor a szájukig ér már a sár, és tehetetlenek. Ez pedig a következő varázsmondat: „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik”.

Az ilyesmikre szoktuk mondani szótárunkból a delikát jelzőt, de a mostani helyzet már ezt is túlhaladja. Utalás szintjén azért megjegyezzük Balog miniszterpáter fölbukkanó szerepét az egész mocsokban, Orbán legszűkebb családi körét úgyszintén, a volt férj kijelentései után már megszületett Rogán elleni feljelenést. Kitetszik, hogy csak egy kicsit kellett megvakarni a NER burkát, és rögtön előbugyog belőle mindaz az elképzelhetetlen morális – és jogi – fertő, amit a propaganda eddig oly jól eltakart, de tudtuk, hogy ez nem fog örökké tartani.

Ezért és ezen a ponton kezdtük el azt érezni, hogy tán történelmi idők részesei lehetünk, aminek a kimenetele ugyan bizonytalan, de hatása azért messzehordó lehet. Mert még korántsincs vége, ma Balog páter is belebukhat, mert Orbán nyüszítő menekültében már őt is megnevezte felelősként csak azért, hogy önmagát ne kelljen. Ezen a ponton még bizonytalan, hány dominó fog eldőlni, mint ahogyan az is, hogy a bukottak közül mennyien állnak neki dalolni, vagy azért, mert nekik már teljesen mindegy, vagy, mert netán megvilágosodnak.

Mindeközben persze, ahogyan a popcornunkat eltelten majszolgatjuk, túl sok reményt nem táplálunk a számunkra kedves végkifejlet eljöveteléhez. Hiszen látható, más, normálisan működő államokban a mostani – meg ezer más régebbi – sztori töredéke elég lett volna a totális bukáshoz. Itt azonban erődemonstrációkat szerveznének (Bayer), az erkölcsi fölényüket hangoztatják, és az ellenzéket hibáztatják a szentéletűek távozása miatt. Semmi nem utal arra, hogy a Fidesz szobra ledőlne, még csak nem is inog igazán.

Jelenleg. De lehet olyan forgatókönyv, aminek ez a végkifejlete, csak a hozzá vezető út nem egészen világos. Rossz nyelvek szerint Orbán azért nem szólal meg, mert annyira szétesett, hogy most rakosgatják össze a szombati évértékelőre. Ott sokminden eldől, de ilyen előzmények után már csak a hatalmi logika és a diktátorok egyedfejlődése szerint is, még harcosabb, még elvadultabb Orbánt fogunk hallani, aki nagy valószínűséggel azt is érzi, a mostani, nyári választás az utolsó esélye. Ha az nem jól alakul, megindul a lejtőn. Meglátjuk.