Az etyeki mandala

Etyeken a szülők és a helyi lakosok újították fel a német nemzetiségi általános iskolát, mert a NER-ben mindent a szülők és a helyiek végeznek el mindenhol, hogy a környezetük valamiképp élhető formát öltsön. A szülők és a helyiek a NER más vidékein óvodákat, kórházi kórtermeket és más efféléket festegetnek, és gyakorta származik ebből bajuk. De olyan, mint Etyeken, elég ritkán. Elöljáróban, mintegy az egyestől az általános felé terelve gondolkodásunkat jegyezzük meg, hogy a NER tizenkét éve alatt a különféle pozíciókba, hivatalokba jutó emberek egyre hülyébbek, ami egyenes következménye a kontraszelekciónak, csodálkozni rajta tehát nincs mit. Kies hazánkban tombol a rosszindulatba és hatalmi gőgbe ojtott ostobaság.

Ez Magyarország, ahol élnünk adatik, ha elmenni módunkban nincsen. Ha a hülyék vannak hatalmon, abból az következik, üldözni fogják, amit nem értenek, s mivel hülyék, az üldözendő tárgyak, eszmék és emberek köre elég széles. Életünk tehát így válik pokollá, de április óta szavunk nem lehet, mivel mi választottuk meg őket. Az etyekiek is saját maguknak választottak polgármestert, s hogy most az történt velük, ami, az ugyan sajnálatos, de csak maguknak köszönhetik. Ilyképp írásunk nem őket, s rajtuk keresztül magunkat sajnáltatandó születik, hanem csak mintegy kórkép leirata boldogabb tájékoknak és időknek, nyersanyag abszurd drámák számára, ha lesz valaha színpad, ahol ilyesmit elő lehet adni.

Gogol volna a kívánatos szerző, de érjük be velem, aki abból indul ki, nem jó dolog akkor, ha hülye a polgármester, olyan dolgokat ismerni, mint mandala. A mandala nem turul, nem fokos és bő gatya, nem pátoszba ájult keresztény kultúra, illetve annak hiánya, egyáltalán a mandala idegen a nemzettesttől, és furán színes is. Hogy a színei különféle dolgokat jelentenek együttérzéstől a bölcsességig és így tovább, az egyáltalán nem játszik, mert színes, így buziszaga van. Hogy szép legyen az a kurva iskola, a szülők és a helyiek egy mandalát föstöttek a falára, mert nincsenek tisztában azzal, hogy a NER-ben ilyet nem lehet, amióta a kedves vezető meghirdette a fasiszta háborúját a melegek ellen.

Az etyeki polgármester e háború harcosaként emelt kifogást az iskolai mandala ellen mondván, az „szivárványos propaganda”, de később egy kissé kiegészítette lelkének éjsötét tartalmával, ami ez: „a világ a hamis szivárványokkal, az aberrált szexvideókkal az erőszakos videójátékokkal, a drogokkal, a prideokkal és a nemek közötti divat alapú átjárhatósággal az ördög munkája! Az iskolában a hagyományokra, hazaszeretetre, becsületre, szorgalomra és minden jóra kell nevelni gyermekeinket!”. És már helyben is vagyunk, ez a pár sor maga a NER, illetve a Fidesz, na meg a KDNP, amint szemlélik és uralmuk alá hajtják a világot. A polgármester ugyanis elrendelte a mandala lefestését.

A szülők és a helyiek pedig le is festették fehérre, és ebből, valamint a polgármesteri utasításból fakad egy-két bizonytalanság ebben a fasisztakommunista történetben. Az mégpedig, ha magánszemélyként háborodott fel a polgármester a „buzipropagandán”, akkor miért adott utasítást (mi jogon) a leföstésre, és a szülők meg a helyiek miért engedelmeskedtek neki. Ha hivatalosnak vehető a háborgás és utasítás, akkor kérdésünk az, ez egyszemélyi, vagy a képviselőtestület határozatán nyugszik. Még továbbá, milyen jogszabály vagy törvény alapján történik ez, ezt illene megnevezni, mert a „csak” nem elég indok a hőbörgésre és a végrehajtásra, ami az átfestés.

A polgármesterről bővebb jellemzést ezek után írni nem kell, a NER bimbaja ő, amilyenből rengeteg van minálunk. A jelzett kifogások alapján azonban – amelyeket nevezhetünk akár jogiaknak is -, egyetlen kérdésünk van a szülőkhöz és a helyiekhez, miért engedelmeskedtek a dúvadként viselkedő polgármesternek. Bár a választ nagy valószínűséggel úgyis mindenki tudja, és ez a válasz az, ami biztosítja a Fidesz hatalmát, és ami élhetetlenné teszi az országot. Az a szép az egészben, hogy állítólag a szülők és a helyiek először el akarták magyarázni, mi is az a mandala, de a polgármesternek beszélhettek, az csak buzizott dúvadként tovább. A fal így fehér lett, és egy illúzióval is kevesebb a világ. Minden hiába, a bunkók uralkodnak fölöttünk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum