Jujj, jön az EBESZ

Most képzeljük el, hogy az EBESZ megfigyelője hóna alatt egy zacskó krumplival győzködi Mária nénit, hogy szavazzon Gyurcsányra. Mindeközben megfenyegeti, a kisonoka is tegyen ekképp, mert ugrik a közmunka és a kedvezményes tűzifa, majd felajánlja, hogy Mária néni urát, a részeges Pista bácsit elfuvarozza a kocsmába, fizet neki pár fröccsöt, csak előtte ugorjanak be Gyurcsányra szavazni. Még azt is megmutatja, hová kell tenni azt a nyüves ikszet. Busszal hordja az erdélyi (kárpátaljai etc.) falvakból a népeket, akiket előtte bejelentett százasával egy magyar disznóólba. Folytathatnám de minek, mert EBESZ megfigyelő ilyet nem tesz, ám a Fidesz igen.

Nos, ehhez képest mondta azt Varga Judit igazságügyis, hogy “egy szabad, tiszta és demokratikus választásnak lehetnek majd a szemtanúi, viszont ez csak akkor valósulhat meg teljes mértékben, ha missziójuk során nem próbálnak beavatkozni a magyar választásokba”. Varga Judit, nehazuggy, mondhatnánk mindezek után, de neki beszélhetnénk, mert ő nem ezen a földön jár, hanem Orbán alfelében leledzik, és a langyos – valamint egyéb jellemzőjű – helyről szemléli a kajla világot. Innen sajátos a látásmód, más a fénytörése a dolgoknak, ezért érdekes az, mit lát innen Varga „szabadnak”, „tisztának” és „demokratikusnak”.

A magyar választások generikusan nem „szabadok”, „tiszták” és „demokratikusak”, mióta Orbán megváltoztatta a választási körzeteket, megszállta az összes médiát, mióta közpénzen önti az országra a Fidesz-propagandát, a külföldön dolgozó magyarokat nem engedi levélben szavazni, a kiszolgáltatott embereket egzisztenciálisan fenyegeti, iskoláiban, színházaiban, templomaiban úgyszintén ontja a hazugságait, politikai ellenfeleit undorító módon gyalázza, családjaikat vegzálja, rájuk küldi a NAV-ot és a rendőrséget. Nem sorolom, pedig sorolhatnám, s ha mindezeket igaznak találod én nyájasom, akkor rá kell jöjjél, hogy egy diktatúrában élsz.

Szomorú ez, viszont igaz. Az pedig, hogy az EBESZ beleavatkozna a magyar választásokba, szemenszedett hazugság, profán okokból kifolyólag. Minden megfigyelőnek alá kell írnia a magatartási kódexet, amikor megkapja az akkreditációját. Ez előírja, hogy függetlenül és pártatlanul kell tevékenykedniük, szerepük a megfigyelésre és a jelentéstételre korlátozódik. Nem jogosultak rá, hogy bárkit utasítsanak, segítsenek vagy bármilyen módon beavatkozzanak a választási folyamatba. A kódex betartása kötelező, megsértése az akkreditáció azonnali visszavonásához vezet. Ez kristálytiszta szabályzat, Varga tehát hazudik vagy csupán riogat.

Egyébként is megfigyelhető, hogy a választások közeledtével a Fidesz szerint mindenki be akar avatkozni az ő kisded játékaikba. Az Unió, az USA, Soros, a Facebook, víziójukban mindenki az ő bukásukat óhajtja és erre szövetkezett, egy világ van ellenük. Annyi van ebben, hogy voltaképp igen, az egész demokrácián szocializálódott világ ténylegesen a vereségüket óhajtja, de gyakorlati lehetőségeik a „beavatkozásra” minimálisak, és nem is terveznek ilyet. Az EBESZ is csak nézhet ki a fejéből, majd megírja, hogy véleménye szerint a FIDESZ elcsalta a választásokat, de következménye nem lesz semmi annak sem, maximum a kollégisták lehajtott fejjel közlekedhetnek.

Ilyet azonban ők nem szoktak. Élénken előttünk van a négy évvel ezelőtti kép ugyanis, amikor gyanús események és hosszú órák bizonytalansága után egyszer csak arra riadtunk, hogy Orbán és Semjén félrészegen óbégatva a színpadon ünneplik a kétharmadot. Akkor sem hívott be testvéri tankokat igazságot tenni, és most sem fog, míg ellenben fideszes vereség esetén nem zárható ki ennek a lehetősége, mert az a kérdés, ki meddig hajlandó elmenni egy bukás után. Orbánról tudjuk, hogy a falig, illetve azon is túl. Innen nézvést egészen röhejes Varga Judit aggodalma, hogy az EBESZ miatt nem lesz a választás „szabad”, „tiszta” és „demokratikus”.

Varga is nagyon jól tudja ezt, és éppen ezért arra kell jutnunk, mostani – és az összes többi – kijelentése nem egyéb, mint a valóság elkendőzése, magyarán manipulatív hazugság a birkák számára. Az lenne majd a szép sztori, ha az elhülyített tömegek elkezdenének EBESZ megfigyelőket kergetni, mint akik le akarják taszítani trónjáról Orbán királyukat, akinek pedig életüket és vérüket is. Alakul a történet, ami akár bohózatba is torkollhat, vagy valami egészen másba. Viszont így visszanézve Vargára, nem történt semmi voltaképp. Egy hazugsággal több vagy kevesebb most már igazán nem számít. Mert nem az EBESZ dönt, hanem te, én nyájasom, mint szavazópolgár.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum