Nem szeretném, ha olybá tűnne, hogy pikkelek Novák Katalinra – pedig de, mert bűnei számosak, hatalmasak és feledhetetlenek –, és foglalkozna vele a fene, ha nem tolnák az ember képibe a magasztos maszlagot, a celofánba csomagolt és masnival átkötött pátoszt. Interjút adott a Kossuth rádióban leendő köztársasági elnökünk, kérdezője pedig Balog püspök volt, Orbán régebbi minisztere, amiből kitetszik, ezek semmit nem bíznak a véletlenre. Újságíró már annyira sem kell, mint Orbán rendszeres felszopója – bár ő szakmabélinek nehezen nevezhető, de legalább a nevét adja a színházhoz –, megoldják okosba’, maguk között a dolgokat.
Szóval diskuráltak ezek ketten, a hangszóróból pedig csöpögött a mézédes takony. Leírtam már párszor, és ím, itt a bizonyság is reá, hogy Novák már rég elemelkedett az anyaföldtől, ha így folytatja, hamarosan teljesen legyőzi a gravitációt, és elszáguld a végtelen űr mélyibe. Ennyit a körülményekről és a hangulatról, amely mindemellett rózsás volt. Azt mondta leendő köztársasági elnökünk nekünk, hogy neki hivatása, valami mély, zsigeri késztetése a nemzeti egység kifejezése, hogy felülemelkedjen az úgymond törésvonalakon, ami csudás egy idea volna, ha nem játszott volna óriási szerepet ezek kialakulásában.
Úgy tűnik, Novák azt hiszi – képes beszéddel élve –, hogy földhöz vágja a poharat, ami apró darabokra robban, majd pediglen fölötte lebegve rámutat, hogy az mégis egyben van. Ezek már krisztusi magasságok, de olyannyira, hogy mi, halandók nem is értjük igazán. Ez ilyen Saulus Paulus dilemma és dichotómia, mert, hogy Novák mikor tért meg, azt nem tudjuk, viszont sejtjük. Mert a csöpögős, mézédes, pátoszos takonyból az is kiderült: „felnőtt fejjel ébredtem rá arra, hogy mennyire fontos szerepet játszik Isten és az Istenbe vetett hit az életemben”. Ez a szint a Tóth Gabi szintje, aki fél éve világosodott meg némi apróért.
Novák korábban és többért. Másért, mert ennek a megvilágosodásnak a hozadéka, hogy Balog püspökkel köztársasági elnökként a Kossuthon fullba nyomathatják a kretént. Balogé is egy szép, Orbánnal kikövezett életút, de Novákéhoz képest még az övé is kutyafasza. Mert visszatérve Novák hitére – ami nagy valószínűséggel nincsen neki -, hogy felnőtt fejjel talált rá, ez arra datálható, onnan eredeztethető, amikor Orbán az ikszedik irányváltásával meghirdette a keresztényi Magyarországot, miután fölsegítette a térdre, imához parancsolt csuhásokat. Leginkább ilyen viszonyrendszerek között érdemes nézni, amikor, a’la Marquez, Novák seggéből fújnak a böjti szelek.
Ebbéli állagában misszionárius köntöst is ölt, amikor kijelenti: „Meg kell találnunk azt a formát, ahol nem rekesztünk ki másokat azért, mert mi megvalljuk a személyes hitünket, ugyanakkor meg tudunk szólítani olyanokat, akiknek vagy már része az életének ez a hit (…), vagy esetleg nem ébredtek még erre rá”. Ebből látjuk, hogy minden magyarok leendő köztársasági elnöke két emberfajtát ismer, aki hisz, és aki majd ezután fog. Az ateisták, agnosztikusok és más hasonló állatfajták akkor hová álljanak, kérdezzük a nemzeti egység felszenteletlen papnőjét a tébolyda panoptikumában.
De mással is meg bír lepni minket ez a drága lélek, amikor világnézetét, hogy úgy ne mondjuk ontológiáját adja önnön magának viszonyítási pontjaiban, hogy aszongya, az Isten, a hit, a család és a barátok igazítják a gondolkozását, amiből tehát kirekesztődnek azok, akik a nacsaszonnyal nem állnak pertu viszonyban. Ilyen vágyunk nekünk nincs, mert sem gusztusunk, sem morális késztetésünk nem mutatkozik rá, csak a nevünkben ne beszéljen. Nem olyan nagy kérés ez. És tényleg nem érne meg ennyit ez az egész, ha nem gondolnánk Bözsi nénnyére a falvédő mellett, aki a rántást kavargatva hallgatja a Kossuthot, és elalél, hogy de szépen beszél ez a Katika.
Lófaszt, Bözsi nénnye, lófaszt – kell egyáltalán nem húsvéti hangulatban fölhívni a figyelmet a visszásságokra, de nem vagyunk száj azoknak a füleknek egyáltalán. Egyébként még deliráltak ezek ketten ezt-azt Balog páterrel a rádió mikrofonja előtt, de a lényege csak ez: a csöpögős, semmitmondás pátoszba csomagolva, amiből itt-ott kilóg az ördög patája. Ez már Hieronymus Bosch-nívójú kép, tessenek egyet-kettőt megtekinteni a gugli képtárában, és máris gyönyörű lesz a napjuk. Legalább annyira, mint ezt a kettőt hallgatva a rádióban, amikor az ember rádöbben, hová jutott. Ilyenekkel kívánok az én nyájasaimnak boldog nyulat és jóccakát.
Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása