Rezsidémon, Rezsiharc, Rezsiszilárd

Németh Szilárd rezsibiztos lett megint. Ebbéli hivatalából interjút adott a Kossuth rádiónak, amiből már tudjuk is, hogyan nézett ki az egész. Mindezt a kinyilatkoztatást, amely ebben a rádióban (úgy is mint Fidesz pártharsona) minden Fidesz-nagyfejűnek kijár, az MTI szemlézte, amely viszont nevével ellentétben nem hírek közvetítésével foglalatoskodik, hanem pártfaliújságként működik. Már sejthetjük, hogy ebből a kombóból: Németh Szilárd, Kossuth rádió és MTI, mi képes megszületni és előjönni a bávatagok legnagyobb gyönyörűségére, de tegnap minden elképzelést felülmúlt a teljesítmény, amivel foglalkozni nem igazán kellene. Viszont ez az életünk.

A tudósításban, amely kivonatolta a rádióbéli megszólalást, tizenötször (15) hangzott el a démoni (ördögi, angyali, kurvaélet) „rezsicsökkentés” szó, volt, hogy egy mondatban többször is. Pedig csak pár sor az egész. Innen következtethetünk, hogy élő adásban, amellyel a bávatagok fejébe sugározzák az igét, mennyi sok lehetett ebből, így a hatás is tételezhető. Hogy Mária néni a rezsicsökkentéstől fejbe kólintottan, attól szédelegve vitte ki a moslékot helló röfinek, Feri bátyám pedig a kocsmában a novemberi nyolcvanból vagy a tizenharmadik havi maradékából a rezsicsökkentés egészségére ivott. A templomban ugyanekkor plébános urunk imába foglalta a fogalmat prédikációjában. Így borult reánk a rezsicsökkentés, mit bazi nagy kalap.

Felmérve az egészet, végig nézve nyúzott és elkínzott önmagunkon állapítottuk meg mindezek után, hogy kampány van megint és újra, vagy be sem fejeződött. Ez lehet az igaz, azaz, a kampány állapota immár örök és visszavonhatatlan, ahogyan a harcé is. Mert, hogy el ne feledjük Németh Szilárd mézédes szavait, a rezsicsökkentést Orbán Viktor képes megvédeni csakis, ő az erre hivatott hős lovag, és mint most megint kiderült, a szélmalmok elleni küzdelemben Németh Szilárd az ő Sancho Panzája. Ők poroszkálnak ketten a kifestő könyvünkben, ki szamáron, ki pediglen lovon. Hogy a baloldal hogyan harapná át Mária néni és Feri bátyám torkát Németh Szilárd delirálásában, az már szót sem érdemel.

Ismerjük ugyanis a dumát, viszont ma reggelre nem a baloldal (vö.: Gyurcsány) aknamunkája, hanem a szent rezsiháború miatt kies hazánkban a benzinkutak nagy része ki sem nyit, akkora a rendeleti káosz. A benzinár is a rezsiharc eleme, innen nézvést tehát az, hogy a kutak jó része zárva marad, mert képtelenek követni a tébolyt, Németh Szilárd sara (ha felelősséget ismernének ezek, nem). Ilyenről azonban a kinyilatkoztatásban szó nem esik, csak a baloldal kurva édesanyjáról. No most, ettől benzin nem lesz a kutakon, s ha így megy tovább, olaj sem lesz a vezetékben, illetve gáz a csövekben annak ellenére, hogy Orbán Viktor megvéd, aminek látható a vége. Felsejlik mintegy a totális káosz.

Ez a tohuvabohu lesz jellemző a ránk következő négy évben, mert a kormányzás – illetve amit a Fidesz eufemisztikusan annak nevez – a harc maga, a démonokkal való küzdelem, ami démonok az Orbánéi. Nem sok ilyen van, de ezek hatalmasak, oly nagyok, hogy képes rájuk és ellenük egész apparátust építeni. Voltaképp a minisztériumok ezek leképeződései élükön a miniszterekkel, akik nem dirigálják a harcot, mert azt a vezénylő tábornok teszi, hanem csak az arcukat adják hozzá, és olykor-olykor elküldenek az anyukájába valakit vagy valamit. Hol az uniót, hol egy-egy ellenséget (vö.: holland fickó), amiből az következik, hogy ők a helikopterek, mindenki más pediglen hülye.

Ez a magyar öntudat és virtus, ez a viszonyunk a világgal, és ennek része a rezsiharc meg a rezsicsökkentés mint másutt közgazdaságilag értelmezhetetlen fogalmak, és ennek az arca Németh Szilárd, a polihisztor. Ez az oldal a nyüzsi. A nélkülözhetetlen és helyettesíthetetlen munkálkodás képének leföstése és a bávatagok málé arcába dörgölése, de vannak ennek sajátosan materiális vonzatai is, amit ebben az esetben úgy tudnánk a legmellbevágóbban érzékeltetni, ha feltesszük a kötelező és a végén mindig előbukkanó kérdést, hogy vajon ki fogja ezt az egészet kifizetni. Mert valakinek ki kell. Mária néni és Feri bátyám úgy tudja, hogy a multik.

Az nekünk nem öröm és nem boldogság, hogy esetleg a képükbe maszatoljuk az igazat, miszerint á, dehogy, hanem ők. Nem értenék, mert fel nem foghatják, hogy amíg elandalodva majszolgatják a hatósági áras farhátat, miért nem tudják kifizetni a temetőbe szánt virágot ugyanakkor. Hogy míg olcsó gázzal akasztják hasba őket, miért nem tudják megvenni a tűzifát, vagy hogy ugyan megfizethető a víz a csapban, de nem folyik, mert elrohasztotta a vezetéket a rezsicsökkentés hatása. Valakinek a végén fizetni kell. Nem a multik lesznek azok, Mészáros Lőrinc pláne nem, de Németh Szilárd sem lesz az. És akkor ott áll a két szerencsétlen a vérzivatarban, nem érti az egészet, és elmond egy miatyánkot. De minek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum