Sózzuk Katika sebeit

Orbán Viktor csütörtökön este jelentette be a beismerő vallomással megegyező alkotmánymódosítás kármentőnek tartott ötletét a Novák-kegyelmi ügyben, azóta azonban erről egy rohadt szó el nem hagyta a száját. A hét végén, amikor így vagy úgy, de azért dráma zajlott az országban, leginkább Ukrajna vereségéről ábrándozott, ami azt jelzi nekünk, semmit nem tanul és mindet elfelejt, vagy inkább, hogy a külső körülményektől egyáltalán nem zavartatja magát, mintha ő kívül és felül állna ezen az egész hozzá méltatlan ügyön.

Ahogyan Schmitt Pál bukása után, most is az udvartartás viszi el a balhét, akik viszont jó szokásukhoz híven nem hajtják le a fejüket, hanem egy hiénafalka üvöltésével kenik rá a saját szarukat mindenkire, aki rajtuk kívül áll. A legvégéről kezdjük, Bayerrel, aki szintén most kapott egy méretes maflást, de annyi morál sincs benne, hogy legalább pár napig kussoljon. Ő egyenesen utcai erődemonstrációról álmodozik, hogy megmutassa, nem jött el azoknak az ideje, akik nem ők. Mindezt persze a tanítani való stílusában.

Azt mondja ez a drága ember, hogy „most megpróbálják ebbe az egészbe a miniszterelnököt meg a Fideszt, meg az egész kormányt meg mindenkit belekeverni… nekünk viszont erőt kell demonstrálnunk, mert a hiénafalka, ezek a teljesen amorális, hazug gazemberek, akik ott üvöltöztek tegnap a Sándor-palotánál meg a csőcselék, az most vérszagot érez, mert azt hiszi, hogy eljött a pillanat”. Felhívnám a figyelmet a jelzőkre, illetve a csőcselék voltunkra, meg arra, hogy erőt kell demonstrálni ellenünk. (Mi lenne itt, ha kikapnának.)

Egyébiránt senki nem akarja ezt az egészet a fél világra rákenni, kizárólag Orbánra, de rá kenegetni sem kell, megteszi ezt ő maga. Ha naivak lennénk, akkor azt tételeznénk, hogy kegyelmes urunknak van lelkiismerete, azért nem bír megszólalni a két harcostárs ügyében, akiket voltaképp ő maga csinált ki, illetve áldozott fel hatalmának oltárán. És amikor „profi” elemzők ezt tanítani való kármentésként magyarázzák, akkor azt igazolják, kár volt politológiát tanulniuk, mert azt sem veszik észre, ez egy vallomás Orbántól.

Hallgatása szűkölés a sarokban, miközben az egész ügy sara szépen tocsog vissza a fejére, nem véletlen tehát, hogy az egész nagy Fidesz-gépezet szofisztikáltabban ugyan, de azon dolgozik teljes erővel, az ellenzék (jelentsen ez bármit is) hibázott ebben az ügyben, ami voltaképp nincs is, csak mesterségesen keverik (lásd a csőcseléket a Sándor-palotánál). Már az M1-en, a sírós képű lemondás előtt is az volt az irány, hogy méltatlan és alaptalan vádak érték a mi Katikánkat, Demeter Szilárd előadásában meg már biblikus képeket kaptunk egyenest.

Ez a Demeter, ez másképpen hülye, mint a Bayer, de egy brancs ezek, amit persze tudtunk. Szóval Demeter elvtárs szerint „Brutális precizitással oda ütöttek, ahol fájt Katának, vájkáltak a sebben, sózták két kézzel, hadd fájjon még jobban”.  Mármint a csőcselék, azaz, Gyurcsány, hogy el ne feledjük. Ám Demeter érdeméül betudható, valamit sejt az igazságból, mert belátta ezen a példán, az várna a NER-re Orbán bukása után, mint ami ma Lengyelországban zajlik. Mi csak annyival egészítenénk ki, még cifrább dolgok: polgárháború.

És nem elsősorban az ellenzéki oldal, hanem Orbán elvadított és lebutított seregei miatt, de ne szaladjunk ennyire előre az időben. Térjünk vissza atyuskánk sokat sejtető kussolásához, hogy valami még zajlik a mélyben, háttértárgyalások és alkuk, hogy a távozók hallgatása biztosítva legyen valamiképpen. Hogy ki ne derüljön, ki rendezte valójában ezt a kegyelmet, mert azt gondolta, ki nem derülhet, mint ahogyan voltaképp a véletlenen és egy pillanaton múlt az előbukása. És most, hogy háborog a tenger, Orbán kussol a sarokban.

Érdekes módon Varga Judit volt férjének szája nyílt ki nagyon, mint aki már semmit sem veszíthet, de engedtessék meg, hogy ezt a felhorgadást is kétkedve fogadjuk immár. Hiszen a volt férj kizárólag Rogánra pikkel és az ő köreire, azaz, neki nem a kegyelem, hanem a Völner ügy fáj, ami azt sejteti, ott is még Vargánál is följebb vezetnek a szálak. Tudjuk, hová. Mi pedig állítólag Katika sebeit sózogatjuk, így a sztoriból mi kerülünk ki bűnösen, ez marad meg a bávatagok fejében, no meg az, hogy csőcselék vagyunk. Nincs több kérdés.

Illetve az még igen, hogy a jövőbeni mihez tartás világos legyen. Demeter szerint „A történet tanulsága, amit most megmutattak nekünk: a balliberális ellenzék hangadói (vagy a gazdáik, egykutya) nem ellenfélként, hanem kivégzendő ellenségként tekintenek a nemzeti oldalra”. Látjuk, azt kenik a másikra, amit maguk követnek el, de ez régi trükkjük. Ez azonban annyival több, ebből látszik világosan, miként gondolnak ránk: kivégzendő ellenségként. Bár ezt eddig is tudtuk, csak nem gondoltuk. De most már igen.