Kétoldalú tárgyalások a pampákon

Nézi az ember a kosárlabda meccset a tévében, hogy megfeledkezzen legalább szűk két órára erről a mocskos világról, és akkor persze, hogy a képibe tolják a szünetben a szokásos egy perc gyűlöletet. Mert hülye volt meg nem eléggé gyors, és nem kapcsolt el villámkézzel más csatornára, ahová nem ér el a Fidesz keze. Igaza van Hadházy képviselőnek, aki szinte már monomániásan hajtogatja, a propagandagépezetet kellene porrá zúzni Orbán legyőzésének első feltételeként, és sajnálatosan állapítjuk meg, álmodozni lehet.

Messzire repült Orbán Viktor a hét végén, el egészen az argentin pampákig, mert úgy van az, hogy tán még a Marsra is utazna, ha a marslakók ura fasiszta briganti lenne, úgyannyira vágyja ő ezeknek a szagát. Szóval így jött el az egy perc gyűlölet, amely „diplomáciai nagyüzemről” meg „kétoldalú tárgyalásokról” tudósított a földgolyó másik feléről, amelyeket Orbán Viktor folytatott a tévéből jövő hang szerint a „nemzetközi baloldal” elleni összefogást építve. Mint annak világméretű és központi alakja, meghatározó figurája.

Advent van, annak az ideje, amikor Orbán az „ember, most jövök a templomból” szavakkal utasítja el a kérdéseket. De mindezt csak azért érdemes megemlíteni az ájtatos keresztény trutymóban, mert a friss és ropogós argentin elnök, ez az amúgy láncfűrésszel hadonászó Javier Milei azt mondta Ferenc pápáról nem is olyan rég, hogy „szemét kommunista”, amivel kellene valamit kezdeni a mi első emberünknek, de apróságok őt nem érdeklik, amikor a jobboldali világuralom gőzös álma a tét, természetesen a csúcsán ő maga.

Az egy perc gyűlölet szerint kétoldalú tárgyalások folytak még a diplomáciai nagyüzem alatt Bolsonaro volt brazil elnökkel, akinek az ég egy világon semmilyen politikai funkciója nincs, és egyhamar nem is lesz. A két alak támogatásáról biztosította egymást. Ott járt még Santiago Abascal, a spanyol Vox párt elnöke, akivel szintén Európa meghódításáról egyeztetett a mi kis virtigli fasisztánk, s aminek az egy perc gyűlölet oly nagy figyelmet szentelt. Nem egyébért, mint, hogy a bávatagokban kialakuljon az Orbán, mint világpolitikai tényező kép.

És ne feledjük persze Zelenszkijt sem, akit ez a láncfűrészes nagy valószínűséggel szintén meghívott a beiktatására, de vele nem kétoldalú megbeszéléseket folytatott, hanem úgy ölelte a keblére, mint valami rég nem látott kedves cimborát vagy szívbéli barátot. Ebből látjuk, hogy a sztori nem olyan egyenes folyású, mint ahogyan itt nekünk tálalva van, amit Orbán médiája azzal a huszárvágással oldott meg, s itt az Origo nevű tudományos szaklapot idézzük: „Zelenszkij Argentínáig repült Orbán után”. És ismét itt van a hazudott világ közepe imázs.

Egyébként az ukrán és a magyar össze is futott, és elég morcos találka volt ez a képek alapján, sőt, a portugál nyelvű tudósítások azt mesélik, hogy miközben Zelenszkij épp a szemével szúrná át Orbánt, azt kérdi tőle nem kétoldalúan, miért nem ítéli el Putyin barátja invázióját. Az meg csak hab a tortán – nekünk -, hogy egy bizonyos Sabrina Ajmechet nevű politikus hölgy – a láncfűrészes csapatából – Zelenszkijjel fotózkodva azt írta Twitterére, hogy ő (mármint az ukrán) a „legtökösebb ember a földön”. Érdekes dolgok ezek.

Mindez azonban csupán cirkusz, egy beiktatási bohózat, csak az vele a baj, hogy mi, akik innen nézzük az ő tálalásukban, azt szűrhetnénk le, ha nem lennének más forrásaink, hogy Orbán elröpült a messzi országba, ahol mindenkinek csak az volt a vágya, hogy vele fotózkodjon, vele beszélje meg a világ folyását, holott rossebeket. Mindezzel azonban az a baj, hogy Mária néninek – vagy kosármeccs lévén Kiss Józsefnek – nincsenek más forrásai, vagy, ha lennének, nem érdekelné, és az Orbán a világ ura képet kapja a képibe bele.

Viszont ez sem oszt és szoroz már, csak altámasztja Hadházy igazát, hogy ezzel a propaganda-gólemmel kezdeni kellene valamit, mert úgy elhülyíti az alattvalót, hogy hovatovább úgy érzi, a seggét sem tudja kitörölni Orbán segedelme nélkül. És az ilyenekkel nehéz értelmesen beszélni. Illetve lehetetlen teljesen. Íme, hölgyeim és uraim, mire nem elég egy kosárlabda meccs félideje, ami viszont nekem épp arra elég volt, hogy még egy löketet kapjon a formálódó gyomorfekélyem vagy infarktusom, ami majd egy ilyen alkalommal legközelebb elvisz.