Kunyera

Orbán Viktor levélben kunyerál pénzt Ursula von der Leyentől, mert amúgy elvagyunk mi az Unió pénze nélkül is, mint emlékezhetünk attól, aki most tollat ragadott. Ez a hír csak úgy kiszivárgott, nem készült fotó Orbánról, ahogyan az íróasztalánál dolgozik érettünk, nem került ki a Facebookra, ott inkább menekült gyerekek buksiját simogatja a suttyomban levelet író géniusz. A baj ezek szerint nem lehet kicsiny, sőt, elég nagy lehet, ha erre vetemedik Európa DNS-e, amiben egyébként az a lehangoló, hogy mindenki tudja. Mégpedig azt, hogy kies hazánk amúgy meglehetősen zilált pénzügyi és gazdasági állapotban van az elmúlt száz év legsikeresebb tíz esztendejének letelte után.

Mária néni azonban (mint a Fidesz szavazó archetípusa, ilyképp Feri bátyám is egyben) minderről annyit tud, hogy Orbán Viktor alacsonyan tartja a farhát árát, neki köszönhetően nem fagy meg, és ő védi meg a migránsok erőszaktevésétől. Ilyképp az élet csodaszép, holott ennek épp az ellenkezője, de erre van a propaganda. Hanem az Orbán, hogy levelet ír az Ursulának, kunyerálva azt a pénzt, amit már rég megkaphatott volna, ha betartja a klub szabályait. Ilyet azonban ő nem akar egyáltalán (utalásképp, jogállam, korrupció, mint súlyos tartalmakat hordozó összefoglaló fogalmak), ami miatt tényleg nem kapja meg azt a pénzt, ami jár. Ám nem neki, hanem az országnak.

Ez utóbbi nézőpontból Orbán a rendszerével nemhogy jót tenne az országgal, hanem épp mérhetetlen károkat okoz. Az Unió is feltételek nélkül adná a pénzt, ha eltakarodna, és nem kellene kuncsorogni meg kunyerálni, ami gesztus és könyörgés nem valami megszoborolni való államférfira, hanem egy kis jelentéktelen senkire utal a színpadon, aki ugyan király a szemétdombján, de amúgy csak rá kell nézni. Ötezernyolcszáz milliárdot kér Orbán Ursulától gyorsan-gyorsan a háborúra hivatkozva, s anélkül, hogy részleteznénk viszonyát a vérontáshoz, és annak okához, Putyinhoz, ami minimum ambivalens, de leginkább a trógerekére hasonlatos, azt kérdjük miért.

A három helikopteres kampányfilmforgatáshoz, hogy Debrecenbe költözött a stábjával, aminek gyakorlati haszna a Facebookon megjelent kampányvideó volt ha jól emlékszem három nap a határon címmel, mert erre fölösleges. A menekültek ellátását amúgy is a civilek végzik, a plusz kiadásokra is ők dobtak össze információink szerint hatszáz milliót. Ötezernyolcszázat kéregetni erre mutogatva és hivatkozva szintén csak hókuszpókusz, valamint hazugság, be kellene vallani a NER csődjét, az unortodox gazdaságpolitika kudarcát, a keleti nyitás fölösleges és aljas voltát, őszintén beszélni kellene arról, hogy ezek miatt – és nem a háború miatt – üres a kassza.

Üres továbbá azért is, mert a választások előtt ész nélkül lapátolta ki a pénzt szavazatok reményében, elszórta előtte tíz évig templomokra és stadionokra, lóvelnesszre és hasonlókra, hogy a lopásokról ne is beszéljünk. Szembe kellene nézni a kudarcokkal és az elcseszett tizenkét évvel, és nem Putyinra mutogatva tarhálni az Uniót azért a pénzért, amit amúgy megkapna az ország, ha nem ő lenne hatalmon. Ez a történet egészen elképesztően, és így egyszerű, eljött az az idő, amikor a felhalmozott szarhalom készül Orbán fejére omlani, és emiatt nekilátott nyüszíteni. Ezen kívül minden egyes szó hazugság, ezen kívül nincsen miről beszélni.

A sunyiban tarhálás és kunyerálás mellett tovább simítja döntésünk gödreit az is, hogy egyáltalán nincsen már mondanivaló. Odáig jutott a Fidesz Kocsis Máté tálalásában, hogy azért kell rájuk szavazni, hogy nekik ne kelljen tovább gyurcsányozni. Ezt úgy is fordíthatnánk, hogy akkor ezek szerint a gyurcsányozás megterhelő. Akkor ne tessenek riogatni vele, hanem mondjanak valami mást, volna a felmentő javaslatunk, ha tanácsot akarnánk adni nekik, de ilyen szándékaink nincsenek. Csak nézzük szomorúan, hová jutottak, és nem a sorsuk miatt, hanem mert velük együtt süllyedt az ország a vegetatív létbe. Ordibálás, jelszavak, és pénz utáni kuncsorgás. Mint egy alkoholista szomszéd.