Elágazás Nélküli György

Már nem csak történelmet hamisítanak a NER tankönyvek, hanem fizikát is. Ezt nevezhetjük bízvást delikátnak, illetve vihoghatunk is rajta, mert tényleg röhejes. Ámde máris nem lesz az, ha jól belegondolunk. Nem vagyok egy fizikus, Sheldon pláne nem, és annak ellenére, hogy öregedvén már a fülem is lekonyul, arra azonban emlékszem még, ahogyan mindenki ebben az országban, hogy amikor az elektronyosságról tanultunk, létezett abban olyan fogalom, hogy soros kapcsolás. Még csak nem is kádári találmány ez, hanem régebbi, de az átkos odáig nem ment el, mint az új átkos, a NER, hogy szaknyelvet politikai okokból átírjon.

Viszont ezt is megértük. Ám mivel nem akarnám túlfeszíteni a húrt, közlöm nagy kegyesen, hogy a hét-, nyolcadik osztályos közjószágok számára íródott fizika tankönyvben a régi, jó soros kapcsolás fogalma megszűnt – amin nemzedékek nőttek föl mindenféle kényszerképetek nélkül -, s helyette elágazás nélküli kapcsolásról beszélnek. Illetve írnak abban a tankönyvben. Ezt ép ésszel nehéz felfogni, nem mintha számomra osztana vagy szorzana a fizika szakszókincse, hanem az ebben megbúvó sandaság. A beszari megfelelési kényszer, és ezek szerint a fizikába is betüremkedő csinovnyik lét, a lehangoló szervilizmus.

Soros György közellenség, tudjuk ezt, csak az okát nem ismerjük. Nagy valószínűséggel egy adott helyzetben Finkelstein elvtárs ezt látta jónak a Fidesznek tanácsolni szavazatmaximálási céllal, és bőszen bele is vágtak. Születtek a plakátok, ömlött a hazugság, egy ország apraja és nagyja tanulta meg egy ember nevét, akit nem szabadott hagyni a végén nevetni. Régen volt ez, Finkelstein is meghalt, de az ötlet azóta is velünk van, mert a fiúk tehetségtelenek, és újat kitalálni nem tudnak. Soros György az eltelt évtizedben mitikus alakká nőtt, voltaképp a gonosz szinonímája a Fidesz újbeszéljében, de így egyszersmind teher is.

Nem szerencsés, ha egy embernek melléknév a neve – főleg, ha közellenség -, mert így tőle függetlenül lépten-nyomon fölbukkan, így azok számára, akik a nyelvet is uralni akarják – s a Fidesz ilyen párt – csak a gondot okozza. Esetünkben azt a kényszerképzetet talán, hogy a nyolcadikos (hetedikes) közjószág egy kapcsolási rajzot vizsgálva Soros Györgyöt látja maga előtt, és ez valami ismeretlen okból megakasztja az ő ideológiai fejlődését. Vagy tévutakra viszi, illetve tényleg nem tudjuk a félelmeket, a megoldás módja azonban röhejesen lehangoló, hogy mit hisznek. Talán azt, hogy túljártak az imperialisták eszén.

Hogy nem lennének a helyükben. Másrészről ebben fölsejlik a misztikum, a névmágia, a totemek és tabuk, az emberben meglévő ősi félelmek, a törzsi társadalom meg a sámándobok (nem a híres, világkiállításos épület). A játék kettős ugyanis, mert mint kitetszik, a soros hangalakot egyrészt száműznék, más szempontból viszont mitikus veszedelemmé növelnék, s ez okozza aztán, hogy ilyen ökörségek születnek belőle: elágazás nélküli kapcsolás. És ezen a ponton látjuk ám a tankönyv írójának kínjait, hogy mit kezdjen a soros kapcsolás fogalommal, mert azt illetlennek érzi, kerülendőnek, aztán kitalálja a megoldást.

A lelkébe szeretnénk belelátni ennek a szervilis csinovnyiknak, aki idáig jutott, mert ilyenné tette a rendszer, és ettől remél életben maradni vagy jobban élni. Hogy Soros Györgyről – illetve most már a fiáról – miket delirálnak össze kék plakátokon és egy perc gyűlöletekben, az immár érdektelen, a csúcspont ez, ahogyan ki akarja irtani a csinovnyik az írmagját is ennek a hangsornak, tehát innen nézvést nagy kíváncsisággal várjuk, mihez kezdenek majd az uniós soros elnökséggel, amit el akarnak venni tőlük, mert méltatlanok. Milyen elnökség lesz az, ha majd megkapják. Az a dilemma, merre visz tovább a téboly útja.

Milyen ismeretlen mélységekbe.  Vagy ez már a legalja, az nem igazán eldönthető, mert, mint ismeretes, nincs az a gödör a kút fenekén, ami alá ezek ne bírnának benézni. Ám ez voltaképp már érdektelen is. Éppen elég az is, ahol vagyunk, az, amikor egy tankönyvíró úgy próbál megfelelni a hatalomnak, hogy virágnyelvvé tesz egy szaknyelvet, így téve röhejessé önmagát, de voltaképp azt a hatalmat is, amelynek megfelelni kíván. Ha azt hitted volna, ilyen nincs láthatod, hogy mégis van, a totális téboly telepedett meg. Még nem 1984, de már majdnem az, amit az is mutat, hogy egy perc gyűlöletünk is van. Meg Elágazás Nélküli Györgyünk. Kész.