A NER üzen: hazudj!

Elképesztően baromi nagy győzelmet aratott Varga Judit (megvédés), akkora hatalmasat, hogy a hivatalos szervek még közzé sem tették, hogy elkaszálták a Ryanairt, ő a Facebookon már csűrdöngölt. Csattogtatta a rámás csizmáját erősen, meg csujjogatott. Háromszáz milliós büntetést varrtak a nagypofájú légitársaság nyakába, mert és ugyanis Varga Judit személyesen vette kézbe az ügyet, hogy úgy ne mondjuk, saját kezűleg rendelte meg az ítéletet jó előre, még a kivizsgálás előtt, komoly géppel írt levélben. Mint tudjuk, a Ryanair azért húzta ki a gyufát, mert tovább hárította a rá kirótt extraprofitadót a nyájas utazóközönségre. De még nem is ez, hiszen mindenki így jár el, akinek Orbán ilyet akasztott a nyakába.

A Ryanair igazi vétke az, hogy ezt nem sunnyogta el. Orbánnak a képébe öntötte mintegy a saját szarát úgymond, amikor ügyfeleinek rámutatott, ki miatt kell ezután többet fizetni, és a NER, aki mint tudjuk, a népek nagy barátja, őket adóval nem terheli, sőt, egyenesen tejben és vajban füröszt minden egyes alattvalót, az ilyet nem szereti egyáltalán. Varga Judit így, hogy már a hivatalos ítélethirdetés előtt büszkélkedett azzal, úgy lett, ahogyan előre ígérte, és a Ryanairt kinyuvasztják, nem kevesebbet ismert el, mint azt, ez koncepciós eljárás volt, és nagy pofával azt is, velük senki nem kukoricázhat. Így jár mindenki, aki nem áll be a sorba. A légitársaságnak persze voltak más apróbb vétkei is.

Mint minden hasonlónak, ugyanolyanok csomagokkal, egyebekkel, de az ítélet lényege (mint azt Varga előre tudta és javasolta az ítélethozó grémiumnak), hogy a NER-ben senki, de senki tovább nem háríthatja, ha Orbán őt ki akarja rabolni. Holott dehogynem, mert kapitalizmus van, és mindenki annyiért adja a portékáját, amennyiért azt el tudja adni (kereslet és kínálat), és ebbe a közgazdasági folyamatba semmilyen nagyhatalmú ember nem szólhat bele, kivéve, ha diktátor, és az a meggyőződése, hogy neki mindent lehet. Szerencsére és momentán meg egyelőre Európa közepén még nem, így ennek megfelelően a Ryanair azt is kijelentette, ezt az egészet meg fogja fellebbezni, és elmegy a végsőkig.

Minden bizonnyal egy független bíróság előtt nyerni is fog, mert Varga és a NER eljárása mindenféle uniós joggal szembemegy. Arról viszont, amikor majd a Ryanair nyer a magyar állammal szemben, Varga Judit egyáltalán nem fog beszámolni a közösségi térben, mert a mostani diadalmi üvöltésnek is csak egy üzenete volt, hogy megvéggyük, amit az egybites szavazók föl is fogtak, másra meg különben sem alkalmasak. De ez csupán hatalomtechnikai kérdés, a fő vizsgálni való ebben az esetben az, mi az üzenete ennek az egésznek, ami a bávatagokon túl az összes többi légitársaságnak és a NER-ben működni kénytelen gazdasági társaságnak szól, s ami ez: hazudj velünk együtt, és nem esik bántódásod.

Más szemszögből, s így a visszája felől pedig: ha igazat mondasz, kitörjük a nyakadat. Vagy legalábbis megpróbáljuk. Íme, hölgyeim és uraim, kies hazánk erkölcseinek foglalata, bár ezt is tudtuk, mint ahogyan sok minden mást is, csak nem ennyire pőrén. De ugyanígy üzenet ez Navracsicsnak is, aki épp pénzért kilincsel az Unióban, s ennek az öltönyös kunyerálónak Varga azt mutatta, fölösleges minden, eszük ágában nincs annak a közösségnek a szabályai szerint élni, aminek mi a tagjainak hisszük magunkat, ők azonban egyáltalán. Nem először derül ki, hogy itt jogi és morális értékek antagonisztikus ellentétéről van szó, amit Varga úgy szokott összefoglalni, hogy nem ismeri a jogállam definícióját.

Ugyanide jutottunk, és ezzel mindent el is mondtunk. Mert ebből az egész Ryanair kontra Orbán rendszere konfliktusból csak egy következtetés látszik minden gondolkodó ember számára, mégpedig az, ha úgy hazudsz, ahogyan mi (Varga, Orbán, NER), akkor szeretettel látunk, de, ha beleköpsz a levesbe némi igazmondással, akkor kitörjük a nyakadat. Így, míg Orbán Texasban arról tett tanúbizonyságot ország-világ előtt, hogy fasiszták vagyunk, Varga most arra erősített rá, hogy ezen felül hazug tolvajok is. Nem újdonság, de megint az van, hogy miattuk szégyellhetjük magunkat, míg azonban a bávatag rajongók Vargával együtt ropják a diadalmi táncot, és nem érzik, hogy el kellene süllyedniük.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum