Margit

Méhkeréken tegnap választottak. Azért volt szükség megrendezni a demokrácia ünnepét, mert (Tát) Margit polgármester februárban kénytelen volt lemondani, lévén őt a tekintetes bíróság bűnösnek találta költségvetési csalás bűntette és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében, ami miatt hősünk felfüggesztett börtönbüntetést kapott. (Tát) Margit uszkve harmincmillió magyari pénzecskével károsította meg a költségvetést. Ez manapság annyira nem tétel, hogy épphogy csak meg nem simogatták a buksiját. Mindenesetre a felfüggesztett börtön jogerős, ami értelmezésünkben azt mutatja, hogy (Tát) Margitot – Fidesz KDNP, hogy a kapkodásban el ne feledjük – bűnösnek találták.

Tehát felfüggesztés hatálya alatt áll. No most, (Tát) Margit februárban lemondott, tegnap pedig újraválasztotta a harminc millióval megkárosított közösség, mert nem találtak nála alkalmasabbat, illetve az ellenfelek nem a Fidesz KDNP soraiból érkeztek. Gondolkodásunk ezen a ponton kétfelé ágazik, és az egyik kis csermely azt firtatja, hogy az anyám valagába indulhatott el (Tát) Margit a választáson egyáltalán a felfüggesztés hatálya alatt, a másik kis patakocska pediglen arrafelé futrohan, hogy az ismert előzmények miatt és után a jó méhkerékiek miért választották meg őt elöljárójukul. Olyan bonyodalmak ezek, amely egy regény alapját képezhetnék, momentán azonban röviden kell mondanunk ítéletet.

Meglesz. Hogy (Tát) Margit miért indulhatott el a választáson, azt a Pintér Sándor felügyelte Belügyminisztérium jogszabályi értelmezése magyarázza el nekünk. Ez pedig azt mondja, hogy ad egy, nincs börtönben az indulni óhajtó alany – (Tát) Margit -, mivel az oda való bevonulását felfüggesztették. Tehát bűnös ugyan, mégis szabadon van, azt csinál tehát, amit akar. Polgármesternek pedig e nagy szabadságban azért indulhatott el, mert – így a Pintér-művek – „az időközi választással új tisztség keletkezik, méltatlanság pedig új tisztségre nem mondható ki”. Ez a polgármesterség tehát nem olyan, mint a fél évvel ezelőtti volt, mert míg arra ugyan méltatlan volna, ám erre meg nem az. A világ változik, de nem ennyire.

Ez az egész tehát azt mutatja, hogy nincs a polgármesterségről mint tisztségről, funkcióról egy kialakult idea, így az lesz, az következik, hogy (Tát) Margit ezt majd betölti teljes terjedelmével, és amikor benne van, eldől, hogy az új kabát illik-e rá. Legalábbis a Pintér-művek szerint. Volt ennek egy egyszerűbb eldöntési módja is valaha, mert például számos szakma vagy pozíció leginkább csak az úgynevezett erkölcsi bizonyítvány birtokában volt egyáltalán megpályázható. Így ebben az esetben azt nem tudjuk, a polgármesterség igényel-e ilyesmit, illetve más szemszögből, hogy aki felfüggesztett börtönbüntetés hatálya alatt áll, az kaphat-e. Vagy már semmilyen régi szabály nem érvényes egyáltalán, azaz, minden egész eltörött.

Ugyanakkor (Tát) Margit helyzetét más szemszögből vizsgálva azt is nagyon könnyű belátnunk, hogy a NER nagyvadjai közt, akik nála jóval bűnösebbek – igaz egyelőre ítélet nélkül – az ő esete ha nem is felüdülés, de mégis csak egy rózsaszínű kifestőkönyv lapocskája. S hogy mégis foglalkozunk vele, annak morális oldala van csupán, ha a NER-ben egyáltalán érdemes bíbelődni ilyen haszontalan és avítt dolgokkal. Olyanok vagyunk, mint valami régi vágású úriemberek, akik visszasírják ifjúságukat, amikor minden más volt. Nem biztos, hogy szebb és jobb, de a dolgoknak megvolt a maguk kerete, amelyek némi irányt mutattak.

Hogy ez nincs így, azt fájdalmasan tudjuk, az eszme – mindent leuralás – felülír minden morális vagy akár büntetőjogi minimumot – olykor maximumot is -, a NER mindent eltapos, ami valaha értékesnek tűnt. És most, hogy így elmeséltem a nyomorult életünket, nézzük meg a másik csermelyecskénket, ami a választók maga. Ők pedig az ismert előzmények után újra csak megválasztották maguknak (Tát) Margitot, amin először elcsodálkozik az ember, majd eszébe jut Borkai Zsolt, aki meztelen seggig tocsogott a fertőben, de a győriek azt gondolták mégis csak ő az emberük. Amit akkor sem lehetett érteni, most sem. Margitot sem. Ez nagy valószínűséggel Kertész terepe, maga a szolgalelkűség. És ez a legnagyobb tapasztalat (Tát) Margit újraválasztásában, kies hazánk tehát végleg elveszett.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum