Rákosi pajtás csendesen mosolyog

Amikor ez ember olvassa a NER sajtójának zászlóshajóit, amelyek nem olvasottságukkal, nem is cizelláltságukkal, mondanivalójukkal és szakmai nagyszerűségükkel, hanem leginkább ordításukkal (mert írásban is lehet ordítani) tűnnek mérv-, és hangadónak, akkor legelőször a nyelvezetük tűnik fel. Kialakítottak maguknak egy lingua francát, amellyel a megcélzott, nem különösebben habitált – tehát faék egyszerűségű – közönségük felé közvetíteni óhajtják az egy üzenetet, amit talán legfrappánsabban úgy írhatnánk le, egy az Isten, Fidesz, és Orbán az ő prófétája.

Ez a nyelvezet a dicstelen elődök, úgymint Wölkischer Beobechter és Szabad Nép legocsmányabb elemeinek keveréke, hogy amikor az ember mondjuk Origót olvas – vagy a többit – megüli őt valami rossz, ahogyan a betűkből szivárog elő a gonosz, és az említett orgánumok kisstílűségére, hazugságaira, vonalasságára, uszítására, a belőlük áradó gyűlöletre, vezérimádatra és beszűkült tudatra ismer. A fasiszta és a kommunista stílusból is a lehető legrosszabb hagyományokat elegyítik a Fidesz-lapok, hogy az ember azon gondolkodik, mennyi idő ezt a stílt megtanulni és készségek szintjén űzni.

Vagy csupán lélekállapot kérdése az egész. Hanem most Nagy István agrárminiszter. Aki ugyan nem újságcsináló ember, de a brancs tagja, tehát a lelkülete egyenszabású, a gondolatai is egy ütemre járnak, mert a Fidesz-egyház tagja ő is. Ő utat mutatott nekünk ebben a bábeli (fasiszta, komcsi) nyelvi zűrzavarban, és olyan tisztán jött elő belőle a Szabad Nép hangja, hogy Rákosi pajtás álmában csendesen mosolygott, mi pedig eltátott szájjal olvastuk, hogy akkor most mi van. Bige László van, aki nem maffiatag, következésképp böki a csőrüket, és – gondolom – jól jönne az üzeme egy csókosnak. Így már rég kiadták a jelszót: Bige Lászlót ki kell csinálni.

Nem részleteznénk a műtrágyás kálváriáját, amit eddig megtett, most azonban Nagy István agárminiszter szintet lépett, amikor a következők jöttek elő belőle: „Bige László műtrágyakartellezése felbecsülhetetlen kárt okozott a magyar gazdáknak és fogyasztóknak. A nagyvállalkozó hét éven keresztül nemcsak a magyar gazdákat, hanem minden magyar kenyér, gyümölcsöt és zöldség vásárlót megkárosított, hogy extra profithoz juthasson.” Íme, nyájasaim Nagy István szájából a népnyúzó imperialista képe, már csak az hiányzik, hogy az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt, és még a békaemberek, természetesen. Meg a Pobjeda.

Még azt is olvashattuk a miniszternél, hogy a népnyúzó imperialista kész a gazdákat korlátozni a műtrágyához való hozzáférésben. Illetve előtte már arról is volt szó, hogy az állam kész átvenni a gyár működtetését, azaz, alakul az einstand, az egyik csókos már dörzsöli a tenyerét, hogy fillérekért jut milliárdos bizniszhez, de ez így megy. Ez ilyen. Jelen házi feladatunk azonban nem a NER erkölcseire noch dazu erkölcstelenségére kíván rámutatni, hanem annak nyelvezetével bíbelődik. Bár a nyelv meg a gondolat kifejezése, és így áll előttünk Nagy István lelke mégis a maga pőre valójában, és azon tűnődünk gonosz-e. Vagy csak ostoba. Vagy együtt.

És ez sem igazán érdekes, mert aki Orbánt szolgálja, az így is, úgy is elveszett, Isten és ember előtt meg nem áll. Viszont azon már inkább kell merengeni, hogy micsoda héroszi föladat lesz nyelvünket a dúlás után helyre állítani, megszabadítani a csatazajtól, visszaadni a szavak elveszett és átalakított jelentését. Egyáltalán, hogy érdemes legyen újra magyarul és szégyen nélkül létezni. Addig is aggódva figyeljük Bige László – és gyára – sorsát, mert nagy valószínűséggel Nagy István megszólalása nem a vallomás volt, hanem már az ítélet. Mondom, Rákosi pajtás szélesen mosolyog, felhők szállnak az égen, és lehetnék én is kamikaze.