Ki a strici?

Mint azt tudjuk mindannyian, a Fidesz-falka hetek óta bömböli Brüsszel korruptságát, mert a nagy tömegben ott is akadt pár észér, akiket annak rendje és módja szerint bilincsben el is vittek más helyekre. Varga igazságügyis is csűrdöngölt nagy, megkönnyebbülő felsóhajtásában, hogy na, ugye, a hóhért akasztják, míg pedig ő és decens csapata – a bűnben feredőzők, de ezt csak én teszem hozzá nagy elvetemültségemben – pedig vígan fütyörésznek a világ összes virágos rétjein. De nem is ez, hanem az általánosítás, amely szerint a néhány korrupt alak bűnét lepelként borítják mintegy az egész távoli Brüsszelre, levonva a maguk következtetését, miszerint az a város a fertő maga.

Hogy ott mindenki lop, csal, hazudik. Ergo, azok csak ne nagyon jártassák a szájukat, ne oktassák ki őket úgymond erkölcsökről és jogról. Tehát, az egyesből általánosítanak, miszerint, amely halmazban egy büdös elem van, akkor már az egész is szaglik. Az ilyen irányított következtetés azonban vissza is üthet, ha az ember nem imádkozásra és árstopos cukor utáni kajtatásra használja a fejét, mert egyből mondhatja cukkolódva: Völner. De ennél most sokkal jobb hal akadt a horgunkra. Megjegyzendő azonban elöljáróban, hogy amit mindezek után előadunk, az sem felel meg a logika, józan ész és a jó ízlés követelményeinek, csak követjük a fentebb vázolt Fidesz-logikát. Mégpedig azért, hogy jót röhögjünk.

Így tessenek fogadni a sztorit, hogy sírva csapkodják majd a térdüket zokogva, miközben röhögnek, és máris előttünk áll a groteszk, ahogyan Örkény a lába között hátratekintve nézte a vidám temetést. Tudjuk, hogy a köztelevízió minálunk pártintézmény, ahol kizárólag a Fidesz legelvetemültebb katonái dolgozhatnak. Kimondatlan felvételi követelmény ez, s ha még párttagkönyv is lapul abban a farzsebben, tán még jobb. Ilyképp adódik a következtetés – lásd az előadottakat -, hogy a köztévé dolgozója a Fidesz maga. Moráljában, habitusában és észbéli dolgaiban annak a halmaznak a tagja, ilyképp, mint láttuk, ezek szerint, ha a ő büdös, akkor Orbán is az. Jelezzük a kétkedőknek, hogy ilyen az, amikor a fagylalt visszanyal.

De ne feszítsük tovább a húrt, a hír annyi, hogy a köztévé egyik dolgozója – és az már csak hab a tortán, hogy a bűnügyi műsor riportere – bordélyhálózatot tartott fenn, ezért őt letartóztatták a rend éber őrei. Bizonyára ismerik a sztorit, ezért nem untatnék a részletekkel, hogy látni tudjuk a nagy egészet, ami a NER maga, ha már halmazokról és szagokról meséltünk, mint a világ szervező elvei, amelyben élnünk adatik. A prostik futtatása maffiatevékenység, az egyik iparág. Így a vonalas következtetést fenntartva is igaza lehet, illetve van Magyar Bálintnak akkor, amikor a Fideszt bűnszervezetnek, államát pedig maffiaállamnak nevezi, de ne hamarkodjuk el ennyire a dolgokat, van még hátra más is.

Mert visszatérve a Brüsszelt cakumpakk korruptként megéneklő fideszista világlátáshoz, ezen a vonalon arra jutunk, hogy a prostikat futtató köztévés riporter nyomán az igazi strici maga Orbán Viktor. No de, hiába sóhajtanak fel eltelten, hogy na ugye, én is megmondtam már régen, a lelkesedést le kell lohasztanunk. Orbán ugyanis sok minden, de stricinek épp nem mondható, ez az eszmefuttatás csak arra volt példa és elrettentő demonstráció, milyen képtelen következtetésekre lehet jutni, ha vonalasan, mi több, célzott szemüvegen át nézzük ezt a mi kajla világunkat. Mi azonban ilyenek nem vagyunk, hülyíteni senkit nem akarunk, mint a fideszmancsaft, amely annak ellenére, hogy Orbán nem strici, mégis csak maffia volna.

És ezzel kellene valamit kezdeni a legkomolyabban. Ugyanis, amíg mi magunk rendelkezünk azzal a józansággal és tiszta szemmel, ami képessé tesz bennünket látni a valót, Mária néni a sparhelt mellől nem biztos, hogy ilyen. Illetve egészen biztosan más. Mégpedig annyival és annyiban – ami voltaképp a minden -, hogy őt hasba lehet akasztani mindenféle mesékkel, mert képességei miatt fogékony rá. No most, ez nem baj, mindenhol vannak ilyenek, nálunk is, és még csak többen sincsenek. Csupán hangosabbak, csattog a protkójuk, mint valamely vaskalapács. Vigasztaljon azonban minket az a tudat, van olyan élethelyzet, amikor azt is elhiszik, hogy Orbán a strici, és majd ekkor jönnek a döbbenetek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum