Maffiakampány

Nem tudom, emlékszünk-e még az általam régebben oly sokszor és olyan nagy szeretettel megénekelt Józsi szomszédra, akit elriasztásul szoktam a nagyközönség elé tárni, miszerint mivé lesz az ember, ha nem használja az eszét. Feltéve, ha van neki. Nos, ő jutott eszembe tegnap, mert már nem vagyunk szomszédok, és az ember ellágyulva gondol olykor az együtt eltöltött csudálatos időkre, ha nem is voltak felhőtlenek. De a múlt mindig gyönyörű, a jelen kiábrándító, a jövő pediglen félelmetes. Józsi szomszédot Orbán juttatta eszembe, illetve az ő rendszere, de a kettő egy és ugyanaz, a gonosz birodalma és a romlás maga.

Nos, tegnap nem egyebet ígért az alattvalóknak a rendszer, mint, hogy pénzt ad nekik, ha lecserélik a mobiltelefonjukat, illetve magánbölcsődére is havi negyvenezret azzal a fedősztorival, hogy a decens anyuka tudjon menni vissza dolgozni, de mindenki tudja az igazat, hogy szavazz rá, azért. Nos, ez volt az a pillanat, amikor Józsi szomszéd ostoba képe fölmerült a múlt ködéből azzal a nyomasztó hangulattal, hogy minden elveszett, és már nincs értelme semminek sem. Eszembe ötlött, milyen kilátástalan küzdelmeket folytattam a szomszéd fejében megülő ködökkel, aminek azonban mindig az lett a sommás vége, hogy én gyurcsányista vagyok.

Pedig Isten látja lelkemet, mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy akármilyen -ista lennék, ha már mindenképp kell egy billog, akkor maradjunk a buddhistánál füstmilánista beütéssel. Ez is csak arra való, hogy megmutassam, egyes embertársaink fejében milyen egyszerű a világ, pedig, amikor még szomszédok voltunk, el sem kezdődött ez a mostani kampány, amikor mindenről Gyurcsány jut eszébe a hatalomnak. Illetve nem kell eszébe jutnia, hanem ez a forgatókönyv. Jól kidolgozott, centiről centire felépített stratégia, ami a Fidesz szerint újabb győzelemre vezeti őket a kalkulált csalás mellett, de vannak más elemek is. Ha ránézünk a kelléktárra, elborzadunk.

Mocskolódás, lefizetés, félelemkeltés. Ezek a maffiakampány készségei, amelyekkel mint valami páncélos hadosztály dübörög végig téren és időn, füstölgő romokat hagyva maga mögött honfitársaink tudatában és az ország mentális állagán. Józsi szomszéd annak idején nyüszögött és az éhen veszés gondjaival küzdött a fingnyi nyugdíja miatt, s amikor elkezdtem elmagyarázni neki, miért járt így, akkor lettem gyurcsányista egyből, Orbán pedig, akinek nagyban köszönhette a nyomorát, maga az Isten. Főleg, amikor jöttek a Bözsi utalványok, amiket el lehetett adni, hogy fröccsé szublimálódjanak. Képzelem, mi lesz most novemberben a nyolcvanezernél, aztán a tizenharmadik havinál.

Orbán és a NER mindenkit lefizet, akit ér, adót visszatérít, nyugdíjasokat stafíroz ki, bért emel, bölcsődét finanszíroz és telefont cserél, úgy szórja a pénzt, mintha nem lenne holnap. Tulajdonképpen szavazatokat vásárol száz vagy ezermilliárdokért, nem ad mást, mint ami a lényege, korrumpálja az országot a csecsszopótól a halálba igyekvőkig. Ezen kívül úgy önti a mocskot az ellenzékre, hogy mellette még démonizálja is, hogy mindaz a földi jó, amiben Orbán most fürdeti szeretett népét, mind elvész, Gyurcsány mindent visszavesz. Ráadásul kilövi a szemét vagy elvereti a decens választópolgárt, ha Gyurcsány, akárha Mr. Jones visszajön, mindenki fázni és éhezni fog.

Templomba sem lehet járni, jönnek a migráncsok ezerszám, és az LMBTQ-sok már a bölcsiben levágják a fiúk fütyijét. Hogy iszonyú, amit felsoroltam – bár nem is teljes a lista –, nem kétséges, de mind igaz, és Józsi szomszédra gondolva szép számban vannak olyanok, akik ezt az egészet el is hiszik. A többi pedig feredőzve a választás előtt adóvisszatérítésként kapott százezrekben, azt mondja, mindenki bekaphatja, szüret, ilyen király nincs még egy, mint Orbán király. Az ilyennel versenyezni nem lehet, tankok ellen a csúzli nem hatásos, a gőzölgő libacomb illata elnyomja az erkölcsi megfontolásokat. Voltaképp a gyomor a szellemet.

És ezért még nagyon nem is háboroghatunk. Jót tesz Orbán a széles tömegekkel anyagilag? Szó se róla. Hogy ezt régebben mind elvette és a tavasz után soha többé nem is ad majd? Ez is igaz, de most jó. Így győzi le a pillanat a jövőt, így fedi el a múltat, hogy a kilátástalan jelent kicsit megcukrozza, és minden el van felejtve. Mint mondtam, múlt, jelen, jövendő, minden. Hogy az ilyen csábításoknak ne dőljön be a nagyérdemű, ahhoz nagyon nagykorúnak kellene lenni, viszont nálunk a józsik adják a tömeget, és voltaképp ők adják Orbán erejét is. A mindenféle -isták pedig akár be is kaphatják, velem az élen. Kirántott hús, meccs, sör. Isten, haza család. Ennyi.