Elágazás Nélküli György

Már nem csak történelmet hamisítanak a NER tankönyvek, hanem fizikát is. Ezt nevezhetjük bízvást delikátnak, illetve vihoghatunk is rajta, mert tényleg röhejes. Ámde máris nem lesz az, ha jól belegondolunk. Nem vagyok egy fizikus, Sheldon pláne nem, és annak ellenére, hogy öregedvén már a fülem is lekonyul, arra azonban emlékszem még, ahogyan mindenki ebben az országban, hogy amikor az elektronyosságról tanultunk, létezett abban olyan fogalom, hogy soros kapcsolás. Még csak nem is kádári találmány ez, hanem régebbi, de az átkos odáig nem ment el, mint az új átkos, a NER, hogy szaknyelvet politikai okokból átírjon.

Viszont ezt is megértük. Ám mivel nem akarnám túlfeszíteni a húrt, közlöm nagy kegyesen, hogy a hét-, nyolcadik osztályos közjószágok számára íródott fizika tankönyvben a régi, jó soros kapcsolás fogalma megszűnt – amin nemzedékek nőttek föl mindenféle kényszerképetek nélkül -, s helyette elágazás nélküli kapcsolásról beszélnek. Illetve írnak abban a tankönyvben. Ezt ép ésszel nehéz felfogni, nem mintha számomra osztana vagy szorzana a fizika szakszókincse, hanem az ebben megbúvó sandaság. A beszari megfelelési kényszer, és ezek szerint a fizikába is betüremkedő csinovnyik lét, a lehangoló szervilizmus.

Soros György közellenség, tudjuk ezt, csak az okát nem ismerjük. Nagy valószínűséggel egy adott helyzetben Finkelstein elvtárs ezt látta jónak a Fidesznek tanácsolni szavazatmaximálási céllal, és bőszen bele is vágtak. Születtek a plakátok, ömlött a hazugság, egy ország apraja és nagyja tanulta meg egy ember nevét, akit nem szabadott hagyni a végén nevetni. Régen volt ez, Finkelstein is meghalt, de az ötlet azóta is velünk van, mert a fiúk tehetségtelenek, és újat kitalálni nem tudnak. Soros György az eltelt évtizedben mitikus alakká nőtt, voltaképp a gonosz szinonímája a Fidesz újbeszéljében, de így egyszersmind teher is.

Nem szerencsés, ha egy embernek melléknév a neve – főleg, ha közellenség -, mert így tőle függetlenül lépten-nyomon fölbukkan, így azok számára, akik a nyelvet is uralni akarják – s a Fidesz ilyen párt – csak a gondot okozza. Esetünkben azt a kényszerképzetet talán, hogy a nyolcadikos (hetedikes) közjószág egy kapcsolási rajzot vizsgálva Soros Györgyöt látja maga előtt, és ez valami ismeretlen okból megakasztja az ő ideológiai fejlődését. Vagy tévutakra viszi, illetve tényleg nem tudjuk a félelmeket, a megoldás módja azonban röhejesen lehangoló, hogy mit hisznek. Talán azt, hogy túljártak az imperialisták eszén.

Hogy nem lennének a helyükben. Másrészről ebben fölsejlik a misztikum, a névmágia, a totemek és tabuk, az emberben meglévő ősi félelmek, a törzsi társadalom meg a sámándobok (nem a híres, világkiállításos épület). A játék kettős ugyanis, mert mint kitetszik, a soros hangalakot egyrészt száműznék, más szempontból viszont mitikus veszedelemmé növelnék, s ez okozza aztán, hogy ilyen ökörségek születnek belőle: elágazás nélküli kapcsolás. És ezen a ponton látjuk ám a tankönyv írójának kínjait, hogy mit kezdjen a soros kapcsolás fogalommal, mert azt illetlennek érzi, kerülendőnek, aztán kitalálja a megoldást.

A lelkébe szeretnénk belelátni ennek a szervilis csinovnyiknak, aki idáig jutott, mert ilyenné tette a rendszer, és ettől remél életben maradni vagy jobban élni. Hogy Soros Györgyről – illetve most már a fiáról – miket delirálnak össze kék plakátokon és egy perc gyűlöletekben, az immár érdektelen, a csúcspont ez, ahogyan ki akarja irtani a csinovnyik az írmagját is ennek a hangsornak, tehát innen nézvést nagy kíváncsisággal várjuk, mihez kezdenek majd az uniós soros elnökséggel, amit el akarnak venni tőlük, mert méltatlanok. Milyen elnökség lesz az, ha majd megkapják. Az a dilemma, merre visz tovább a téboly útja.

Milyen ismeretlen mélységekbe.  Vagy ez már a legalja, az nem igazán eldönthető, mert, mint ismeretes, nincs az a gödör a kút fenekén, ami alá ezek ne bírnának benézni. Ám ez voltaképp már érdektelen is. Éppen elég az is, ahol vagyunk, az, amikor egy tankönyvíró úgy próbál megfelelni a hatalomnak, hogy virágnyelvvé tesz egy szaknyelvet, így téve röhejessé önmagát, de voltaképp azt a hatalmat is, amelynek megfelelni kíván. Ha azt hitted volna, ilyen nincs láthatod, hogy mégis van, a totális téboly telepedett meg. Még nem 1984, de már majdnem az, amit az is mutat, hogy egy perc gyűlöletünk is van. Meg Elágazás Nélküli Györgyünk. Kész.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Elágazás Nélküli György
  1. Yeti szerint:

    Valaha a régmúltban löttyös indulatomban rittyentettem egy kis böngésző bővítményt, ami az összes „orbán” előfordulást kicserélte „geci”-re. De az indulatból cselekvés nem jó, így aztán ahol gyógyakármit hirdettek, így jelent meg: gyom”geci”talmak esetén, gyom”orbán”talmak helyett 🙁
    Na, ennyit az útelgágazás nélküli kapcsolatokról.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    A téboly csinovnyik nagyon találó, de nem új keletű. A rákosi viperát is átnavezték anno parlagivá. 🤣
    Attol még ugyanaz maradt.🤣
    Ez a fajta sem változik, nevezhetjük nyilasnak, kommunistának, fideszesnek. A lényeg ugyanaz az aljas söpredék marad.

  3. cyr45 szerint:

    Párhozamos kapcsolás, és soros kapcsolás…
    Nekem már az marad, akárhogyan nevezik át!

    És a (régebben) fizikát tanultak számára szintén.
    Ez egy totális marhaság, szerintem, ez az átnevezés.
    És még a tetejébe, egyáltalán nem szemléletes!:-(

    Hülyék ezek, de nagyon.

  4. István szerint:

    🤔 Hmmm… nyelvében él a nemzet, csak nem nyalásra kellene használni…☹️

  5. Anarchista szerint:

    És akkor mihez kezdenak a „had kapcslással” aról majd a Farkas Flórira asszociál mindenki. Létezik csillag, delta és áram osztó közkedvelt nevén létra kapcsolás. De van bistabil multivibrátor is. Hoppá mindjárt két inkriminált szó!
    Hol ér ez véget.

  6. kovacs_ugynok szerint:

    A Soros és az Orsos anagramma.

    Na?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum