Varga meg a jogalap

„A magyar kormány álláspontja szerint az Európai Bizottság jogállamisági jelentésének nincs jogalapja.” – mondotta tegnap Varga igazságügyis olyan elégedettséggel, mintha ezzel az Uniót, annak kekeckedő sorosista ügynökeit egyszer s mindenkorra leszerelte volna. Ebben a mondatban benne van Varga, Orbán és a komplett NER, ahogyan néznek egymásra szerelmes szemekkel pezsgővel a kézben azzal a képzettel, hogy övék a nagy, kerek világ. Nem egészen. Valljuk be, jobban áll Varga Juditnak, amikor boszorkányüldözést visítozik, mint amikor igyekszik okosnak mutatkozni, és nekilát emlékezni egy jogi nyelvezetre, és ezen nyilvánul meg.

Mintha épp szigorlatozna előttünk, tanárai előtt. A boszorkányüldözős Vargát már megszoktuk, abban a linguában benne van a miniszter maga, amennyit ér az ügyvédbojtári vagy bírósági fogalmazói készségeivel. Ettől a jogi köntösbe bújtatott hamis logikától azonban az embernek először föláll a hátán a szőr, majd pediglen képen röhögi a miniszterasszonyt. Az a fura helyzet állt elő, hogy amikor igazságügyi miniszterünk nekiáll jogot és jogállamot emlegetni, mint aki ezek védelmezője és bajnoka, eszünkbe jut kinevezésének oka, mert elmondták nekünk, hogy Orbán seggét kell védje az Unióban, és ugyehogy, így már egészen más zamata van az egésznek.

Kiindulunk onnan, amit Varga igazságügyis a nagy jogi hadovában elfelejt, hogy az ország, az állam, aminek a nevében megnyilvánul, az Európai Unió tagja. Tudjuk, hogy ezt Orbánnak, és képviseletében Vargának elég nehéz elviselni, mert álláspontjuk szerint az Unió arra van, hogy fizessen, és ne várjon semmit cserébe. De a klubok úgy működnek, hogy a tagoknak is vannak kötelmeik, az Uniónak jelesül épp az, hogyha valaki benne van, az ne fasisztáskodjon. Elég soká tartott, míg ezt felismerték, de mostanában kezd kinyílni a szemük. A jogállamisági jelentés arról szól, hogy a klub szabályait a delikvens, amely esetünkben a NER, mennyire tartja be.

A jogállamisági jelentésnek nem kell jogalapja legyen, ez egyszerűen felméri azt, a tag betartja-e a szabályokat. Varga Judit pedig ezen a ponton szokott azon elmélkedni rikácsolva, hogy a jogállamiságnak nincsenek egzakt kritériumai, így annak szabályait megsérteni sem lehet. Ám, mivelhogy Varga igazságügyis, mint láttuk, épp vizsgázik előttünk, tanárai előtt, mielőtt a karót bevésnénk az indexébe, fölhívjuk a figyelmét arra, ami kimarad rend szerint a feleletéből, hogy a klubnak, amelynek tagja vagyunk, van egy alapszabálya, amit úgy hívnak: Az Európai Unió Alapjogi Chartája. Ebben pedig hét fejezetben, ötvennégy cikkelyen át részleteznek valamit.

Ezt a valamit pedig úgy hívják, az Európai Unió alapvető értékei. Amikor csatlakoztunk, akkor vállaltuk azt, hogy ezeket betartjuk. A hét fejezet egyébként a méltóságról, a szabadságról, az egyenlőségről, a szolidaritásról, a polgárok jogairól, az igazságszolgáltatásról szól, kiegészülve az általános rendelkezésekkel. A jogállamisági jelentés ezek állapotát vizsgálja, ha úgy tetszik, és nem kell hozzá semmilyen jogalap. Ahhoz kellene, hogy ez alapján megvonják a pénzt kies hazánktól, ami miatt a hiszti folyik, de annak majd az lesz a jogalapja, ha a megfelelő helyen megszavazzák, hogy ne finanszíroznak egy fasiszta rezsimet. A dolog egyszerű: ne tessenek fasisztáskodni.

És máris nem vizsgál senki semmit. Visszatérünk azonban még Varga vadonatúj jogi nyelvezetéhez, amikor akárha valami tudós professzor, azt adja elő, hogy az Unióban különféle alkotmányos fejlettségű államok vannak, nem lehet tehát összehasonlítani őket. No most, visszatérünk az Alapjogi Chartához, amelynek tartalmát az egyes országok beépítették a saját alkotmányukba, míg viszont a fontosabb elemek a mi Alaptörvényünkben az ígéretek ellenére sincsenek benne, így az nem kifogási alap, hogy már akkor (2012) sem nagyon akart megfelelni a rezsim az elvárásoknak, mert az ország lenyúlása volt a kizárólagos célja.

Megnyugtatásul közöljük, mi is látjuk, hogy kies hazánk eltérő alkotmányos fejlettségű, mint a többiek, olyannyira, hogy alkotmánya sincsen. És nem a névvel van a baj, hogy Alaptörvény, hanem, hogy azzal foglalkozik: a fiúknak fütyijük van, a lányoknak puncijuk, illetve, hogy annyi köze van az Alapjogi Chartához, hogy – emlékszünk – Gulyás miniszter kijelentette, ha az Alkotmánybíróságnak nem tetszik, hogy a munkáltató kötelezheti oltásra a munkavállalót, akkor majd jól beleírják ebbe a szarba. Ennyit alkotmányos fejlettségünkről, és ennyit alapjogokról meg jogállamról. Egyébként nincs különösebb baj, csak rohadtul idegesít ez a nő. Az, hogy buta, de mégis nagy a szája.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum