Szili K., a sunyi főtanácsadó

Szili Katalin, miután meghasonlott önmagával, Orbán szolgájának állt 2015-ben, és nekilátott urát miniszterelnöki megbízottként szolgálni. Abban az időben még feltették neki a kérdést, hogy miért lett áruló, amit úgy igyekezett tagadni, hogy nem is, nem is, ezután azonban Szili Katalin, mint tényező és mint ember is elfelejtődött. Dolga sem nagyon akadt, a kisebbségekért kell aggódnia a határokon túl az ő lelkében és szavaiban, s valljuk meg, ehhez túl nagy képzelőerő nem kell. Aggódni mindenki tud, csak pénzt nem kap érte, s ami fontosabb, nem szerepel Orbán kormányának névsorában.

S ha szerepel ott, ha nem, ezután Szili K. még annyira sem lett tényező, mint előtte volt, csak azon ment a morfondír, minek lehet az ellentétele, a fizetsége mintegy a beosztás, mi volt az a szolgálat, amit Orbánnak tett, hogy élete végéig gondoskodni akar róla nagy vezérünk. Mert egyre inkább így néz ki. Szili K. ugyanis jól fizető egyetemi kuratóriumi tagságot is kapott, a Fidesz olvasatában ez halálig szól, csak közbe szólt Brüsszel, mint általános alany mostanában, amely minden fideszes ganyéságot kezd rossz szemmel nézni egyre inkább, és megtalálta azt az eszközt is, amellyel hatni lehet a maffiára. Ez pedig a pénz.

Az erasmusos dolog, mikor is, aminek kapcsán azt közölte a díszes társasággal, hogy addig nem küld pénzt az egyetemeknek, amíg miniszterek, államtitkárok és hasonló pártfunkcionáriusok, vö.: kormánytagok (úgy is mint miniszterelnöki megbízott a’la Szili) ücsörögnek a kuratóriumokban. Nekiláttak hát a fiúk (lányok) fájó szívvel lemondogatni, elbúcsúzni mintegy a havi másfél millákról, s itt érkezett válaszút elé hősünk, Szili K., aki úgy döntött, a pénz fontosabb, mint az eszme (bár ez Júdássá válva már úgyis kiderült róla), és maradt kuratóriumi tag, a miniszterelnöki megbízotti funkciót pedig odahagyta.

Viszont semmi sincs egészen úgy, mint azt Füst Milán bácsitól tudjuk. Ezért következett a vezércsel, amivel a Fidesz az imperialisták eszén túl akart járni, mint Virág elvtárs a magyar naranccsal. Azaz, Szili K. a kuratóriumi tagság megőrzése mellett most már nem Orbán megbízottja, hanem csupán főtanácsadója, ami jogilag lehet különbség (nem szerepel a kormánynévsorban) gyakorlatilag viszont semmi sem. A kérdés annyi csupán ezen a ponton, hogy kinek volt fontos ez a sunyulás, Orbánnak vagy Szilinek, de végül tán mindegy is, mindkettőről sokat, majdnem mindent elmond ez a kis trükk.

Szili ugyanazt csinálja, mit eddig, sóhajtozik a kisebbségekért és a békéért óbégatva Orbán valagát nyalja így biztosítva azt, hogy reményeik szerint a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. Orbán szolgálat is legyen meg pénzecske is, csak épp az a baj, ha most azt hiszik ezek, hogy Virág elvtárs módján túljártak az imperialisták eszén, akkor tévedésben leledzenek. Mert nagy valószínűséggel ezt is látják, majd emiatt nem jön a pénzecske, és lehet ordítani megint, hogy Brüsszel bántja a magyar egyetemistákat, holott csupán Szili pénzéhségét bünteti, aki képtelen kiszakadni Orbán bűvköréből.

S ők ketten így együtt, valamint az egész Fidesz, s ami vele egy, a NER mutatkoznak meg ekképp teljes valójukban. Ez ugyanaz a történet más formátumban, amikor Brüsszelben és a NATO-ban megunják a mimagyarok kétszínűségét, és egészen egyszerűen átlépnek rajtuk. Magyar aláírás nélkül fogadják el az ukránoknak szállítandó EU-s lőszerek dolgát, és Szijjártó okoskodása ellenére hívják meg az ukrán minisztert a NATO tanácskozásra. Ez az a szint, amikor gesztus szintjén azt közlik velük, hogy le vannak szarva. Így lesz ez az Erasmus pénzeivel is. Látják a bújtatott mutyit, és legyintenek majd.

Ez pedig a végleges lemondást jelenti, mint olyan galeri elfelejtését, aki eddig akadékoskodhatott, de most már a partvonalra kerül. Így nézünk ki a világ szemében, s bár Szili ügye bolhafing csupán a nagy egészhez képest, mégis ékes példája annak, hogy ezeknek (és most már a volt MSZP-s is a mancsaft része) minden szólamuk ellenére nem Magyarország és a magyarok az első, hanem kizárólag saját maguk. Szili ügye a sunyi mutyi tankönyvi példája, a morál nélküli sunnyogásé, ami arra bizonyíték, mivé válik az, aki Orbánt kezdi szolgálni. Fölfalják a fideszes disznók, és mindent elveszít, ha volt valaha is valamije egyáltalán.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Szili K., a sunyi főtanácsadó
  1. Yeti szerint:

    Shilly is le van szarva. Legyintek.

  2. Yeti szerint:

    Silly, a fene essen bele.
    Végül is mindegy, lassan el is felejtek írni ha olvasni még nem is . 🙁

  3. Jane Doe szerint:

    Szili pálfordulása kapcsán érdemes visszagondolkodni az öszödi beszéd kiszivárogtatásáig…, időben kell elkezdeni a helyezkedést.
    MSZP-s nagykutya, vagy fideszes fő-fő izé, kormányon vagy ellenzékben…, nincs különbség, egymásra találnak. Similis simili gaudet – mondja a művelt latin, magyarul: Simlis mind a kettő, ki pártot, ki hazát árul…, kinek-mije van.

Hozzászólás a(z) Jane Doe bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum