Rablóbanda

Németh Szilárd a minap, amikor hivatalából fakadóan életre keltette a rezsidémont, szúrós szavakkal mondta el, ki mindenki lesz köteles sarcot fizetni, hogy ez át ne harapja a Mari néni torkát. Elsőként a háborúból hasznot húzó imperialistákat, másodjára pedig a politikai pártokat említette meg. A Fideszre nem gondolt mindeközben, és nem azért, mert mint ahogyan mi tudjuk, a Fidesz nem párt, hanem egyház, de leginkább szekta, így nem esik a fizetni köteles tömörülések közé, hanem, mert arra régóta kínosan ügyelnek, hogy mindig mindenért más nyúljon a pénztárcájába, míg ők viszont zavarok nélkül gyarapodnak.

Tegnap sok minden kiderült. Az is, hogy a pártok valóban perkálnak, míg a Fidesz tényleg nem. Mert mit mutathatna mást az az adat, miszerint a Fidesz és alapítványai ebben a háborús évben ezernégyszáz millió magyari forintokat kapnak az adófizetőktől, míg az ellenzékinek mondott nyomorultak meg ennek a töredékét. Megtehetik ezt a törvényre és a választási eredményre mutogatva, de a törvényeket ők hozzák, a választók pedig felhatalmazták őket arra, hogy ilyen pofátlanok legyenek. Úgy is mondhatnánk, hogy a pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs, tessenek majszolgatni a rohadt narancsot.

Kies hazánk költségvetésével – is – foglalkozott tegnap a ház, ebből pedig kiderült, hogyan képzelik ők a közös teherviselést, amit culágerkörökben úgy szoktak mókásan megfogalmazni, hogy fogjuk meg és vigyétek. Ezen a culágerek eltelten szoktak göcögni, míg mi viszont nem vagyunk ilyen széles jókedvünkben, mert a dolgok ennél jóval komolyabbak, úgy is mondhatnánk pátoszokkal telten, hogy életre-halálra játszódnak, és nem is esnénk annyira nagy túlzásokba. Most derül ki majd, ki döglik meg és ki nem, ám látszik, nem Mészáros Lőrinc és a hasonszőrűek lesznek azok, ugyanis náluk a Fidesz nem vél felfedezni extraprofitot.

Minden máshol és mindenki másnál viszont igen, sőt, ott is, ahol egyáltalán nincsen is. Hogy az ellenérdekelt pártok pénzügyi megfojtásának most érkezett el az ideje, azon egyáltalán nem csodálkozunk. Az ÁSZ eddig is emiatt létezett, ezen buzgólkodott szuszogva, de az nagyon babramunka. Most a „rezsicsökkentés megvédése” szlogennel viszont zavarok nélkül foszthatók ki, rendeletileg törvényesen, hogy ugyan hápoghatnak nyomorúságukban, de semmire sem mennek vele. Nekünk viszont a pártok sanyarúsága most már egyáltalán nem fáj. Az csak egyszeri sarc a zsebünkből, azt már elszedték, míg minden más később fog ütni.

És nagyon. Az imperialistákról beszélek, multikról, bankokról és minden egyébről, akik eddig a delír szerint kivitték a hasznukat az országból, ezek után viszont nem fogják. Hogy kormányunkat mennyire nem érdekli állampolgárainak sorsa, ebből is látszik, hiszen amit elszed tőlük Orbán, azt ránk fogják továbbterhelni és hárítani, mert kapitalisták, ezért nem veszteségre dolgoznak. Ha jól emlékszem, a rendszerváltáskor erre szavaztunk Kádár ellenében, és most, hogy visszatérünk ugyanoda, újra meg kell fizetni, hogy ne a cég, hanem Orbán tehesse el a hasznot. Erről van szó voltaképp.

Mert tegnap az OLAF is megnyilatkozott – minő szerencsés egybeesés -, és elmesélte nekünk mennyire súlyosan lopnak a NER-ben, ami ellen tehetetlen, mert Polt ügyészsége nem tesz az ügyekben semmit. Egyébként ezért nem ad az Unió pénzt és nem a kisfiúk levágott fütyije miatt, és ezért van a NER költségvetése marha nagy bajban, a lukakat pedig be kell foltozni, különben összeomlik a rendszer. Ha nem ad az Unió, akkor elszedjük a multiktól, a rezsicsökkentés védelme erről szól, amit látnak a művelt világban is, amikor Orbánt valami Robin Hoodnak állítják be, aki a gazdagoktól elszedi és a szegényeknek adja.

Kedveljük a művelt nyugatot, de tévednek, Orbán ugyan elszedi, de nem adja a szegényeknek, hanem megtartja magának, nem Robin Hood tehát, hanem egy közönséges útonálló a bandája élén. A multik egyébként régóta böki a csőrét, akiket legszívesebben elüldözne vagy elüldözött volna, de szintén az Unió miatt ez nem ment. Azt viszont ők sem tudják megakadályozni, hogy kirabolja őket, aminek az lesz a folyománya, hogy maguktól mennek el, vagy olyan árakkal dolgoznak, hogy a magyari jómunkásember attól koldul. Mindenképpen a választópolgár jár rosszul, mert vagy a munkahelye vész el, vagy éhen döglik.

Amit itt Orbán és rablóbandája a rezsire mutogatva előad, az az ország gazdasági fulladását is eredményezheti, amit viszont a cimborák egyáltalán nem éreznek meg, mert valahogyan ők kimaradnak a sarcolásból. Azt nem lehet megjósolni és előre látni, ettől mikor fog fejre állni kies hazánk, de fejre fog, robogunk a csőd felé, ahonnan minden jóérzésű és a piacra érzékeny szereplő menekülni fog oda, ahol az állam nem útonállóként vesz részt a gazdasági folyamatokban. Addig is azonban örvendjünk a rezsicsökkentés megvédésének, amiről kiderül majd végképp, mennyire halálos.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum