Szijjártó megint alakított. Azt hihetnők, hogy ez ütős kezdés, és a nyájas olvasó dörzsöli a tenyerét, miszerint lássuk azt a medvét, mit hozott össze külügyminiszterünk, de ezzel nem megy semmire a krónikás. Mivelhogy Szijjártó úgyszólván egyfolytában alakít. Egy nagy alakítás az élete, tehát az mellbe csapós indítás az volna, ha ilyenről nem számolhatnánk be Az volna ám a trip, de ilyen elő nem fordul, ettől tartanunk nem kell, mivel minden napra jut valami csemege, olykor több is. És most, hogy elmeséltem az elbeszélés nehézségeit, nézzük külügyminiszterünk e napi delirálását azzal az örömmel, hogy most épp nem toporzékolt, nem ágaskodott a taraja fenyegetőn, mert baráti közegben adta elő agyának lucskos, iszapos tartalmait.
Magyar-Lengyel Üzleti Fórum volt tegnap, ahol a dva bratankik simogatták egymás egóját, más célja a dzsemborinak nem látszik. S itt kell előadnunk, habár nem simul olajosan történtünkbe, hogy nagyon szeretnek mindenféle konferenciákat, az előbbiekből látszóan fórumokat, megbeszéléseket és más efféléket tartani minden értelem nélkül, amely összejöveteleknek célja az, hogy ápolgassák egymás öntudatát, biztosítsák önmagukat és haverjaikat nagyszerűségükről és arról, hogy nagy valószínűséggel ők közösen, de kizárólagosan szarták a spanyolviaszkot. A tegnap összejövetel két kijelentését vesszük górcső alá csupán azzal a toldással, ennyi épp elég, ahol ezek elhangozhattak, ott épeszű embernek keresnivalója nincsen.
Külügyminiszterünk egyrészt azt mondta: „Nem szabad engedni, hogy Európában továbbra is lenézzenek, és úgy kezeljenek minket, mint akik kizárólag a haszonélvezői vagyunk az együttműködésnek”. Másrészt pedig: „Amennyiben a visegrádi négyek egy államot alkotnának, akkor az lenne az EU második legnagyobb országa és harmadik legnagyobb piaca, illetve a G20-ak közé tartozna”. No most, vegyünk egy nagy lélegzetet, hörböljük be ja zoxigént, majd pediglen lassan eregessük ki tüdőnkből a kicserélődött gázokat, köszönöm. Az első kijelentéssel gyorsan végzünk, lenézés, tisztelet, nyüszítés, a kisebbrendűségi érzésből fakadó nyüszítés s annak tudata, mindenki tisztában van az állítások képtelenségével.
Mert nem néznek le minket, maximum Szijjártót és Orbánt vetik meg fideszestől deutschostúl kompletten. Mégpedig azért, mert igenis, mindenki tisztában van azzal, hogy éhenkórász, lejmolós hazánk Orbánban megtestesülve tényleg ATM-nek nézi a közösséget, és ebbéli aggodalmaikat már ki is fejtették. Ezzel tehát többet foglalkoznunk nem kell, a második állítás viszont már delikát, úgyhogy megmutatjuk még egyszer, hogy soha el se feledjük: „Amennyiben a visegrádi négyek egy államot alkotnának, akkor az lenne az EU második legnagyobb országa és harmadik legnagyobb piaca, illetve a G20-ak közé tartozna”. – Kezdjük el csócsálgatni, ízlelgetni a különös tartalmat, de addig is mutatunk egy általános reakciót.
A tudósítás alatt a kommentszekció egyöntetűen jutott a népi bölcsességre, amely a feltételes módot figurázza ki a „Ha a nagymamámnak kereke lett volna, ő lett volna a villamos” megidézésével, mi magunk viszont a szimpla röhögésen túl látjuk ennek a filozófiai mélységeit is, amit Füst Milán bácsi fejtett ki Hábi-Szádijában az igék feltételes módú múlt idejű használatáról, a mi lett volna, ha lett volna ezotériájáról, mindez azonban Szijjártó álmaiban röhejes. Külügyminiszterünk kreál magának egy képzeletbéli államot a V4-ekből, és ezt állítja szembe az Unióval, tehát egy álmot a valóval. És ezt nevezik ők Magyar-Lengyel Üzleti Fórumnak. Szijjártó egérként dübörögni akar a hídon, és álmodozik.
Én nem tudom, ebben az álomban, amikor a V4-ek egyesülnek egy soha nem volt gazdasági hatalomként, abban ki lesz a király, de biztosan Orbán Viktor. Másfelől erőteljesen mosolyognunk kell, amikor a komoly, öltönyös férfiak összegyűlnek álmodozni, és nagynak képzelni magukat, mindenáron. Mert a tragédia ebben ez, és a habverés, hogy mindezek után elégedetten térnek haza azzal, most megint jól megmutatták Brüsszelnek. Csak így lehetett, mert arról a tudósítás nem szól, hogy akármelyik dva bratanki fölállt volna kijelentvén, ne bolondozz Péter. Ilyen egóval távoztak aztán mindannyian, hogy ők marha nagyok lehetnének, viszont látjuk, nem azok. Tehát újólag a nagyi kereke, és pláne Füst Milán.
Vélemény, hozzászólás?