Üzletcsajok

Mint megtudtuk, Rogán Cecília és Sarka Kata cége tavaly akkorát ment, hogy az még a holdról is látszik. A közgazdaság története nem nagyon ismer olyat, hogy egy vállalkozás piaci viszonyok között nyolcvanöt százalékos profitrátát ért volna el, azaz, hogy minden száz forintnyi bevételből nyolcvanötöt zsebre tudjon tenni. Ez arra enged következtetni, hogy a vállalat működésének kiadásai nincsenek is, ők azt a terméket, amit a piac megfizet, tisztán szellemi úton állítják elő. Ez a működés valami transzcendenst tételez, vagy elég csupán a nevükre nézni, és minden titok egyből magyarázatot nyer.

A twn.hu oldalt kiadó Top News Hungary Kft. tavaly nyolc alkalmazottal ért el másfél milliárdos árbevételt, és ennek a nyolcvanöt százalékát ki is vették belőle a tulajdonosok, ami derék, ebből sok csajos partira telik. Mindig elcsodálkozom a bulvárlapokon ugyanis, amelyek a NER-hölgyekről rendszerint beszámolnak, hogy csajos, rosszabb esetben csajszis napot tartottak, ilyenkor kerülnek elő a tízmilliós táskák, ahogyan örül egymásnak a sok sikeres üzletasszony, akik akkor lettek vállalkozózsenik, amikor az urukhoz hozzámentek. Különban ők is csak bánatos csinovnyikkét reszelgetnék a körmüket a hivatalban.

A csajok azonban ennél többet tudnak. Mert például a twn.hu, amelyik ennek a kettőnek termelte a másfél milliárdot, ránézésre semmit nem csinál, alig látogatják, az impresszum szerint főszerkesztője sincs, sőt, április harmadikán, a nagy, végső választás napján, amikor mindenki a neten csüngve várta az eredményeket, őket csak ezernégyszázan látogatták, ami, valljuk meg, nem egy egetverő szám. Sőt, ennél is kínosabb. Főleg úgy, ha belegondolok, ha nagyon elcseszek egy írást, és az én nyájasaim nem olvasnak igazán, akkor is hússzor annyian mégis, mint ezt a nyüves oldalt összesen, tehát valami nem stimmel az egyenletben.

Ez pedig az, hogy soha nem voltam Rogán felesége, és nem is leszek nagy valószínűséggel, ami miatt reám másképpen süt a NER ádáz, tusa napja. De nehogy azt higgyük, ez egyéni szociális probléma, ez valójában mindahányunk szociális problémája, így voltaképp az életünk, aminek ők szabnak kereteket és gátakat. Mert és ugyanis itt nem kereszténységről van szó, nem a jobboldal erkölcsi és kulturális fölényéről van szó, hanem színtiszta lopásról, ha nem is klasszikus értelemben, de úgy mindenképp, hogy a köz pénze áramlik ezekbe a cégekbe, amit aztán tisztára mosva osztalékként kivesznek belőle. Rengeteg csajos napra futja ennyiből.

Mindig csak a Mészáros jár a fejünkben, mint a tolvajok fejedelme, de ő legalább azt hazudja, hogy termelő munkát végez, hogy úgy, ahogy, mégis csak valamiféle értéket állít elő, a sikeres üzletasszonyok esetében azonban még ez sincs. Indítani kell egy névleges vállalkozást, és apuci tolja bele a lóvét. A csajszik így lesznek oltári nők, akik szimplán a létükkel keresnek milliárdokat, és ez legalább akkora közgazdasági hungarikum, mint az, hogy a befolyó száz forintokból nyolcvanötöt el tudnak tenni. Voltaképp ez az egy adat a beismerő vallomás, és még egyszer utalnék a magyar sajtó ama tetemes részére, amely ezt negédesen tálalja.

A lap viszont, amelyik kiderítette mindezt, és még annak is utána nézett, hogy a twn.hu Facebook oldalán májusban történt az utolsó bejegyzés, tehát ami a semmittevés ékes bizonyítéka, a kapcsolattartásra kijelölt e-mail címen tett fel kérdéseket a módfelett sikeres vállalkozásnak hetekkel ezelőtt, ám választ természetesen nem kapott. Miért is kapott volna, ő nem másfél milliárdot kereső sikeres lap, hanem csak ilyen kis porbafingó, amelyik a valósággal foglalkozik. A valóság azonban soha nem fizet jól. Sőt, olykor létrás nyugdíjasok jönnek, vagy a NAV. Illetve más végrehajtó szerv, amelyek arra vannak, hogy az ilyenek ne nagyon tudjanak ugrálni.

Ez a Top News Hungary Kft. egyébként világháló-portál szolgáltatásból érte el, amit elért, így, ha van egy nyüves számítógépük, a kapuk mindenki előtt nyitva állanak, csak jól kell férjhez menni. Illetve vőmuram példájából okulva megfelelő feleséget kell választani, ám, ha belegondolunk, ez színtiszta feudalizmus. Hogy ezek még ráadásnak fasiszták is, az csak hab a tortán. Nem akarnék én ebből túl messzire jutni, mert már ott vagyunk, csak fölskicceltem, mit jelent, amikor a bulvárlapok csajos partikról számolnak be, ahol ilyen csajok vannak akkora bőségben, hogy meg sem lehet őket számolni. Ez pedig Neria, a mi otthonunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum