Alufóliasityak

A veszélyek, amelyek reánk leselkednek kívül-belül, hatalmasak és félelmetesek. Tudjuk, mert tapasztaljuk Pataky embertársunk elbeszéléseiből az ufókat, zöldeket, szürkéket meg pepitákat, akik hozzák, viszik őt és sorsosait mint valami kísérleti nyulakat, nézik őket a hatalmas szemeikkel, vizsgálgatják, s mint Pataky embertársunkon látjuk, agyának gőzeiből kiszagoljuk, módosítják a tudatát. S ha önálló életre akarna kelni, besugarazzák, ami ellen egy dolog véd csak, az alufóliasityak, amin a delej át nem hatol, és plánesőt szép is benne az ember gyereke. Fess nagyon. Igen ám és viszont, ha itt a pokol meg nem áll.

Mert mit tehetünk, ha az agyunkba építenek bele mindenféle kütyüket, ami ellen sityak meg nem véd, ima nem segít. Fölnyitják a koponyánkat álmunkban ha nem is akarjuk, és raknak bele potmétert vagy kapcsolót, tologatják ide-oda, kattogtatják le és föl, hogy a tudatunk megszűnjön kereszténydemokratának lenni, a fiúk lemetéltessék a fütyijüket, leányaink pedig méteres szakállat nyőlesszenek. Senki nem szaporodik, elvész a nemzet, és mecseteket építenek a mórok a plébániák helyire, Bakondi elvtárs pedig fetreng a kamerák előtt, hogy ő ugye megmondta előre. Új kor jön el, aminek az iszonyatát Kövér pedellus ecsetelte, így ránézvést azért, mert kiengedték a zárt osztályról.

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) előtt nyitotta meg szívét és rettegéseit a mi pedellusunk. Már az, aki ilyen fórumokat kitalál, mint ez a KMKF, már terhelt és az ufók befolyása alatt állhat, de mindez nem elég. A mi kedves pedellusunk előadta az egybegyűlteknek, hogy mindezideig az ő agyukat csak kívülről támadták-befolyásolták mindenféle ideológiákkal, hogy odahagyják kereszténydemokrata énüket és az ürdüng szolgálatába álljanak. Például a kis húgyosoknak az oviban tartanak előadást, hogy nyesessék le a pöcsüket, vagy ami hasonképp borzalom, ne szeressék a focit, mindenféle ordas eszmék vannak, amelyektől csak Orbán imádata védhet meg.

Ezek azonban, az eszmék és sugárzások kívülről érkeznek, sityakkal és szellemi aszkézissel – csak KESMA lapok, M1 és Kossuth fogyasztása – lehet ellenük védekezni, hogy a delikvens Orbán-hitében és szerelmében megőrződve tudjon békemenetelni és DK-s aktivistákat köpködni, mint ami magatartás kívánatos és elvárható a magyari kereszténydemokratától két miatyánk közben. Új kor küszöbén állunk azonban, figyelmeztetett a pedellus. A KMKF-et akarta elkápráztatni mind a bölcsességével, de annyira ver minket a jóisten, hogy Kövér szavait közzé is teszik röhögésre vagy elborzadásra gusztus szerint. A pedellusnak teljesen elgurult a gyógyszere már.

Nos, azt adta elő a bávatag KMKF-eseknek, hogy, idézem: “Idáig az emberi agyműködését alapvetően csak ideológiai módszerekkel, azaz a koponyán kívülről lehetett befolyásolni, mostanra azonban egy olyan korszak küszöbére érkezett az emberiség, amikor az agykutatás és a technológiai fejlődés lehetővé teszi, hogy az emberi agy és gondolkodás működése neurotechnológiai eszközökkel, koponyán belülről is mások által befolyásolható, módosítható és irányítható legyen.” – Mit lehet ehhez hozzátenni? Semmit az ég egy világon. Az ember szomorúságában, hogy besugározzák, chipet raknak az agyába és úgy teszik sorosistává, Orbán szettet vesz.

Bevásárol, hátha az segít a romlás kivédésében, és még akciós is. Az Október 23-i szeánszra készülve stílusos kiegészítőket ajánl az OV’22 webshop az október 23-ra, a „gyurcsányi terror útvonalára” meghirdetett Békemenetre készülőknek. Ráadásul most az Orbán Viktor iránti lelkesedésüket külsőségekben is kifejezni kívánók akciós áron juthatnak hozzájuk, az OV’22 feliratú baseball sapkát, textilszatyrot és gumikarkötőt tartalmazó, az alkalomra összeállított csomaghoz. Aki most szerzi be, 1689 forintot spórolhat. Ehhez sincs hozzáfűzni való, csak annyi tán, átverik a rajongókat, az egész szett nem ér 1689 forintot, nemhogy akciósan ennyit lehet spórolni.

S ha most azt hiszik és azzal vádolnak, hogy dramaturgiailag és a történetvezetés szempontjából semmi keresnivalója ennek a szettnek az agyak besugárzása és beépítése fölött érzett veszedelem előadásába, csak annyit mondok, dehogynem. Itt látjuk azt, mitől hülyül meg az ember annyira, hogy pedellussá váljon. Nem kell ide besugárzás meg chip az agyba, csak vesz az ember egy OV’22 szettet, és készen is van. Ezek a kellékek mindenféle sorosizmus ellen megvédenek, jöhet ufó, jöhet Gyurcsány, gamma és mindenféle sugarak, az ember hite ettől erős lesz és stabil, sőt, egyszerre olyan okos lesz, mint Kövér házelnök maga. Az élet szép tehát.

De nem egészen. Az Új-zélandi christchurchi városi tanács megszüntette Új-Zéland varázslója, Ian Brackenbury Channell munkaszerződését. Még 1990-ben Mike Moore, az ország akkori miniszterelnöke felkérte arra, hogy ne csak Christchurch, hanem egész Új-Zéland hivatalos varázslója legyen, hiszen ő olyan dolgokhoz is ért, ami kívül esik egy miniszterelnök kompetenciáján. Most pedig kirúgják szegényt. Megint csak azt hihetik, hogy ez a sztori nem illik a történetbe, aminek nekikezdtem, és megint csak azt kell mondanom, dehogynem. Mert a délvidéki varázsló szomorú sorsa mutatja, előbb-utóbb győz a józan ész. A sityakok lekerülnek, és a kétszer kettő józansága hull ránk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum