A fekete zongora

Schmitt Pál tárogatózott, mint emlékezhetünk. De nem volt elég ennyi a muzikalitásból, az ’álamelnök annak idején kapott egy zongorát is szaros két és félmillióért. Tán azért, ha megunja az egyik hangszert, és nagyon magányos, kedvét felderítendő kicsit klimpírozhasson. Áder ’álamelnöknek nem voltak ilyen zenei álmai, ő a halakat szerette és szereti. Talán jobban is a ’zembereknél, az ő idejében Schmitt zongorája ott porosodott, és valami különös oknál fogva akkor még nem kellett ilyen hangszer „állami protokoll feladatok ellátására”, míg most viszont Novák regnálása alatt pedig igen. Nem tudtuk eddig, mi hiányzott.

Novák kijelölt ’álamelnök tartva magát óhajaihoz és ábrándos életnívójához, hogy miszerint „Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből”, ezt a hálát kiteljesítve mintegy, és alaposan adva a boldogságnak, nagy tisztogatást tartott a Sándor-palotában. Kiszórta elődje cuccait, bútorokat, hatvan egynéhány millióért hozatva újakat és szebbeket, mert a régiek tán halszagúak voltak, így kiáltottak cseréért, ami ím, bekövetkezett. Mert hogyan is venné ki magát, ha nagyasszonyunk használtas bútorzat közé hívná meg a háromszáz vendégét, aki őt ünnepli. Katikánkat.

Áder egy szaralak, de neki megtette a Schmittről reá maradt prolizongora a maga két és félmilliós árával, Novák nagyasszonynak azonban ez nem felelt meg. Hozatott egy közel hetvenmilliós Steinway&Sons versenyzongorát a régi helyébe. Vájtfülű lehet nagyon a nemzet Katikája, de annyira, hogy zenei élvezeteihez mindenképp ez a közel hetven milliót kóstáló hangszer kellett. Már, amikor megvették, akkor érezhették, hogy ezt valahogyan meg kell magyarázni, ezért került melléje a kitétel: „állami protokoll feladatok ellátására”. Ha ebbe belegondolunk, póriasan és sokat mondóan tesszük hozzá, meg az anyád valaga.

Csemegézhetnénk még, hogy a palota testre szabásakor mire cseszett el a pénzünkből úgy cuzammen negyed milliárdot (bár ebben az új és szép autók is benne vannak), de mi parasztok vagyunk, és a csőrünket ez a fekete zongora böki, mert ebben testesül meg a rongyrázás meg urizálás, a bunkó újgazdagság még azzal a teherrel, hogy ezt nem a saját pénzén teszi. Igaz, a NER egyik új milliárdosa sem a tehetsége, szorgalma vagy az esze miatt lett az, hanem Orbán kegyéből, de ez itt mégis hatványozottan közhivatal és közpénz, amit ezek szerint a nagyasszony két kézzel szór a ’zemberek pofájába szarva mindeközben.

Novák negyvenhat éves. Amikor betette a fülébe a bazi nagy, narancssárga Fidesz-fülbevalót, és ezzel eldöntötte, hogy gazember lesz, mást nem, csak ezt a célt tűzhette maga elé, mert látjuk, mennyire rettegett attól, hogy „röhejes jövedelemből” kelljen élnie. Más munkaviszonya, mint amit Orbán adott neki, soha nem volt, és már nem is lesz. Élete csúcsára ért el, haláláig biztosítva van, hogy az adófizetők eltartsák, és túlságosan jól tartsák, a nívót pedig megszabta a hatvanmilliós zongorájával. Majd ezt is polírozhatja valami seggtörlővel, hogy a dolgos háziasszonyt imitálja, ami soha nem is volt.

Elibém kerülnek képek mostanában Kamilla királynéról, akin úgy áll a korona, mint tehénen a gatya. Rajta is látszik, nincs múltja és megélt sorsa ahhoz a jelmezhez, amit visel. Nováknak sincs, érdemei sincsenek, csak fideszes szolgálata van. Hogy is remélhetnénk, hogy azzal az alázattal viselje a tisztséget, a magas hivatalt, mint mondjuk Göncz Árpád, akinek volt hitvallása, éspedig ez: „Ha szolgálni akarok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen; a védteleneket. Azokat, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott szó”. Ehhez képest Novák a pedagógusok képibe vágta, hogy nem áll módjában nem aláírni a státusztörvényt.

Zongora viszont kellett neki. Rajta is úgy áll ez a hivatal, mint Kamillán a korona, még egyszer: mint tehénen a gatya. Útmutatásul és Novák szégyenéül idehívjuk Ady Bandit: „Bolond hangszer: sír, nyerit és búg./ Fusson, akinek nincs bora,/ Ez a fekete zongora./ Vak mestere tépi, cibálja,/ Ez az Élet melódiája./ Ez a fekete zongora./ Fejem zúgása, szemem könnye,/ Tornázó vágyaim tora,/ Ez mind, mind: ez a zongora./ Boros, bolond szivemnek vére/ Kiömlik az ő ütemére./ Ez a fekete zongora.” –  Ide tudjuk képzelni Novák nacsasszonyt? Nem igazán, az ő zongorája a cifra nyomorúság, a morális, nihil maga. Nem is vártunk többet, és nem is kaptunk. Megérdemeljük.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
13 hozzászólás “A fekete zongora
  1. kovacs_ugynok szerint:

    „Élete csúcsára ért el, haláláig biztosítva van, hogy az adófizetők eltartsák”

    Azért erre én nem vennék mérget. Az orbán banda kiüresítette a ke.-i pozíciót. Teljesen felesleges pénzkidobás fenntartani. Ahogy az élethosszig tartó javadalmazást is. Akik még életben vannak, a Sólyom is számomra már elég necces volt. De akik utána következtek mind a hatalmat bitorló fidesz nevű kamupártos bűnözők bábjai voltak. Ahogy a miniszterelnököt megválasztó országgyűlési képviselők is.
    Sokan azt hiszik, hogy itt az orbán a fő felelős mindenért. Pedig a fő-fő felelősök azok akik megválasztották, és amikor kellett volna nem váltották le. :/

    • kovacs_ugynok szerint:

      Természetesen a felelősön a bubut, ághot és az 5.-et értem. Mivel a miniszterelnököt nem közvetlenül választjuk, bármennyire is ezen henteregnek a pártok, az orbánért bizony nem az „istenadta nép” a felelős, hanem ők. Tessék őket felelősségre vonni érte! Mostanában elég sok ok adódott erre. :/

  2. Yeti szerint:

    A miniálnokot tényleg a pofaviselők választották meg(volt képük hozzá). Azokat pedig az „istenadta nép”.
    No akkor ki is a felelős?

    • kovacs_ugynok szerint:

      Aki még mindig nem érti, és kérdésekkel provokál. 😛

      (Sose szavaztam ezekre a hazaáruló tolvajokara a rendszerváltás óta. Már akkor ellenszenves volt a adagadt amikor még nem volt dagadt, de süketelni akkor is tudott. Aztán lenyúlták a Roxettet és a székházat…)

  3. hj szerint:

    „Amikor betette a fülébe a bazi nagy, narancssárga Fidesz-fülbevalót, és ezzel eldöntötte, hogy gazember lesz…”
    Azért ez egy nagyon jóindulatú időbeli kijelölése a gazemberség kezdetének. Én jóval előbbre datálnám. Talán a születés…?

    • kovacs_ugynok szerint:

      Mindenki ártatlanul születik. Aztán egyesek belépnek a fideszbe…

    • V.A. Lucky szerint:

      „Talán a születés…?”

      Ugyan, kérem! Ez már az apjában is g*ci volt.

      • kovacs_ugynok szerint:

        Már az apja is egy geci volt. Hja kérem, a család, neveltetés…, nem esett messze a fájától.

      • Kalifaszi Guszti szerint:

        De a g*ciből még lehetett volna rendes ember is.

  4. cyr45 szerint:

    Az ember, léte során meg tudja válogatni a barátait, jó esetben a házastársát, és a kollégáit is, de a szüleit nem, akik „okozták” az ő létét!
    Tehát (szerintem) a szüleiről, azaz származásáról senki nem tehet.

    Ennek negatívumait volt alkalmam megtapasztalni az „átkosban”, életem során, ezért -úgy érzem- teljes joggal írhatom le!

    És -ilyen értelemben- meg kell védenem Novákot.
    Ő nem szülei miatt, hanem „saját jogon” Orbán-csicska!
    Mint sokan mások is, legtöbben azért, mert „megéri” nekik…

    Akiknek pedig még meg sem éri, hanem szimplán butaságból, tahóságból azok, azokat pedig inkább még sajnálom is!

    De a Nemzet Katinkája” az előbbi csoportba tartozik, akinek
    van gyomra mindehhez. Hogy önálló entitásnak mutassa magát,
    holott csak Orbán kesztyűbábja volt, és ma is az!:-((

    • kovacs_ugynok szerint:

      Konkrétan a dagadt apjára gondoltam. A nagysegges asszony szüleit nem ismerem. Ettől függetlenül van szerepe az otthoni neveltetésnek is abban, hogy valaki végül az országot tönkretevő, hazaáruló tolvaj bűnözőket választja. Persze, nincs kizárva az ellenkezője se.

  5. repulo szerint:

    1. Hogyhogy nem a Bogányi féle peugeot koppintás csodazongorát promotálja?
    2. És akkor még nem is beszéltünk a rezidencián kialakítatott exluzív zeneszobáról.

  6. polyvitaplex szerint:

    Egyértelműen nemzetellenes megnyilvánulás Nováktól, hogy a kormány által támogatott Bogányi-féle csodahangszer helyett külföldi zongorával demonstrálja az idegenszívűségét.

Hozzászólás a(z) Yeti bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum