Semjén, hit, józan ész

„A Devon grófságbeli Exeterben Shirley Chaplin ápolónő 30 évig viselt a nyakában egy kis keresztet, amikor a munkahelye felszólította, hogy válasszon a kereszt és munkahelye között. Chaplin a bírósághoz fordult, de a pert elveszítette.” – Ezt a kis színest Semjén Zsolt adta elő nekünk annak bizonyságául, hogy manapság a világban, Európában, de felteszem, már kies hazánkban is üldözik a keresztényeket, de legalábbis sanyarú a sorsuk. Elég csak ránézni Semjénre, és máris látszik a rengeteg borzalom, ami vele is személy szerint napra-nap megesik.

Mielőtt bővebben elmesélnénk a magyar hitvédő újabb esetét, kiindulásnak egy személyes toldás, amelyben higgadtan és halkan elmesélem, mennyire fárasztóan unalmas a permanens keresztényi tutulás a XXI. században, és innen nézvést a Devon grófságbeli Exeterben Chaplin ápolónő este is. És nem érzelmi restség okán, hanem mert messziről jött ember azt mond, amit akar. Másrészt pedig minden hajnalban harangzúgásra kelek, szemben a téren áll a Szentháromság szobor, mellette az adventi koszorú, ahol minden hétvégén ökumenikusan gyújtják meg az áhítat gyertyáit.

Tessenek megszámolni, az előző mondatban hány olyan aktus van, ami a keresztények üldöztetésére utal, így, ha Chaplin ápolónővel példálózik Semjén, az olyan, mintha azt adná elő, hogy ágyékkötős népek pedig misszionáriusokat vacsorálnak. Vagy azért kérne ma különös elbánást a mai hívőknek, mert Néró mészárolgatta az elődeiket, mire én az inkvizícióról és máglyákról kezdenék el előadást tartani. Mindezzel csak arra akartam utalni, jó lenne egymást békén hagyni, és Semjén (meg Orbán és az összes többi) jól tenné, ha nem akarna hittérítőt játszani. Pedig azt teszi.

És az a szép, hogy mindezt is, amit az előző bekezdésben előadtam, már olybá veszik, mintha én bántanám őket, holott dehogy. Csak arra utalnék, hogy ahogyan ők azt mondják, a melegek ne meneteljenek pride-okon és a négy fal között melegkedjenek, hasonképp venném jó néven, ha például nem körmenetelnének húsvétkor, és ők is a templomaikban maradva hódolnának a babonáiknak. Mindkettő magánügy, Semjén hite és hitetlensége is, de ő teleóbégatja a nagyvilágot a keresztény felsőbbrendűséggel, és voltaképp ez az, ami beszélni késztetett ma.

„Ahol a politikai korrektség jelszavával még azt is megszabják, hogy mit mondhatok és mit nem, akkor nyilvánvaló, hogy erre az antropológiai, szexuális, kulturális forradalomra csak egy válasz adható: az ellenforradalom. A téboly forradalmával szemben a józan ész ellenforradalma.” – Nos, erről volna szó. Mint kitetszik, Semjén a maga hittérítését ellenforradalomnak és pláne a józan ész ellenforradalmának nevezi, ami azért húzza mosolyra a számat, mert hitről beszél, a logika felől közelítve, a hitet a józan észre hivatkozva magyarázni azonban öreg hiba.

A hit a józan észre apellálva elveszíti hit jellegét. Olyan ellentmondás ez, mint amikor Lékai bíboros arról tartott előadást, hogy az ő hitét a szemináriumban tudományosan megalapozták. Innen látjuk azt a szellemi katyvaszt, amivel öblögetnek. Ennek ellenére Semjén – és a többiek – felőlem lehet teista, monoteista, sámánista, totemista vagy olyan -ista, amilyen csak akar, de a hóbortját ne akarja rám erőltetni. Ám, mint kitetszik, akarja, mert ellenforradalmat folytat a „józan ész” nevében, amit fölütve a szakirodalmat rekatolizációnak neveznek.

A misszionáriusokat viszont megeszik, mint az tudvalévő. Innen nézvést mindenkit megnyugtathatok, nincsen gusztusom Semjén püspökfalatjára, csupán arra inteném, jobb lenne halkabban hinni, mert mindannyiunknak jobb volna egy ilyen kimenetel. Ehhez képest, mint kitetszik, Orbán galerije arra esküdött, hogy a világ összes üldözött keresztényét megmenti, mert itthon már dolguk nincs. Ezért hivatkozik Semjén is Chaplin ápolónőre, míg viszont a magyar egészségügyisek nem igazán érdeklik, mert miközben kinyuvadnak a járvány alatt, nem Jézussal az ajkainkon teszik ezt.

Semjén egyébként egy könyvbemutatón adta elő, amit előadott, Vladimír Palko volt szlovák belügyminiszter „Jönnek az oroszlánok – Miért tart Európa és Amerika egy új zsarnokság felé?” című, a keresztényellenességről és Európa értékvesztéséről szóló kötete magyar kiadásának bemutatóján. Palko bácsi könyvcímét kihasználva én is megemlegetném a zsarnokságot, csak ellenkező előjellel. Semjén is utalt rá méltatásában, amikor azt is elmondta, hogy őt a kereszténydemokrata kormány tagjaként naponta vádolják azzal, hogy diktatúrát épít. És ebben az egyben igaza van.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum