A maffiaszerű fekete lyuk

Milyen sajátos egybeesés és párhuzam, hogy amikor Semjén Zsolt egy angol ápolónőt védett meg a keresztényellenes liberális világtól, Orbán a magyar egészségügyisekkel tette ugyanezt, midőn keményen kiállt a becsületükért, holott őt hívták tetemre. Ilyesmiket azonban látványosan meg nem ért, föl nem fog, megvan az ilyesmire a szövege, ha nem is jó, mint kellett volna jobb Nyunyó néninek, ha emlékezhetünk. Semjénről tegnap beszélgettünk, hogy Chaplin ápolónőt meghurcolták – állítása szerint – a nyakában lógó kereszt miatt, Orbán szerint pedig a magyar baloldal, amely permanensen a nemzetére tör, most a magyar egészségügyisekkel tette ugyanezt.

Megkérdezték a kedves vezetőt az ország (Fidesz) házában, miért van az, mi okozhatja, hogy a NER-ben arányaiban sokkal többen halnak bele a vírusba, mint a hanyatló nyugaton. A kérdés már csak azért is jogos és jó helyre ment, mert rendeleti kormányzással nem működik az ország, és azt sem feledjük, hogy Orbán egy gyenge pillanatában még az elején azt jelentette ki, hogy természetszerűleg innentől fogva a felelősség is az övé. De ezt csak mondta, nem csinálta, így a saját maga által felállított érvényességi mércének nem felelt meg. (Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok.) – A kérdés akkor, hogy miért is beszél egyáltalán.

De ez már ontológia, ugyanakkor magyarázat arra a sok ökörségre, amit összehord rend szerint, de most nem ez a fősodor, hanem a kérdésre – miért hal oly élénken a magyar – adott válasz. A kedves vezető szerint maga a kérdés az egészségügy és egészségügyi dolgozók elleni otromba támadás a baloldal részéről, de ő majd jól megvédi e támadás ellen az egészségügyet és annak dolgozóit. Ekkor állapíthattuk meg, hogy ez már megint kardozik, cseszd meg, másrészt pedig megint menekül és farol a vállalás elől, mert a kérdés neki szólt voltaképp, aki régebben hajlandó lett volna vállalni a felelősséget, de ez a kósza szándék már huss, tovatűnt.

És itt érkeztünk meg voltaképp mai dolgozatunk tárgyához, ami a Fidesz és főleg Orbán fekete lyuk jellegéről szól, és nem úgy, mint vélhetnők, hogy ez a világűrbéli objektum kisgömböcként mindent fölzabál, habár ez a karakterisztika is megáll, hanem arról, hogy ami oda bekerül, az onnan ki sem jöhet soha már. Nem csak pénzről beszélünk – arról is –, hanem információról, titkosításokról és hazugságokról, hogy miként ülik meg a ködök a Fidesz kormányzását. A mostani kérdés és az erre adott válasz is nagyszerű példa, mert a kérdésre, miszerint miért halunk meg annyian, Orbán tulajdonképpen azt válaszolta, hogy a kurva anyád. Rendszerint ez a felelet.

Ezt jelenti a boldogkarácsonyt, ezt, hogy a kedves vezető aktuálisan épp mivel nem foglalkozik, vagy épp az, ha valami bizonyítottan ótvaros az országban, akkor Gyurcsány, Soros és az LMBTQ. Információ – legalábbis érdemi – ki nem szivárog, titkolnak mindent a járványkezeléstől a TAO pénzekig, s ha eddig a világűr iránt érzett szerelmem miatt fekete lyuknak neveztem ezt a metódust, de illik rá a maffia is. Egy azonban bizonyos, ahogyan a fekete lyuk gyomrában lévő szingularitásban a tér és idő végzetesen összekavarodik, minden igaz és semmi sem és semmi sem az, aminek látszik, ez a végül is maga a Fidesz.

Hanem a nyelv. A nyelvezet, a pökhendiség és hazugságok elegye. Mert például mi más volna, amikor Európából arra intik a mi basánkat, ne lopj, akkor szerintük a magyarokat bántják, most a kérdés a totyakos embernek, hogy miért halunk szaporán, akkor az egészségügyet bántják, amit enkezével kell megvédeni. De végül is, mindez is csak a felelősség elkenésére szolgál. Ezt a játékot lehet játszani, lehet a függöny mögé bújni, lehet menekülni az újságírók és az igazságszolgáltatás elől, de ennek egyszer vége lesz. Tudja ezt a kedves vezető is, így minden egyes ilyen bántják a magyart de én megvédem cirkusz a saját nyüves életéért való vonyítás. Tologatja a valósággal való szembenézést, és milyen iszonyú lesz, ha megtörténik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum