Márki-Lázáry

Látványosan kötött úgymond fegyverszünetet Márki-Zay Péter és Lázár János. A rommá vert ellenzéki miniszterelnök-jelölt, és az újra kormányzati pozícióra vágyó rókaképű annyit is ér. Gusztus dolga, hogy erről ki mit gondol, mert a világ csak hangulat, mint azt Reviczky Gyula polgártárstól tudjuk, aki csak névrokona a nyalakodó színésznek, de az ilyesmi már nem üti át a közlés kényszerének falát. Ám, mint kitetszik, saját gusztusunk és késztetésünk talán az ész ellenében arra kényszerít, hogy ezt az összeborulást megénekeljük, mert okádhatnékunk van a PC-től. Főleg azok után, hogy ez a kettő aztán teli pofával szidta Gyurcsányt. Fröcsögve.

Lázárnál ez alapeset, Márki-Zay is erre fűzte fel az életét a kampányban, de idáig elmenni talán mégsem kellene. Pedig nem vagyunk Gyurcsány-fan, egyáltalán senkinek nem vagyunk a rajongója, jó, talán Tom Waitsnek és a hasonlóknak 2Pacig bezárólag, de ez jófajta esztétikum, míg emez meg morál és gyomor. A praktikum felől közelítve, s mint ahogyan a látványosan eggyé váló két alak állítólag a jó hódmezővásárhelyi polgárokért cseresznyéznek eztán egy tálból, formailag ugyan talán megáll, de egyéb ítélőszék előtt egyáltalán nem. A NER-ben pedig ez utóbbiak a hangsúlyosabbak, ha az emberben maradt még abból valami, ami azelőtt volt.

Innen nézzük a dolgokat, mert nézni csak innen lehet, ha az emberben pislákol még kérlelhetetlenség, ami Márki-Zayban és az ellenzéken cuzammen – kivétel Hadházy – nem. Ahogy elnézzük, sorra köttetnek meg a pitiáner és mocskos paktumok a NER-el azzal a körítéssel, hogy a választókért felelősséget vállalva és az ő ügyüket képviselve kell beülni a parlamentbe, ezzel legitimálva, és a demokrácia álcáját húzva a diktatúrára. Minden ellenzéki maga dönti el, hogy ehhez az arcát adja vagy sem, mert minden ellenzéki tudja, hogy bábu csak Orbán színpadán, tehát innentől fogva ez tisztán morális kérdés. E téren pedig az ellenzék zöme megbukott.

Olyan látványosan azonban, és önmagát szembe köpve, mint Márki-Zay, egyik sem. A Lázárral tartott közös sajtótájékoztató, és annak hangsúlyozása, hogy megtalálták a közös nevezőt és ügyeket, amelyek mentén a polgárokért együtt tudnak működni, annak a deklarálása, hogy Hódmezővásárhelyt innentől Lázár irányítja azon egyszerű oknál fogva, mert nála van a kassza kulcsa. Márki-Zay tehát föladta a várat, más szemszögből lepaktált a gonosszal, mert mindezek után kis túlzással Orbán fogja megmondani, hová rakhatnak új térköveket a városban. És mindennek megkérik az árát, a tanúval szólván, egyszer majd kérünk magától valamit, Pelikán-Zay elvtárs.

Az újabb kétharmad után tudtuk, hogy így lesz, s ha rossz kedvünk nagyobb volt, mint az előző háromnál, akkor annak okára most jöttünk rá. Ez pedig a visszavonhatatlanság és végelegesség érzete. Mert míg eddig azzal az érzettel vágtunk neki az új és még újabb NER-es éveknek, hogy a végén ott lesz egy választás a változás ígéretével, ez a reményünk ezúttal végleg elveszett. Az ellenzék, amelyik már a kampányban elkezdte fölzabálni önmagát, mostani tevékenységével legitimálja a NER-t, és választói szemmel nincs erkölcsi alapja arra, hogy négy év múlva valamilyen változtatási igénnyel előálljon. Eljátszotta a jogait, mint Vladimir és Estragon Beckettnél.

Nekünk sem jön el Godot soha már. Visszatéve a kályhánkhoz, míg tudomásul véve, de meg nem engedve Márk-Zay és Lázár összeborulását a fentebb részletezett folyományokkal, és csak a ráció felől érezve a méla undort és megvetést mindkét bohóccal szemben, a közös gyurcsányozás morálisan tarthatatlan. Márki-Zay, a nagy ellenzéki „harcos”, aki át akarta harapni Orbán torkát, most nekilátott nyalogatni azt. S míg a manus önmagában érdektelen, mert majd elszámol a lelkiismeretével ha tud, a tágabb üzenete ennek tényleg az, hogy a NER valóban elterült, és gőzöl, mint a tehénlepény. Ezt látjuk körülnézve, biccentve és nem remélve.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum