Orbán megtekint

A kedves vezető ismét spontánul, a hasára ütve elugrott Kónyba. Úgy gondolom ezt, hogy ül az asztalánál, előtte Nagy-Magyarország térkép, szeme fekete kendővel bekötve alaposan, és duci ujjával bök egyet, kijelöl egy pontot a papíron, hogy akkor most induljunk el oda, de azonnal. Ülnek akkor a páncélozott járműbe bele a sötétített üvegével, és haladnak Feri bátyámék, hello röfiék meg mind a magyar valóság felé, és a célhoz érve bekopognak egy házba illedelmesen. Viszont én nem tudom, hogyan telik egy tűzoltó, a becses neje és három csemetéjük egy kedd délelőttje, de, hogy se munka, se oskola, se ovi, az már delikát, vagy ők is spontánul várták a kedves vezetőt kifürödve és illatosan, rőzsedalokkal, zsoltárokkal a szívükben.

Mivelhogy nem akarnék ocsmány szavakat használni, undorító-visszataszítónak nevezem, hogy Orbán Viktor bábu-díszletnek használja a nyugdíjast, a karon ülő csecsszopót, de még a disznót is az ólban. Most, hogy Novákot elküldte aláírónak, saját kezébe vette a családtámogatások facebookos reklámozását, miről ez az opus is szólt, és arról is természetesen, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindennel meg van elégedve. „Szóval ezek beváltak. Az összes támogatási forma a családoknál bevált, ezért majd április után – persze csak akkor, hogyha mi nyerünk – ezeket mind meg is fogjuk hosszabbítani, sőt kiegészítjük és fel is erősítjük őket.” – Ez a gazda szeme elégedetten szemléli a jószágot gesztus.

Természetesen előtte – ami védjegyévé válik immár ennek a mi tahónknak – rábukott a tűzoltó feleségének kezére, hogy összetaknyozza azt, a falon feszület, férjuram pedig eltelten mosolyog. Hogy mi ez a „felerősítés”, amit, ha győz, Orbán végbe visz, az nem lett közölve, nem tudta spontánul böfögni, hogy Feri bátyám, akkor novemberben érkezik a nyolcvan. Másrészt jó volna, ha az übermagyar Európa DNS-e megtanulna az anyanyelvén, mint ahogyan a Himnuszt is idézhetné helyesen, amiről Novák tartott nyálas-pátoszos előadást, ugye. Egyáltalán, egészen visszataszító ez a műmájer színjáték, ami itt folyik, és ennek különböző felvonásaiban még csak nem is Orbán a legundorítóbb. Mert mindennek két oldala van minimum.

Az egyik Orbáné, amelyik determinált, ő a populisták-diktátorok kényszeres sémáit használja egyre alaposabban és átlátszóbban. A másik viszont az ehhez szükséges bábuk, akik maga a zemberek. És amíg a minap arra kerestem, de nem találtam a választ, kinek mennyit ér, kinek mi szükséges ahhoz, hogy önmagát feladva leboruljon, a tűzoltó és bájos családja (valamint Feri bátyám, hello röfis néni és az összes többi) vonatkozásában az a dilemma, hogy anyagi haszon híján mi szükséges ugyanehhez. A rajongóvá váláshoz a gondolkodás teljes hiánya kell, harci készültséges hurráhangulat, és a diktátor személyében a megváltó folyamatos, permanens várása, aki egyszer csak méltónak tart arra, hogy tűzoltó-hajlékomba jöjjön.

Kiábrándító és sivár így az élet, amiről még csak nem is tudnak, de nem is akarnak tudni. Egy diktátor önmagában sohasem az, kell hozzá személyzet is, s ha nem is tömeg, de valamilyen bázis a társadalomban. Eddig mindahány megtalálta a magáét, Orbán is, és kölcsönösen vágják át egymást. Mert persze, hogy nem duciujjas térképbökés vitte Kónyba a nagyméltóságú urat, hanem gondos előkészületek. Lekáderezés, szervezés, a település, a ház TEK általi átfésülése, sőt, meg kellene nézni azt is, Kónyban nem hegesztették-e le a csatornafödőket. Ez az egyik. A másik pedig a torzított valóságból levont torz tapasztalatok. Mindkét fél részéről, ahogyan a stáb színházzá alakítja a forgatást, és aztán ez egész életet is.

A megszervezett, gondosan megválogatott család, kocsma-, és disznóól látogatások hamis képet mutatnak a kedves vezetőnek, és valószínűleg saját maga is elhiszi, hogy a népe ilyen, hogy a népe így él, mint a tűzoltó és családja, amit majd ő „felerősít”. A meglátogatottak pedig lehet, kezet sem mosnak hetekig, őrizvén a szent ember, és így egyben Európa DNS-ét a bürkéjükön. Nem kell sok belátás ahhoz, hogy rájöjjünk, mi sül ki ebből, illetve be sem kell látni, mert itt zajlik a szemünk előtt. Orbánt megvetjük ezért, undorodunk tőle és lenézzük, kérdőjelezzük emberségét. De mit tehetünk a tűzoltóval, a családjával, és mit Orbán stábjával meg pártjával, amelyik itt bábozik nekünk és önmagának. Ez a kérdés, ami helyes válasz esetén hangszórót ér.