Orbán rendet rak Brüsszelben

Mint valami erkölcsi bajnok, látnok és próféta, de nem utolsó sorban akárha Európa rendőre, jelentkezett be Orbán Viktor drámai, s egyben öntelt hangon Brüsszelből tegnap az ő népének, miszerint: „Mindenki tudta, hogy Brüsszel tele van korrupciós ügyekkel”, illetve még akárha kápó, hogy „ideje lecsapolni a mocsarat itt, Brüsszelben”, és még bővebben: „sokak szerint a szálak a legmagasabb szintig vezetnek”. Holott, mint tudjuk eleddig nem bizonyítottan, mert az majd a bírósági tárgyalás előtt lesz, hanem alapos gyanúval Eva Kaiili EP alelnököt tartóztatták le, aki viszont szocialista.

Ez így együtt olyan Orbánnak, mint a gyerekeknek a cukorkaboltban, esetében azonban korrektebb, mint disznónak a ganyéban, aki felvisít az ő szájával, miszerint szüret, sőt, toppant is a csülkével, hogy csak úgy fröccsen a szar. Orbánnak ebből a megszólalásából felrémlik két mocsok lapja, az Origo és a Pesti Srácok, ezek szoktak ezen a nívón és ebben a stílusban úgymond leleplezni. Sejtetésekkel konkrétumok nélkül, ahogyan most a gazdájuk, hogy „mindenki tudta”, meg „sokak szerint”, ami után óhatatlanul adódik a kérdés, kik azok a mindenkik és sokak, de erre soha a büdös életben választ nem kapunk.

Mivelhogy ilyenek nincsenek. Az Unió egyébként mindezek ellenére köszöni és jól van, Kaiilit letartóztatták, jogait megvonták, működnek a dolgok, ahogyan az ilyen sajnálatos esetekben működniük kell. A folyamatok mára odáig jutottak, hogy a katari érdekképviseletek be sem tehetik a lábukat az Európai Parlament területére, mert a korrupcióhoz minimum két fél kell, és a szocialista Kaiilin kívül az arabok adják a másikat. Orbán egyébként Katarból érkezett Brüsszelbe mocsarat csapolni, abból a Katarból, ahol, hogy a futballkirándulását takarja, „megbeszélést folytatott Khalid bin Khalifa bin Abdulaziz Al Thani miniszterelnökkel”.

Szijjártó is ott járt egy másik röpülővel, és olyan győzelmi jelentésekkel tért haza, hogy majd egyszer, ha minden jól megy – tehát soha – kies hazánk gázt fog vásárolni az araboktól. Hogy Orbán mit tárgyalt katari kollégájával, azt nem kötötték az orrunkra, így akár azt is feltételezhetnénk, elmesélte neki, kiket fizettek le az EU-ban meg a FIFA-ban, ami nem valószínű, csak így már ennek az egésznek is szaga van. Nem most érezzük először a katari bűzöket, hanem akkor is előtörtek, amikor jópár, sok pénzzel csábított sztár kijelentette, ő ugyan ott föl nem lép emberi jogi aggályok miatt. Orbán viszont vigyorogva tárgyal.

És most ez a korrupció is, ami után a katariakat kitiltották, viszont ott van a trójai lovuk, aki maga Orbán. A dolgok tehát nem egyszerűek, mi több, rohadt bonyolultak, ezért Orbán legutóbbi bejelentkezésére szorítkozunk csupán, a bamba és aljas arcára, amiről – miközben az ostobaságait hajtogatta – megint lerítt, hogy boldog, mert lehet mocskot kavarni, ami az ő politikájának fundamentuma. Másból sem áll a politikája, mint ebből. Most pedig megérezte, hogy talán újra eljött az ideje, lehet pozíciót fogni az EU-ban, szétrobbantani az egységet, ami abban nyilvánul meg, hogy őt magát már utálják, mint a szart.

Ismerjük Orbánt, a beteges gondolkodását, és azt is látni véljük, ahogyan megint fölgyulladt benne a fény, hogy így a pályája vége felé felívelhet kicsit, de nem fog. Mert és ugyanis az a sajátos helyzet állott elő, hogy Magyarország éppen – legfőképp – azért nem kapja meg az uniós pénzeit, mert látják, hogy azt itt ellopják Orbánnal az élen. Tudják, hogy Orbán sem különb – sőt, rosszabb -, mint a letartóztatott Kaiili, de nem tehetnek ellene semmit. Illetve annyit, hogy nem utalnak neki, mint azt tapasztalhattuk eddig, és most is látjuk. Innen nézvést elég fura Orbán, a Katarból érkező erkölcsi bajnok, de ez valójában lelkiismereti kérdés.

Gyakorlati jelentősége vagy haszna egyáltalán nincs. Voltaképp ez egy üzenet a híveknek, hogy lám, ezek lopnak nem én, aki hajnalonta templomba is járok összeragadt, imára kulcsolt kézzel kijőve onnan olyan áhítatban, hogy még kérdezni sem lehet tőlem. Ez az egész templomostól, a brüsszeli óbégatásostól, katari repkedésestől és mindenestől hányingert kelt az emberben, hogy Orbán itt az erkölcs bajnokaként adja magát elő. Sok minden volt már hosszú élete során, ez éppen még nem, de ezt is megértük. Brüsszelbe jár rendet rakni a magyar szent ember. Minálunk itt a kocsmában csak ennyit mondunk erre: édesfaszom.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum