Elcseszett Paradicsom

Mielőtt végleg lelép a színről, és Brüsszelben semmittevő Dájcstomi válik belőle, Varga Judit még kihasználja, hogy valaki kíváncsi a fejében lakozó manókra. Texasban hagytuk oda legutóbb, ahol cowboykalapban keresett eszmetársakat, és a Vatikán által Magyarországról kétes ügyletek miatt száműzött ciszterciekben lelt új haverokra. Embert barátjáról, ugye, s ekképp a texasi buli mindkét oldalát (vö.: Varga és a szent emberek) beraktuk a megfelelő fiókba, legyintettünk rájuk, ahogyan szopkodták egymást. Gusztus dolga, és világnézeté.

Interjú is készült viszont levitézlett miniszterünkkel ott, a nagy vízen túl, amiben az egyáltalán nem érdekes, hogy párhuzamot vont a texasi és a magyar tahók között, miszerint egyformán pállott szagúan szemlélik a világot. Hanem a mese, a habosítás, amivel a mi Vargánk nem tudjuk, kinek akart üzenni, kit akarta hasba akasztani, mert ha komolyan gondolta, amit mondott, az elég nagy bajokra utal. Nem feszíteném azonban túl a húrt, hanem idézem a delírt. Ez hangzott el: „szigorúnak kell lennünk abban, hogy kit engedünk be ebbe a földi paradicsomba”.

A migrációról volt szó, a „paradicsom” pedig kies hazánk, és ez okozza, hogy most itt meg kell állnunk egy szóra. Elsőként Varga, – ezúttal, mint próféta – tévedésben leledzik, mert ha keresztény volna, ami nem, és ismerné a Bibliát, amit nem ismer, tudná, hogy a Paradicsom – vö.: Édenkert – mindig is a földön volt, ahonnan az első embereknek (Ádám és Éva) el kellett takarodniuk, mert rosszalkodtak. Paradicsom nincs a mennyben, aminek földi mása lehetne kies hazánk, a megszólaló a Mennyországgal keverhette össze, de az egészen más tészta.

Ám ebben a kontextusban is érdekes volna a dolog, hiszen tartja magát az a népi balgaság, hogy a Mennyország kapujában Szent Péter áll a kulcsokkal, akárha portás, aki eldönti, ki léphet be oda, és ki nem. Ez a párhuzam tehát Orbán Viktort, aki Magyarország kapujának ura, a kerítés őrzője, Szent Péterrel egyenrangúnak, hogy úgy nem mondjuk, egylényegűnek állítja be, ami párhuzam vagy azonosság eddig még nem szerepelt a fideszes dogmatikában, de most már ezek szerint igen. De ne legyünk rosszindulatúak oly nagyon.

Konstatáljuk csupán azt, hogy Varga, akárha a körmét reszelő nyuszi, hülyeségeket beszél, s ha lehántjuk a fennakadt szemű keresztényi utalást, akkor is elég nagy baromságot mondott, mert azt állította, hogy Magyarország, közkeletűbb nevén Neria a lehető világok legjobbika, aminek kapuján belül, a kerítésen innen mindenki tejben és vajban fürödhet, s innen fakad az a téves idea, hogy a menekülők itt akarnák elenni előlünk a mannát, holott csak minél gyorsabban át szeretnének haladni a sötétség birodalmán. Meg sem állnának csöppet sem.

Varga azt is lódította a texasi zsurnalisztának, hogy éppen ezért fogadtunk be másfél millió ukrán menekültet, de ekkorát fölösleges hazudni, igaz, Amerikában ő a messziről jött ember, aki azt mond, amit akar. De ebből a két apróságból, hogy fingja nincs a Paradicsom mibenlétéről, illetve, hogy képes azt hazudni, az itteni Kánaánból rengeteg ukrán részesül, holott nem, mert ők is csak tranzitnak használják Orbán kietlen földjét, annyi tetszik ki nem meglepően, hogy Varga amellett, hogy ostoba, még aljas is. De ez sem nóvum.

Megengedve viszont, hogy ő a valóságtól elszakadva tényleg úgy érzékeli, ez itt valóban az Édenkert, fizessük már be egy magyarországi körutazásra, ahol megtapasztalhatná milyen az élet a magyar Paradicsomban. Mert a jelek szerint fingja nincs róla, vagy pediglen nem akarja tudomásul venni a dúlást, amit ő és maffiatag haverjai okoztak és idéztek elő, sőt, a jelek szerint eszük ágában sincs abbahagyni. Az a kérdés tehát ezen a ponton, hogy Varga tényleg hiszi-e, amit mond, vagy valóban csak addig terjed a horizontja, amit előad.

Nem mindegy, mert az ítéletnél majd ezt mérlegelni kell.  Azt, hogy lássuk, minek nézi ez a némber a bávatag texasiakat és velük együtt minket, de ezen felül még inkább azt, ha volt is valaha Paradicsom itt a Kárpátok alatt (nem, csak lehetett volna), azt is elcseszték. Sőt, nem is szétbarmolták hegedűszóra, hanem kompletten ellopták, és a mimagyarok tátott szájjal nézik a kiválasztott nersevikeket, milyen jó is nekik. Erre volt jó a nacsasszony szómenése, de jelenlegi állapotunkban már ez is teljesen mindegy.