Hazudnak, mint a disznó

Az a hír most épp, hogy a magyar országgyűlés március 31-én szavaz a finnek és a svédek NATO csatlakozásáról, pedig már Hende Csaba is megjött Helsinkiből. Azt nem tudjuk, hogyan mennek a parlamentben a dolgok, de állítólag Semjén döntött úgy, nem hívják össze a bátrakat, illetve a díszletként szolgáló ellenzéket. Tavaly nyár óta szórakozik hazánk a két északi országgal és a NATO-val, amin nagy valószínűséggel nem lepődik meg senki, mert, ha lehet így fogalmazni a diplomácia nyelvén, már mindenkinek tele van a töke Orbánnal, a Fidesszel, de, ami egészen sajnálatos, miattuk valaha volt szép hazánkkal is.

Néha azonban lehullanak a díszletek Orbán bábszínházában, és az aláomló paravánok mögül előkandikál a nagybüdös semmi. Ez most épp abban mutatkozott meg, hogy Balla György (a Fidesz frakcióvezető-helyettese, akinek hála a jóistennek eddig a nevét sem hallottuk), újabb narratívát adott a NATO-szavazás halogatásának, amikor pengeélesen kijelentette, ez azért van, mert „Brüsszel hazudik, mint a disznó”. Több dolog van itt, ami figyelmet érdemel a névtelenség homályából a fény felé kacsintó fideszkatona fölordításában, s ezek közül az első a képviselő nyelvteremtő ereje és plasztikus fogalmazása.

Mert ugyan magunkat meglehetősen jártasnak tartjuk édes anyanyelvünk rejtelmeiben (szókészlet, grammatika, nyelvtörténet, etc.), de ilyen szófordulatot még soha a büdös életben nem hallottunk, mivelhogy nincsen. De már van, ha a Fidesz mondja, ilyképp előttünk áll kegyelmes urunk cimborája, akit hellóröfivel üdvözölt az ólban, viszont kiderült, nem lehet hinni neki, mert malac lévén hazudik, mint a disznó. De ez a legkisebb baj. Az jelesül, hogy a tulokmagyarok nem tudnak magyarul, hanem valami egészen más nyelvet használnak, ami azonban tele van pontatlanságokkal, illetve hazugsággal.

A nyelvről annyit vázlatként, hogy a hazug disznó összetétel egy dolog, mint élő kapcsolat, illetve a hazudik, mint a vízfolyás a másik, ami szintén használatos a Kárpátok alatt. Ebből alkotta Balla fideszista a mellbevágó új mondatot, de vélhetően nem Kazinczy nyelvújító buzgalmával, hanem, mert fingja sincsen édes anyanyelvünkről, ami az ő beosztásában nem is követelmény, csak akkor nem kellene megszólalnia. Egyiküknek sem, tesszük hozzá sietve, viszont azt tapasztaljuk sajnálatosan, hogy ennek ellenére be nem áll a szájuk, így rombolva le az ország mellett a nyelvet is, tehát összegezve: mindent.

Mindezen túl azonban ebben a kontextusban nem lehet tudni, Brüsszel mit takar. Legáltalánosabban az Unió szinonímája a Fidesz narratívában, ami Unió azonban meglehetősen többrétegű, mégpedig annyira, hogy magunk is a tagja volnánk, tehát és következésképp mi is (illetve ők) hazudunk, illetve hazudnak. Más olvasatban a brüsszeli disznó, aki nem mond igazat, az Európa Tanács, az Európai Parlament is lehet, végső esetben azonban az ódon házak és utcák, akik csalfák és igaztalanok, de ez sincs így. Brüsszel ugyanis olyan szitokszó ma már, mint a liberális, a jogállam vagy maga Soros Gyuri bácsi.

Gyurcsányról nem is beszélve. Mert ezek az emlegetett hangalakok mind olyan ösztönöket hívnak elő a mély-, ős-, és turulmagyarokból (vö.: tulok), hogy savért szaladnak, illetve kinyílik az esernyő a zsebükben. Elemi ösztönök ezek, ahogyan a könyvdarálás okozta kéj, és a soha véget nem érő éjszaka révülete. És most, hogy előttünk áll a fideszvilág horizontja benne a frissen megismert, sötéten pulzáló Balla Györggyel, azt a kérdést tesszük fel magunkban, mert nekiszegezni nincs módunkban, hogy mi az anyánk valaga köze van a bizonytalan állagú Brüsszelnek a NATO-hoz, illetve a disznónak a hazugsághoz.

Nem remélünk választ, mégpedig azért, mert nincsen is. Slágvortokban: az EU-ban vannak olyan tagállamok, amelyek tagjai a NATO-nak, másfelől a NATO-nak vannak olyan tagjai is, amelyek egyszersmind az EU-é is, a két halmaz azonban teljesen nem fedi egymást. Ilyképp végképp nem tudjuk, ki hazudik, mint a disznó. Balla Györgyre tippelnénk, de akkor gondolkodást tételeznénk, az azonban tévedés volna. Mert olybá tűnik így összegezve, hogy ennek a fideszistának (sem) osztottak sok sütnivalót, amikor azért állt sorban, így ami belőle gondolatnak tűnőként előbugyog, az valami egészen más.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
9 hozzászólás “Hazudnak, mint a disznó
  1. amit mondtam megmondtam szerint:

    A jó kurva anyádat ismered-e te majom propagandista

  2. Döbrentei László szerint:

    Nagyon jó írás, mint mindig!

    Köszönöm!

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Volt töri tanárom, Sanyi bácsi jutott az eszembe, ahogy a középiskolában anno 84′ tájékán elmondta hogyan csípte meg a bolha az elefántot, azaz hogyan üzentünk az USA-nak hadat. Lehet nem pontos, de a lényeg benne van az elnök reagálásában.. 😂
    ” – Hmm, Magyar Királyság . De ki a kiŕályuk ?
    – Az nincs, egy Tengernagy vezeti.
    -Valóban ? És melyik tenger mellett fekszik?
    – Nincs tengerük.
    -Na mindegy is, de miért üzentek hadat ?
    – Területi követeléseik vannak.
    -Tőlünk ?
    -Nem Uram, a Románoktól.
    -Akkor miért nem nekik ?
    -Mert ők a szövetségeseik! 🤣 ”

    Szóval azóta még romlott a helyzet, mint a mellékelt ábra is mutatja.. 🙃

  4. Yeti szerint:

    Erre a kis időre már nem töröm magam megtanuljak nermagyarul.
    Már csak azért sem, mert teljesen lényegtelen a hablaty.

  5. Jane Doe szerint:

    A fenti névtelen senkiről nem kell tudnunk semmit, elég, ha a fidesz-tálibokról tudunk mindent.
    Minden fenti kérdés feleletet nyer és a helyére kerül, ha elolvassuk (értő olvasást kíván) Viktor Klemperer könyvét: A Harmadik Birodalom nyelve.
    És nem esik több szó édes anyanyelvünk (mint immáron egyetlen hazánk) szókészletéről, grammatikájáról, nyelvtörténetéről és szemantikájáról.

  6. repulo szerint:

    „Brüsszel hazudik, mint a disznó” a jégen.

  7. polyvitaplex szerint:

    Balla György nevét nem ismerjük, de az arcát igen, egy időben ő ült Orbán mögött, ha Orbán felszólalt, akkor bónusz élménynek ezt a mukit is mutatta a kamera, amit nem nagyon értettem, mert se nem jóképű, se nem okos tekintetű, felszólalni soha nem hallottam, nem csinált semmit, csak ott ült.
    Most megszólalt, ezek szerint nem néma, ez mindenképpen új infó.

  8. polyvitaplex szerint:

    A hazug disznót hamarabb utolérik, mint a sánta mormotát.

Hozzászólás a(z) Yeti bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum