Mi baja van a pesti srácoknak Istennel?

Dezse Balázs, a Pesti Srácok dolgozója (betűket rakosgat egymás mellé) Soros György kilencvenkettedik születésnapjára azt írta, nem kíván Sorosnak boldog születésnapot, csak eszébe jutott, elgondolkozik azon, „hajlamosak vagyunk néha számon kérni a Jóistent, hogy egy ember, aki ennyi kárt okoz, miért hagyja a Jóisten ennyi ideig, jólétben élni”. Elnézve ezt a mondatot mi pedig azon gondolkozunk, Dezse Balázs miért nevezi magát újságírónak, illetve elmerengünk az ő Istenén, és a hozzá való viszonyán is. Azon már fenn sem akadunk, hogy a jámbor keresztény láthatóan egy embertársa halálát kívánja, mert ezt megszoktuk.

A többi azonban érdekes. Hősünk a Facebookon tette közzé veretes gondolatait, azért, amiért az ember gondolatokat tesz közzé ezen az oldalon. Hogy reakciókat váltson ki a közönségből, és ez természetesen sikerült is neki. A decens, úri közeg, amelyik a Pesti Srácok nívójához szokott, a bejegyzés alatt buzizott és zsidózott, bár ez annyira nem is meglepő. Ők azok, akik mindenre képesek buzizni és zsidózni, voltaképp hozzájuk szólt Orbán is Tusványoson a fajkeveredési elméletével, de most nem is ez az érdekes. Jelen mélázásunk tárgya Dezse, meg az összes pesti srác, valamint az ő olvasótáboruk Istenhez való különleges viszonya.

Kezdetnek annyi talán megteszi, hogy keresztény Magyarországunkon Dezse – és az összes többiek – Istene – ha van nekik egyáltalán – nem keresztény Isten, hanem valami egészen másfajta. És mivelhogy általában ők azok, akik ordítva tudatják a nagyvilággal a keresztény kultúrájukat vagy kultúrálatlanságukat, innen nézvést logikai szemszögből az is megállapítható, Magyarország nem keresztény ország, sokkal inkább pogány, mert ilyen istenei vannak, illetve olyan ősiek, amelyeket be sem ismernének, mert legszívesebben letagadnának, ha rájönnének, milyenek. Ilyen veszély azonban nem fenyeget.

Dezse módja, ahogyan ő az Istenéhez szól, a próféták módja, akik a haragvó Istennel fenyegettek, illetve hozzá fordultak, hogy eméssze el a bűnben fetrengő világot. Sajnálattal kell tudatnunk a Soros halálát kívánó Dezsével, ha ő ilyen óhajjal a Jóistenhez folyamodik, rossz ajtón kopogtat, mert a szentesték Jézuskája és az apukája sem foglalkozik bosszúállással a legendárium szerint. Ezek ketten kiegészülve a Szentlélekkel inkább a megbocsátással bíbelődnek, meg a szeretetet hirdetik. Dezse Istene ezeknél ősibb, haragvó Isten, akit azok imádnak, akiket a közönsége illetlen szavakkal illetett a bejegyzése alatt.

A világ tehát a benne lakó istenekkel korántsem olyan egyszerű, mint a pesti srác képzeli abbéli tévelyedésében, ha a teremtőt hiába a szájára veszi aljas vágyainak kifejezéséhez, attól az egész komilfó lesz, holott egyáltalán nem. Más bukéja lesz a dolgoknak, amit ezúttal inkább nem részleteznék. Dezsével és a többivel nem az a baj, hogy hitetlenek hanem, hogy Istennel takaróznak, mert a mai Magyarországon ez van divatban. Ugyanakkor, mint a fentiekből is látszik, buták is nagyon, de legalább kellőképpen gonoszak, és ezt majd a Jóistenük megbünteti, de nem itt, hanem a másvilágon. Erről szól a kereszténység.

És nem pediglen arról, hogy itt nekilát villámokat szórni, vagy kitekeri a Soros nyakát. Kinek a pap, kinek a papné, Jézus vagy Jehova, nem mindegy, de akinek egyik sincsen, annak teljesen. Mindezeken túl, és a képet még kicsit árnyalandó, az is egy horizont, ha valaki ifjúságának bimbajában megragad ott, hogy egy ártalmatlan matuzsálemmel riogat, mert eddig terjed a horizontja. Ám ehhez még annyit, ha Sorosnak egyetlen bűne is van, az az volna, hogy Orbánt, akinek a valagából ez a Dezse jól láthatóan kilóg, a saját magáról elnevezett ösztöndíjban kegyeltette, azaz kígyót melengetett a ma már őszülő kebelén.

Ilyenekről a fideszes fáma nem szól, hanem Istent kéri Orbán jótevőjének elpusztítására, amihez kell egy kis pofa, látens nácizmus és mindenképpen aljasság. Ebből viszont rengeteg. Nem szaporítanánk itt a szót feleslegesen, de Dezsének azt javasoljuk, ha már istenezik, iratkozzon be hittanra, ráfér, vagy felejtse el a vele való kurválkodást, mert nem vagyunk mi Mári nénik, hogy hasra essünk tőle. Ám így végül is nem ez a legnagyobb baj ezzel az egésszel, hanem az, hogy ez a Dezse és a cimborái képzete Istenről – ha van, nem győzzük hangsúlyozni – olyasféle, mint valami iszlamista miliciáé. Csak ezek ahhoz beszariak, de a pofájuk az nagy.