A Fidesz mindig a liftbe szellent

Orbán tamburmajor azzal, hogy sugallata szerint a homoszexualitás átfordul mintegy pedofíliába, átlépett egy vörös vonalat az uszításban, amit egy módon lehetne megállítani, ha tiszta vizet öntenénk a pohárba. Mert mindeközben, amikor melegezik, pedofilozik és LMBTQ-zik, látjuk Szájer csupasz seggét lefelé csúszni az ereszen, és nézzük Kaleta nyálcsorgatását is, amikor tiszta keresztényi hittel gyerekek meztelen képeit nézegeti a számítógépén, és még ki tudja, mit nem tesz mindeközben. Mindeddig az az európai álláspont volt a mérvadó, hogy a nemi irányultság, vallás, és más benső dolgok az ember legmélyebb magánügyei, ahhoz a másiknak köze nincs.

A Fidesz azonban mindent megtesz, hogy ez ne ilyen kultúrnépesen legyen, hanem ágyékkötős vademberesen. És nem azért leginkább, mert hasonló primitív, agytörzsi szintre óhajtanánk süllyedni, mint ahová a kollégisták és csatolmány csürhéjük jutott, hanem a képmutatás miatt, amikor – mint általános Fidesz-tempó – olyannal vádolnak meg másokat, amit maguk is tesznek, csak letagadják. A legprofánabb példával, belefinganak a liftbe, és a többi utasra mutogatnak. Ez dedós viselkedésnek elmegy, ott is csak szódával, kormányzati filozófiának tarthatatlan és undorító, párt-taktikának nem kevésbé, pedig ez szerepel a kollégisták nagykönyvében boldogulásuk zálogaként.

A fiúk ilyenek is. Nagyon régóta nincs egy igaz szavuk, hogy úgy ne mondjuk, ez a jellemük és tartásuk leglényege, és ez egyben meglehetősen lehangoló, valamint egyszersmind undorkeltő. De térjünk vissza a melegekhez. Hogy Orbán miként érzi magát, amikor buzizik, azt mi nem tudhatjuk, de, hogy meleg párttársai, csinovnyikjai és rajongói milyen állapotban lehetnek mindeközben, az erősen sejthető. A meghasonlás enyhe kifejezés, a skizofrénia talán sok, valahol a kettő között lebeghetnek, és garantált, hogy rohadt rosszul érzik magukat. Ennek létezik feloldozási módja, a coming out, fasiszta, képmutató pártban azonban az ilyesmi elképzelhetetlen.

Nézzünk csak rá Szájerre, aki az ereszen a semmibe csúszott, sajnálni őt azonban bajos, mert a saját sírját ásta meg. És még azért sem érdemel szánalmat, mert mindaközben, hogy annyira meleg, mint egy túlfűtött kályha, olyan párt tagja volt – vagy még most is az –, amelyik kriminalizálni óhajtja a melegséget, és teli pofával uszít ellene. Szájer ekképp belefingott a liftbe szintén, fintorog a saját szagától, és még hányan lehetnek ilyenek. Nos, ez a kérdés ezen a fagyos vasárnapon, s nem én tettem fel, hanem Ungár Klára. Ő már a kezdetekkor kilépett a Fideszből, mostani megnyilvánulását azonban nem a bosszú vezérli, hanem a farkasfalka üvöltésének lehetséges elhallgattatása.

Ungár azt mondja: „Azt már nem is érdemes leírni, hogy a pedofilok többsége, szignifikáns hányada heteroszexuális. Ettől még nem lesznek a heteroszexuális, nem pedofil emberek elítélendők. Kivéve, ha olyan gazember, mint Orbán és csatlósai/alattvalói.” – Ami kétségtelenül erős érzelmi töltetű ítélet, de gyógymódnak vagy utolsó védekezési lehetőségnek a gyalázat ellen azt javasolja, hogy „név szerint meg kell nevezni a Fidesz vezérkar és a kormány meleg tagjait.” A Magyar Nemzet nevű nyomdaipari termék szerint ezzel ő listázni akar, felőlünk nézvést csak tiszta vizet óhajt a pohárba tölteni, hogy kik azok, akik a saját szarukat másokra kenve óhajtanak élni.

Ungárnak minden joga megvan ahhoz, hogy kinyissa a száját, ő már nagyon régóta nyilvánosan és büszkén meleg, de amikor 1993-ban a Fideszt odahagyta, az nem ezért történt, hanem, mert meglátta, milyen irányba indulnak a fiúk, akik ím, meg is érkeztek a maguk kietlen szellemi sivatagába. Ez a tisztánlátás, hogy tudjuk, ki meleg a pártban és csatolmányában, a KDNP-ben, arra való volna, hogy tudjuk, ki fingik a liftben és ki fintorog ezért. Hogy megszűnjön az a gyakorlat, amelyben az elkövetett bűnökkel másokat vádolunk meg, hogy a mi szennyesünk tisztának lássék. És itt már nem is a melegségről van csupán szó, hanem az általában vett erkölcsökről.

Amelyek a Fideszben nem látszanak létezni. Ma már, mint Orbán okádásából is kitűnik, semmiféle morális gát nem szab határt sem a szavaknak, sem a tetteknek, ma már eltátott szájú üvöltés van csupán, mint mikor Kukorica János gazdája fölfedezte a nyájban való hiányokat, és, mint olvasmányunkból emlékezhetünk, elbődült ő is, miszerint: vasvillát, vasvillát, hadd szúrjam keresztül, jajj a zsivány, jajj, az akasztani való, hogy vájja ki mind a két szemét a holló (nem betűhíven, csak emlékezetből megidézve). Viszont valahol itt tartunk most, és lesz ez még rosszabb is, ha valami módon gátat nem szabunk neki. Például úgy, hogy rámutatunk a Fidesz melegjeire.