Delirium tremens

Hehe, röhögcsélt göcögve Orbán doktorminiszter a Facebook-oldalán – amely köztudomásúlag a síkhülyéknek van fönntartva -, hogy ott rajonghassanak érte. Szóval kuncogott a rókaszemeivel, hogy „Ha ilyen ütemben haladnak, lassan elég EP-képviselő kerül rács mögé ahhoz, hogy saját focicsapatot alakítsanak a börtönben. Ki tudja? Talán még a 2024-es Európa-bajnokságra is kijuthatnak”. Mielőtt tovább indulnánk, kifejtendő ezredszerre is doktorminiszterelnök urunk fotballfixált agyát, a mostani gúnyolódáshoz fölidézzük, amikor tavaly áprilisban kormányt alakított, és a tagokat szintén ilyen láblabdás csapatként vizionálta, mint akik legyőzik a világot.

„Kerethirdetés: Csák, Gulyás, Lázár, Nagy I, Nagy II, Navracsics, Palkovics, Pintér, Rogán, Semjén, Szalay-Bobrovniczky, Szijjártó, Varga I, Varga II. Együtt erő vagyunk!” – Hehe, röhögcséltünk akkor mi, hogy hát terhelt ez a mi urunk, de, ha már idáig jutottunk, feltéve és megengedve is, hogy Orbán csapata, az itt felsorolt urak és hölgy legalább annyira érdemelnék, hogy rabláncon vigyék el őket, emlékezve Moldovára megrendezhetnénk nekik a Prix des Prissonniers-t. Győznének, mert még egy ilyen dekázós ember nincs az univerzumban szerte, mint a mi Vargánk, aki nem tudjuk, az I-es vagy a II-es a névsorban, de voltaképp ez innen nézvést nem is annyira érdekes.

Viszont az a delikát, hogy csak itt győznének és voltaképp győzhetnek is. Csak hát, ez az álmok titokzatos világa a maga szürreális valóságával, mint amilyen a NER maga. Hanem az Orbán és a hívek bamba vigyora. Voltaképp az a lehangoló, hogy ennyi maradt a hatalomból és az álmokból. Orbán Viktor ma már egy kirekesztett és közutálatnak örvendő kétes alak, akivel szóba nem nagyon állnak. Áll a partvonalon, és a jobboldal szellemi és erkölcsi fölényével – ami ez – gúnyolódik és röhögteti a híveit. Ez már nem is maffia, ez romlott galeri, illetve tudatlan óvodás csoport a sarokban a lányok copfját húzgálva. S amikor ennyi marad, akkor nehéz bizakodva nézni a jövőbe, akkor meg pláne, amikor napra-nap szembe jön a valóság.

Az a fajta, amit az ember a bőrén érez, és nem a rádióból hall meg a tévében lát, tehát az igazi, nem a valódi, ha J. A. polgártárs terminus technicusára gondolunk. Túllépve most már sokadjára, de azért utoljára megidézve a számos alkalommal elmondottakat, az, hogy Brüsszelben most ezek szerint lassan egy futballcsapatnyi korrupt embert visznek el bilincsben, semmiféle morális és jogi felsőbbrendűséget nem biztosít annak és azoknak, akiket még nagyobb számban, hogy úgy ne mondjuk, tömegével lehetne lesittelni, ha nem lenne mögöttük Polt főügyész, aki voltaképp egy közülük. Ha ez megvan, akkor rátérhetünk Orbán futballválogatottjára, akiknek az eredményeit az ország állapota mutatja.

Ami pedig lehangoló, illetve bővebben: tragikus. Nem kellene annyira hülyének nézni a lakosságot, mint amennyire ez folyamatban van, és nem kellene röhögni az Unión, mint akik éhen vesznek és megfagynak. Mint tudjuk, erre is volt példa, de, és ugyanakkor viszont az Eurostat legfrissebb adatai szerint kies hazánkban a legmagasabb az infláció az Unión belül, illetve csupán Bulgáriában alacsonyabbak a fizetések, és ez a kombináció nem sok jót szokott jelenteni, ha parizert vesz az ember a boltban, ami luxuseledel. Orbán – és futballcsapata – viszont nem tud, vagy nem is akar ez ellen tenni semmit, helyette röhög az Unión, mint ami – általuk kifejtetten – a végét járja. Látjuk, hogy ez röhejes, csak más irányból.

De gondoskodnak is rólunk. Olyan eszmefuttatásokat kapunk a pofánkba a nekünk nyújtott jótéteményekről, hogy tényleg csak pislogunk ki a fejünkből. Emlékezhetünk, annak idején – nem is olyan régen – kifejtették, azzal, hogy Orbán doktorminiszter megvette a Vodafone-t, mi mindannyian gazdagodtunk. Akkor azt hittük, ennél jobb már nem jöhet, és kiderült, hogy de, igen. A Mandiner nevű tudományos szaklapban ugyanis egy bizonyos Sebestény Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetője az Európa-bajnok magyar pénzromlásról a következőket írta: „Ha mögé nézünk és más oldalról értékeljük, akkor a magas magyar drágulási ütem kifejezetten jó hír a magyar lakosságnak.” Most tessenek nevetni.

Ha nem megy, az nem az önök problémája, úgy is mondhatnánk, a hiba nem az önök készülékében van. Viszont ezt olvasva megértjük Orbán doktorminiszter széles jókedvét, hiszen, ha száguld az infláció, és ez szeretett népének csakis és kizárólag jót jelent, akkor tényleg nincsen más dolga, mint a hanyatló és korrupt Nyugaton élcelődni, akik semmit nem értenek, semmit sem tudnak, ezért elviszi ő az egész kócerájt a hátán. Most már látjuk azonban, milyen alakokkal van körülvéve a mi kedves vezetőnk, milyen is az ő világverő futballcsapata, akik ezt az egész delíriumot vele együtt előállítják és működtetik. Csakhogy ez már delirium tremens, és ez nem jó hír. Ez ugyanis a vég kezdete, és nem a kezdet vége.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum