Halló, lenne itt ez a beszéd

  • Halló – szólt bele a fiától kapott feltöltős telefonba özv. Magyari Béláné, miközben a rántást kavargatta a köménymagos leveshez a sparhelten.
  • Halló – szólt vissza egy fémízű hang – özvegy Magyari Bélánéval beszélek?
  • Azzal lelkem, én vagyok az, de mit akar egy szegény vénasszonytól?
  • Tudja, lenne itt ez a beszéd Kiskőrösön.
  • Milyen beszédre gondol, mert én olyanokat nem szokok hallgatni, már a plébános urunkat is unom gyakran, ne mondja meg neki, de el is szoktam bóbiskolni a prédikáció alatt.
  • A miniszterelnök beszél Kiskőrösön.
  • Ki az a miniszterelnök.
  • Hát, Orbán Viktor.
  • Ja, hogy ő – csodálkozott erősen az özvegy – és mit keres ő Kiskőrösön, és mi közöm nekem ahhoz?
  • Március 15. lesz holnap, tudja.
  • Tudom, persze, hogy tudom, gondoltam is, hogy lassan veteményezni kéne, de a derekam hasogat, tudja, meg a szegény Béla sincsen már, elvitte az ital. Mindig csak az a pálinka.
  • Az ünnepre gondolok – türelmetlenkedett a fémízű hang a telefonban.
  • Milyen ünnepre lelkem? Nincs se nevenapja, se születési a gyerekeknek meg a kisonokáknak, a húsvét meg messze van.
  • Hát a forradalom.
  • Az ’56-os?
  • Nem, a ’48-as.
  • Akkor még gyerek voltam, arra nem emlékszek.
  • Az 1848-as.
  • Mit beszél itt össze, hát hol voltam én akkor, még a dédi gondolatjába se.
  • Petőfit ismeri?
  • A lakatost?
  • Nem, a költőt.
  • Olyan nincsen itt a faluba’.
  • Csak tanult az iskolában róla.
  • Az Orbán Viktorról?
  • Nem, a Petőfiről.
  • Lehet, de nem emlékszek.
  • Akkor azért jöjjön el meghallgatni a beszédet.
  • Róla fog beszélni a miniszterelnök? – értetlenkedett Magyariné – Mert péntekenként szokom hallgatni a rádióba’, ott sose beszél róla.
  • Most hallhatja élőben is, és beszél róla.
  • De mit érdekel engem ez a Petőfi, meg messze van az a Kiskőrös, hogyan menjek oda? Buszt küldenek?
  • Milyen buszt?
  • Szoktak toborozni régebben ilyen menetekre, polgármester urunk noszogatta a népeket, hogy ha mennek menetelni, lesz közmunka.
  • Nem lesz busz.
  • Autót küldenek?
  • Nem.
  • Akkor hogyan képzeli ezt az én menetelemet arra a beszédre?
  • Elhozza az unkája.
  • Ó, a kis Karcsi a Londonba’ lakik, a Piroska meg németbe’ valahol, ők is szoknak hívni ezen a telefonon, azért vette nekem a Karcsi.
  • Csak el tud jönni valahogyan, a szomszéddal.
  • Azzal ugyan nem, mert, de ezt el ne árulja annak az Orbánnak, nem szereti őtet, ó, de nagyon nem. Olyanokat szokott mondani róla, hogy sokszor magam is belepirulok.
  • Másképp?
  • Hogyan? Gyalog? Tényleg – csillant fel a hangja Magyarinénak – krumpli lesz? Fogytán van már a pincébe’.
  • Milyen krumpli:
  • Azt is szoknak osztani, amikor az a szavazás van.
  • Nem osztanak, most ünnep van.
  • Akkor meg minek menjek oda?
  • Meghallgatni a beszédet.
  • Milyen beszédet?
  • Hát az Orbán Viktorét – kezdett kijönni a béketűrésből a fémízű hang.
  • Mondom, hogy minden pénteken hallgatom, az is unalmas, azon is el szoktam bóbiskolni, mint a misén.
  • De most a Petőfiről beszél.
  • Hagyjon már engem azzal a Petőfivel, ha nincs krumpli, nincs busz, nem megyek sehová.
  • Lesz pizza.
  • Mi az a pizza?
  • Étel. Tésztaféle minden finomsággal, amit Orbán Viktorról neveztek el.
  • Akkor beszéd lesz vagy névadó?
  • Beszéd.
  • És a tészta?
  • Az is.
  • Ingyen?
  • Nem tudom.
  • Akkor mit tud maga?
  • Ne kiabáljon velem – vette pityergősre a fémízű hang -, jöjjön el Kiskőrösre.
  • Dehogy megyek. Mért mennék, mi lesz Kiskőrösön?
  • Hát a beszéd.
  • Milyen beszéd? – fordult körbe özv. Magyariné gondolata, de váratlanul felkiáltott – A rántás, most maga miatt odakozmált a levesem – sikította, letette a hokedlire a telefont, és hajtotta a füstöt, ami mögül a fémízű hang egyre halkabban mondta.
  • Magyariné, Kiskőrös, Orbán Viktor, beszéd. – sistergett a zsír, és szép lassan ebbe veszett bele a rimánkodás.
Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Halló, lenne itt ez a beszéd
  1. polyvitaplex szerint:

    Kedves Magyari Béláné, magát megfertőzte a liberális véleményterror, maga a háborúpárti Amerika hangján beszél, nem csodálkoznék, ha a kisonokái át lennének operálva. Nem Donáth Klárának vagy Dobrev Annának hívják magát véletlenül?
    Kérem a kedves telefonálót, hogy engem is hívjon fel, bennem nem fog csalódni, én a béke pártján állok, ott leszek Kiskőrösön, feltéve, hogy lesz busz meg krumpli.

  2. Bogomil szerint:

    Jó az írás, de talán ízlésesebb lenne megváltoztatva a Magyari Béláné nevet…

  3. cyr45 szerint:

    Magyari Béla nyugodjon békében, egy csalódott ember volt szegény, egész további életében, Farkas Berci űrutazása után, akárhogyan is nézzük.:-((

    De ez az írás tökéletes!:-)
    A magyar néplélek hű szemléltetése.

  4. Yeti szerint:

    Ismertebb Magyari Béla több is volt/van.
    Van köztük zenész, villamosmérnök, újságíró, építészmérnök is.
    Az űrhajós katonatiszt is gépészmérnök volt, nem mellékesen.
    No mondjuk Kovács Jánosból meg olyan 65 ezer, tudtommal a legnépesebb névrokonság.
    Kiskunhalason parádézott volna a táncos páva, akkor nem Petőfit forgatta volna vattacukorként:(

Hozzászólás a(z) polyvitaplex bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum