Mint emlékezhetünk, a fogyasztóvédelmi hivatal tizenkét millióra büntette a nyáron a Líra könyvkiadót gyermekeink védelme szellemében. Ennek a hullámveréseit most épp a Novák-ügy kapcsán látjuk, ahogyan azt is, itt egyáltalán nem a közjószágokról van szó, hanem valami egészen másról. Nyáron azonban még más szelek fújtak, a friss törvény buzgalmával és a butaság bátorságával büntettek a fogyasztóvédők, miközben nagy valószínűséggel elégedetten dörzsölték a tenyerüket, hogy megcsíptük, Oszi.
Illetve kipipáltak egy rubrikát a szervilisség kis ellenőrzőkönyvében, hogy nyugodtan aludhassanak. Ezt a tizenkét milliót a Líra azért kapta, mert nem fóliáztak le egy könyvet, amit amúgy állítólag le kellett volna. Valakik valahol írtak egy törvényszöveget, amely alapján röpült a bírság, s amely ez: …a könyv „a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható”. Mint látjuk, ennek a mondatnak egyértelmű a jelentése, mégpedig az, ha a többi terméktől elkülönítik azt a nyüves könyvet, akkor kell rá zárt csomagolást tenni.
A Líra perelt és nyert, hiszen, mint indokoltak, azt a könyvet ők nem különítették el, következésképp nem kell rá zárt csomagolás, azaz, a nevezetes fólia. A bíróság is így látta, mint ahogyan a magyar nyelv rejtelmeinek alapfogalmaival tisztában levők is így látják és értelmezik, csupán a törvény megalkotói, megaszavazói, aláírói és kihirdetői nem, és most tényleg rámutatunk a komplett Fideszre, hangsúlyozva az ő jobboldali szellemi fölényüket. Vagy pedig nem is igazán, ezzel szemben eltelten röhögünk fetrengtünkben.
Kell az a kis vidámság. A szellemi fölényeseknek elmondanánk, hogyha az eredetileg általuk óhajtott célt szeretnék elérni, akkor egy rohadt vesszőt kell tenni a mondatba ekképp: „a többi terméktől elkülönítve, csak zárt csomagolásban forgalmazható”. Ugye, hogy mindjárt mást jelent, vélem én, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy azok is, akiknek kellene, és semmi más céljuk nincs, mint a normálisak csesztetése. Ez azonban egy törvény, amelyről tudjuk, hogyan készül futószalagon, ennek ellenére újra bíbelődni kell vele.
Mert bárhonnan is nézem, a vessző bekerültével jelentésváltozás történt, a törvény tartalma is megváltozott, a vessző beletétele tehát törvénymódosításnak nevezhető, illetve akként kell értelmezni. Következésképp újra szavazni kell róla a parlamentben, és ez újabb jó móka lesz nekünk, feltéve, ha megéljük. Egyébiránt a Fidesznek sürgető volna ez a módosítás, hiszen a hibás (vagy mást jelentő) törvény miatt számos eljárás zajlik, amelyek ezek után okafogyottá válnak. Kies hazánk nem lenne Neria, ha ilyen nem fordult volna elő benne.
Kiviláglik egyébként mindebből, illetve a hasonló nívójú teli pofával ordított dolgokból, hogy az az emberhalmaz, amely immár több mint egy évtizede uralkodik az országon és fosztja ki a maga javára, jobb esetben – mint ez is – röhejes, a másik arca pedig a félelmetesnek mutatkozni óhajtó ostoba gőg, ami a legtöbb esetben butasággal társul. Innen ered a bátorságuk és felsőbbrendűségű tudatuk, a turulfosos übermensch fasiszta képzete, annak minden velejárójával. De nem kell külön részletezni, ott állnak előttünk az egész országban.
Ahogyan egyébként ebben az esetben sem egyértelmű, hogy mit is akar a magasságos hatalom, más, ilyen gyermekvédelmi dolgokban is teljesen homályos a szabályozás, amiből az fakad, azt büntetnek meg és azért, akit, és amiért csak akarnak. Most kaptak egy maflást, várjuk a folytatást, mert ezzel az egésszel – mint láttuk – újra foglalkozni kell, ergo, megint lesz alkalmunk röhögni rajtuk, ami azért jó, mert az ilyenféle hatalmak egyik lefőbb félelme az, hogy nevetségessé válnak. Velük ez már nem egyszer megesett, de valami egyben tartja őket.
Egyébiránt csak úgy ábrándozásként az a dilemma, hány törvényben lehet még hasonló döccenő, hiba, amitől érvényét veszíti az egész vagy teljesen más jelentése van, mint ahogyan azt a Karmelitában megálmodták. Érdekes dolgok derülhetnének ki, de ne álmodozzunk. Annyi azonban egészen bizonyos, hogy a törvényalkotó nem ismeri Merániai János nevezetes sorát: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”. Mert, ha rájönnének, ebben a vesszőt ide-oda pakolgatva mi sül ki, meghasonlanának.
Sajnos megint nem tudok elmenni a mellett, ez megint csak annak tünete, hogy a magyar törvényhozás teljesen alkotmányellenesen működik. Múltkor már pedzegettem, hogy mi lenne az alkotmányos folyamat.
Először is, tiszta választások, ahol mindegyik párt, és jelölt egyenlő esélyekkel indul. Ami természetesen nem arra vonatkozik, hogy van esélye rá, hogy megválasszák. Hanem arra, hogy ugyanakkora esélyekkel kampányolhat, és ha piszkos eszközökhöz nyúl a kampányban, akkor úgy kivágják a versenyből mint macskát… Na, ez egy nagyon fontos dolog lenne.
A másik meg ugye az, hogy miután a nép megválasztotta a képviselőit, ők választanak egy miniszterelnököt, aki összeállítja a kormányát, aztán vagy megszavazzák, vagy nem.
Na, ez itt most úgy működik, hogy a fidesz nevű kamupárt teljhatalmú kiskirálya jelöli ki azokat az embereket, amikre szavazhatnak a választók. Választási csalással egyenértékű pénzt, hazugságot és gyűlöletet bevetve, a választókat félrevezetve, a választási törvényt a saját kedvükre átírva, ezeket általában meg is választják. Főleg az iskolázatlanabb, nem tájékozott választók. Plusz legutóbb, a „levélszavazatokkal” még a 2/3 is összejött.
Na, itt jön a csavar. Ezek a fideszes kesztyűbábok aztán megszavazzák miniszterelnöknek a fidesz tejhatalmú kiskirályát, hogy az ország teljhatalmú kiskirálya is lehessen. Aztán a csalással ráruházott hatalommal a kezében bármit is megcsinálhasson, bármiféle felelősségre vonás nélkül.
Szóval az a nagy helyzet, hogy ma, a XXI. században, az internet korában, Magyarországon a kormány alkotmány és törvényellenesen működik. Az alkotmánybíróságnak közbe kéne lépni. Csak sajna az alkotmánybírák többségét is a fidesz teljhatalmú kiskirálya válogatta össze. Ergo, bármilyen törvényt hoz ez az országgyűlés, a törvényeknek nem az állampolgárok érdeke, hanem egy szűk bűnöző kör érdeke testesül meg. Ergo be se kéne tartani őket. Nem vesszők miatt bohóckodni a bíróságon. :/
Igazad van, ám ez csak egy elvi levezetés. De vajon mi lehetne a gyakorlati – és főleg kivitelezhető – első lépés? És a második, a harmadik, meg a sok-sok utánuk következő? Hangsúlyozom: a mai Magyarországon lehetséges kereteken belül és a realitásokkal is számolva.
Az első lépés, hogy kiváltjuk az útlevelünket, a második pedig, hogy olyan messzire megyünk ettől a végsőkig elcseszett és reménytelen országtól, amennyire csak lehetséges.
Figyeljétek meg, maholnap bosszúból megváltoztatják a magyar nyelvtant!
Az úgynevezett gyermekvédelmi törvényt valakik megszövegezték és beterjesztették, azután az Országgyűlés megszavazta, majd a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság is jóváhagyta. Nemigen vizsgálgatták aprólékosan, hogy van-e vessző vagy nincs, a helyén van-e vagy sem. Nyilván úgy voltak vele, hogy jó munkát végeztek, és a főnök elégedett lesz majd velük.
A kiadó nem hagyta magát, és a bíróságokat sem gyűrték még teljesen maguk alá.