Az eltévedt vonat (Édes hazám)

Ha az ember Rémusz bácsi képébe helyezi magát a fehér, gyapjas fejével, a mélybarna képével, akkor felsóhajt, hogy a szemüvege is belecsillan a hatalmas örömbe, miszerint szüret, gyerekek. Mert unja már mindenki, mint a hétszentség, a kátránybabával pofozkodó rókát, egyáltalán, kedves gyerekek, az egész mesevilág kutyatöke, a Morzsa kutya fejlett készsége a valósághoz képest. Nem kell itt egyáltalán nehézkesen kitalálni mindenféle képtelen csodákat, ha Neriában adatik élnünk. Ez, gyerekek a mi édes hazánk ontológiája, hogy aszondja, van, amit pénzért nem lehet megvenni, minden másra ott van a plasztikkártya.

Hétfőn délelőtt eltévedt egy vonat, gyerekek, mert nem a Thomas húzta, a bamba gőzmozdony. Ám ha belegondolunk, húzhatta volna akár ez a Thomas is. Mert a sín vs. mozdony viszonylatában a sín az erősebb, hiába van alul, mint a víznek árja is például. Vagy, ha leteperik az elefántot átmenetileg a jóravaló emberek, aki egy kis idő után mindig felpattan, és trombitálva elszalad. Kivéve, ha arra jár a Semjén, mert az fogja, és gondolkodás nélkül lelövi, gyerekek. Mindent lelő ez a Semjén bácsi, ami a közelébe kerül, fogja a bazi nagy keresztjét, kibiztosítja, és tüzel. Pedig nem is gőzmozdony a drága.

No most, hogy szavunk ne feledjük, volt ez a magyar vonat a magyar síneken a magyar masinisztával, suhantak és zakatoltak, a csudálatos Miskolcból a leírhatatlan Fonyódra futrohant ez a vonat, gyerekek. A Fonyód meg a Balatonnál van. Tudjátok, mi a Balaton? Nem? Na, ugye. Mahomet egy nagy víz az, hogy alig is látni a túlnani partját, jachtok, vitorlások mészárosok, tiborczok, nem nektek való hely, de nem is fogjátok látni valószínűleg soha már. Látjátok, mennyi mindent mesél nekünk ez a vonat, indázik a története neki, pedig még alig is van úton, még szinte el sem indult, nincs sehol, ahogyan majdnem nem lett seholsem.

Mert a sín az úr, mint meséltem, ugyanis a vonat, a mozdony, ha Thomas, ha nem, arra megy, amerre a sín viszi. És nincs olyan, hogy Jóska bácsi, a mozdony vezetője tülköl egyet – trombitál majdnem, mint a szabaddá váló elefánt, amíg a Semjén le nem lövi -, aztán elfordítja a kormányt, eltekeri jobbra avagy balra, mert Jóska bácsinak ilyes szabad akarata nincsen egyáltalán. Ott rohad a determinisztikus világában benne ez a Jóska bácsi – meg még bazi meleg is van -, benne csücsül keresztényi édes hazánk jóvoltából a predesztinációban, gyerekek, az eleve elrendelésben, hogy arra megy, amerre a sín akarja.

Most épp mindez abból is fakadhatott, hogy részeg volt a váltókezelő. Tudjátok, mi az a részeg, gyerekek? Nézzetek rá az apura estelente, amikor alapvető élelmiszert iddogál és szopogat ribanában a konyhaasztalnál a sárga csekkek fölött szipogva. No most, ilyen volt a váltókezelő, a csekkeket nézte a sínek helyett, megszállotta őtet a szentlélek, és gondolta, megy az a nyüves vonat, fut, megy utána, talán ma még meg is találja. Ilyenek voltak a váltókezelő fejében, és hiába is tekerte volna Jóska bácsi a mozdony kormányát, ami amúgy sincsen, és az egész hóbelevanc elment a francba jobbra, holott balra kellett volna.

Nem mindegy, hogy merre megyünk gyerekek. Mert mi van, ha a nagyitok jobbra fordulna a kamrába, hogy megkenje a kenyereteket jóféle olcsó, vizezett margarinnal, aztán mégis balra indulna el a budiba. Mi kerülne arra a kenyérre, jobb bele sem gondolni, gyerekek, Rémusz bácsi is beleborzong, pedig látott már eleget ebből a kajla világból. No hát, látjuk, hogy szalad a kicsi kocsi, benne a haragosi Jóska bácsi, hogy hová a picsába megy ez a kurva vonat, gyerekek, kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, de hogy miket mondott mindeközben, azt jobb el sem mesélni egyáltalán, mert csak pironkodnánk tőle.

Égne a pofánkon a bőr. Ilyet viszont nem akarunk, van amúgy is annyi bajunk, hogy az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. De látjuk ám a Jóska bácsit megint és újra, hogy most mi lesz. Ha fékez, megáll, belerohannak a valagába, ha meg robog csak az ismeretlenbe bele, ő csattan a másik valagába, hogy nem lennénk a helyében egyáltalán, hogy valami idegen úton halad, viszi kényszerűen a sín valahová, amit senki nem tud és nem is ismer. Mint Neria édes hazánk az unortodox lószarba, hogy Orbán bácsi lerakta a síneket a romlás felé valószínűleg, és megállás most már nincsen.

Jóska bácsi meg te vagy, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára és a naptárban a többiek, hogy száguldasz a vesztedbe bele, amit Orbán bácsi sorsodul kijelölt, hogy megdögöleszt, de hiába minden, el vagyunk veszve, azt hiszem. No de, Jóska bácsi azért megmenekült, mert ő nem ti vagytok gyerekek, nektek már annyi, csöngettek, de ne sírjatok, a kiskatona soha nem sír, hanem ordít, akárha fába szorult féreg. Mint Jóska bácsi is, mint emlékezhetünk, hogy hová a picsába megy ez a kurva vonat. Csak a rohanás van gyerekek, a fokozatos entrópia, elaggás, aztán a halál, ahogy Amy néni tanította. Tudjátok, a Sheldon barátfelesége, mert ő okos volt nagyon.