Ebből baj lesz, Zoli

Kovács Zoltán, a Fidesz levelezője készítette el a náci részleteket is tartalmazó tusványosi Orbán beszédről szóló angol nyelvű összefoglalót, amiből kihagyta főnökének fajelméleti hőbörgéseit. Azt is, hogy a németek komoly “know-how”-val rendelkeznek a gázfogyasztás csökkentésében, és ugyanígy, hogy Orbán ábrándjaiban 2030-ra átveszi az Unió irányítását. Kovács Zoltán egy olyan iratot tárt a nemzetközi közvélemény elé, amelyben voltaképp letagadja a főnökét azért, hogy a rendszerét jobb fényben tüntesse fel. Ilyen törekvésekkel azonban már találkoztunk a történelemben, amelyek szintén nem vetnek jó fényt Kovács levelezőre, és arra, akinek az érdekében levelez, azaz Orbánra.

Amikor a nácik 1936-ban olimpiát rendeztek, arra a kis időre eltüntették az antiszemita feliratokat, nem verték meg az utcán azt, aki másképp gondolkodik, Berlin az odautazók szemében maga volt a szabad, nyüzsgő város, ahol az élet csodaszép. 2019-ben Manfred Weber néppárti csúcsjelölt érkezett Budapestre – mert akkor még szóba állt Orbánnal -, és erre az időre a ferihegyi reptérről a városba vezető út mellől a Fidesz eltávolíttatta azokat a plakátokat, amelyek az EU-t, Sorost és Junckert gyalázták. Ezzel a cél az volt, hogy Weber Budapestet szabad, nyüzsgő városnak lássa, ahol az élet csodaszép, az emberek pedig maradéktalanul boldogok. 1936-ban azonban nem volt internet.

Sőt, 1936-ban sok minden más sem volt, így gondolhatták a nácik, ha készítenek egy propagandafilmet a Theresienstadt-i lágerről, ahol a zsidók boldogan élnek, életük csupa mosoly, akkor megvezethetik a nemzetközi közvéleményt arról, valójában mit is csinálnak a táborokban a zsidókkal. Innen is látszik, még a nácik is tisztában voltak azzal, rendszerük lényege, ha – szerintük – nem is szégyellni, de legalábbis titkolni való, mert nem egyezik meg azzal az elfogadott társadalmi szerződéssel, amit amúgy lenéztek. Hogy Kovács titkolja főnöke náciságát, ez a gondolatmenet és sunnyogás fedezhető fel benne, azaz, annak a beismerése, hogy amit Orbán előadott, nem komilfó egyáltalán.

Viszont tudjuk az eredőjét. Ez pedig az, hogy bár a fideszisták, az egész csürhe lenézi a kultúrnépeket, valahogyan mégis azt próbálják sugallni, hogy közéjük tartoznak, és nem csak az illem és a pedigré miatt, hanem, mert 2022-ben anyagilag is függnek tőlük, és talán ezt dolgozzák fel a legnehezebben. Mégpedig azt, hogy a rezsim fenntartásához szükségük van az untermenschek pénzére, ami nélkül a magyar felsőbbrendű csodavilág esetleg kártyavárként összeomlik. Nos, ez is megkülönbözteti kies hazánkat a Harmadik Birodalomtól, és, mint haloványan utaltunk rá, az internet is. Meg a műholdak, a sok kurva okostelefon, hogy ez itt a XXI. század, és itt rohadt hamar kiderülnek a dolgok.

Kiderültek már 2002-ben is, amikor a kedves vezető élettérről ábrándozott, amely kifejezésnek a nácik óta elég különös bukéja van. S míg akkor hivatkozhatott arra, hogy ő életteret és nem Lebensraumot mondott, tehát a fordítás a hibás, már akkor is tudta mindenki, hogy mire is gondolt. Nos, ahhoz képest most egy komplett fajelméleti rendszert adott elő, és ezen már nem segít, ha félrefordításra hivatkozunk, ezért Kovács levelező úgy gondolta jobbnak, ha az egészet úgy, ahogy van, ahogyan elhangzott, letagadja. Kiradírozza mintegy a történetből, de nem a szégyenérzet, hanem pragmatikus pénzszerzési okok miatt. Az Unió viszont nem csak az Origót olvassa, és nem kizárólag az M1-et nézi, akárha Mária néni.

Mert úgy egyébként a kormánypárti, tehát a magyar sajtó uszkve kilencvennyolc százalékából is kimaradtak a fajelméleti passzusok, így az a feltevés sem állja meg a helyét, hogy Orbán befelé uszítana, kifelé meg sunnyogna. Orbán, így összegezve a dolgot, vállalhatatlan szintre jutott. És mégis tapsolnak neki, nyalják a valagát, mint ahogyan azon is jót derültek közösen, hogy lenarkósozta a budapesti tüntetőket, miközben hallgatóságának soraiból emelték ki a kábszereseket. Az élet a legnagyobb rendező, a karma mindig igazságot szolgáltat. Semmi nem marad büntetlenül, ahogyan abból is baj lesz, hogy Kovács levelező igyekszik megszépíteni a valóságot. Ott áll majd, mikor kiderül, a főnöke náci, ő meg hazudós. Ez az igazi trip.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum