Orbán a futballon, minden körülmények között

Havasi Bertalan úgy válaszolt a lap kérdésére, mintha a Hyppolit a lakájból került volna elő, miszerint Orbán Viktor minden körülmények között ott lesz a futball VB-n, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Ráadásul ilyen körülmények között, amiben éppen leledzik a komplett földteke, s benne Magyarország. De az nagyon. Éppen csak annyit nem tett hozzá, hogy Orbán Viktor harminc éve egyfolytában jár futball vb-re, ráadásul repülővel, mint ahogyan ő maga már kifejtette nekünk régebben. De már nem áll szóba senkivel sem, a Havasival üzenget.

Most nem állnánk neki lefösteni kies hazánk állapotát, mert egyértelmű dolgokat fölösleges ismételgetni. Elég legyen annyi, hogy kilóg a sebes ülepünk a lukas gatyánkból, majdhogynem tetszhalott állapotban leledzünk, ráadásnak utálnak minket, mint a mosott szart, s őt kiváltképp. De nincsen mit tenni, ha futball van, Orbánnak menni kell, mint Havasitól tudjuk, amikor ideje engedi. Édes fiú, akkor és annyi ideje van, amennyit akar, a nyár végén is eltűnt majdnem egy hónapra valami susnyásba, és szakállas képeket küldözgetett. Akkor is szarban volt az ország, most is.

Ilyen apróságok azonban őt nem igazán zavarják, ezzel nekünk már együtt kell élnünk és halnunk. Várjuk tehát a nem is kormánygép röpködését, majd utána a hazugságokat. Majd az lesz az érdekes, hogy megszáll-e a vb helyszínén, vagy a szürke röpcsi forgolászik. Mostanában ez a divat, Kövér is hazaküldte Ománból, kerozin, pénz nem számít, az ország se, semmi se. Viszont ez a vb-látogatás nagyon sok sebből vérzik már úgy, hogy egyetlenünk útra sem kelt, s alább majd leírjuk, miért nem indokolja semmi a nagy utazást vagy utazásokat, hacsak nem az egyetlen, de megcáfolhatatlan és ellenállhatatlan focibuziság.

Ám ez valahogyan nem illik egy miniszterelnökhöz. Igaz, nagyon sok minden olyan van Orbánban, ami egyáltalán nem illik egy ilyen hivatalhoz, hogy maffiavezér-e ő vagy romlott diktátor, arról még folynak a viták, de most ez nem is érdekes igazán. Katarban lesz ez a vb, és különös egy hely ez a Katar. Olyannyira, hogy Rod Stewart azt mondta, kínáltak neki egymillió dollárt, hogy ott dalolásszon, de – így ő – oda be nem teszi a lábát, még ennyiért sem. Ez a Stewart is ilyen hanyatló nyugati alak, különös elvei vannak, amiket ezek szerint nagyon sok pénzért sem ad föl. Meg is látszik a frizuráján.

Súlyos emberjogi bajok vannak az országgal, amelynek a FIBA korrupciótól övezve odaadta a vb-t, ha innen nézzük, Orbán otthon is érezheti magát, de még mindig nem indokolja semmi, hogy odautazzon. Ilyen nagy emberek, ha nem futballbuzik, akkor járnak ilyen eseményekre, ha országuk aranylábú ifjai azon részt vesznek, hogy dicsőséget szerezzenek nemzetüknek. A mi fiaink azonban nincsenek ott, nem lesz véget nem érő éjszaka, sőt odaszúrás sem lesz, hogy na, ugye. Egyáltalán semmi nem indokolja, hogy Orbán elutazzon, ha ideje engedi, de ő utazni fog, ahogy harminc éve is mindig.

Az lesz majd a delikát, hogy a futballmeccsekhez lesznek igazítva a kormányülések, minden más dolgok, amíg Katarban pattog a labda, megáll az idő, de az lesz majd az érdekes, hogy észre sem vesszük, nem vagyunk kormányozva, mert eddig sem voltunk. A handabandázáson kívül nagyjából ahogyan esett, úgy puffant az ország sorsa, innentől azonban föltehenők azt a kérdést, van-e nekünk, illetve van-e az országnak egyáltalán szüksége erre az Orbánra, de a felelet is rávágható, hogy egyáltalán nincsen. Ment-e Orbán által az ország elébb, nem, naugye, és akkor itt ez már helyénvaló.

Más országok vezetői lakosaik figyelmét arra hívják fel, nagyon óvatosan járjanak el, ha belépnek ebbe az országba, már most jönnek hírek arról, hogy nyugati tévéstábokat zaklatnak, és egyéb más cuki kurvaságok is várhatók az ottani erkölcsrendészettől. Bár azokkal nagy valószínűséggel Orbánnak baja nem lesz, az ő kipcsak világa eléggé közel áll az ottanihoz, pár hazai törvény is igazolja ezt. Mondhatjuk tehát, hogy tényleg hazamegy, bár az arabokat ki nem állhatja állítólag. Bár ki tudja már nyilván tartani a dolgokat, mindenesetre Orbán nem egy Rod Stewart.

De nem is Dua Lipa. Őt is hívták vendégszerepelni, emelendő az esemény fényét, de ő is azt mondta, nem. Majd – fejtette ki -, ha rendben lesznek az emberi jogok arrafelé. Ebből is kitetszik, különféle emberek élnek a Föld nevű bolygón. Vannak közöttük, akikben a morál valahol még lakozik, és olyanok is, akikből teljesen kiveszett. Illetve a harmadik halmaz, akikben egyáltalán nem is volt, soha. Ezt a dilemmát most nyitva hagyom, elégedjünk meg azzal, hogy a nehézségek és kételyek ellenére Orbán Viktor minden körülmények között a vb-n lesz. Ez neki jár. Gyógyszer az elgyötört lelkének.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum