Számmisztika

Látjuk tátott szájjal, hogy még meg sem nyílt igazán, az agancskapu sem tárta ki teljesen kebelét, de már hétszázezren vonultak át alatta, hogy részesei lehessenek Semjén örömeinek, s ekként váljon eggyé a nemzet, és feltétlenül naggyá is ránézésre. Ez a vadászati univerzumkiállítás legalább akkora siker, mint minden is, amihöz a kollégisták hozzányúlnak. Nem kell ide Paracelsus vagy más alkimisták, elég csak Kövér pedellus ujjának érintése, és minden arany lesz. Innen nézvést, hogy tülekszenek a népek fanyulat láthatni, érthető a sok gond, vesződség és legfőképp a pénz, ami ideszülte nekünk ezt az egyetlen örömünket.

Ellenben a számos képen, amit a média elibénk tár a nagy eseményről, lézengenek a népek csupán, így, ha hétszázezren voltak, akkor javarészt jól elbújtak, ami viszont onnan érthető, hogy Semjén pár napja azt bírta mondani, hogy kies hazánkban a sorosisták üldözik a vadászokat. A hétszázezer rajongó titokban látogatta tehát a műanyag Jézusra, guruló Szent Istvánra hajazó tárlatot. Vagy pediglen az egereket is beleszámolták a publikumba, akik a kitömött oroszlánok füleit rágicsálják, hálát adva a NER-nek a bőséges eledelért, és indulnak kezet csókolni Semjénnek, hogy ezt tűzön-vízen keresztül létrehozta.

Egérimába lesz foglalva a neve, a miénkbe kevésbé, de most nem azért gyűltünk egybe, hogy kajánkodjunk Semjén nyomorán, mert megtettük azt már elégszer. Hanem azon mélázunk inkább, hogy miért kell a számokkal permanensen bűvészkedni, hogy kit akarnak átverni, ha csak nem az imperialistákat, mert bennünket bajos, Mert és ugyanis ezzel párhuzamosan, hogy hétszázezer bávatag ment el a véres búcsúba, azt is megtudtuk egyként, majdnem egy füst alatt, hogy átlagos keresetünk immár négyszázezer fölött van, ami ugyanúgy jöhetett ki, mint a panoptikum látogatóinak sokasága, tehát ráütve a hasukra erősen.

Az ember mindig körülnéz a diadalmi jelentések után, és azon tűnődik, hogy miért nincs, ami a Fidesz szerint van, nálunk lévő pénz, paripa, fegyver és boldogság. S ha az ember nem volna szemét kétkedő a Fidesz állításaival kapcsolatban, azt hihetné, hogy csak az ő ege felett van borulat, mindenki másra pedig süt a boldogság nyalogató napja. Szertenéz és nem leli honját a hazában, vagy csorog neki a házfalon a vöröslő fájdalom, és mindez azért, mert mindenféle számmisztikával akarják őt átverni. Röpködnek a zsebében maradó milliárdok, mindenkinek percről percre egyre jobb és jobb. Holott rossebeket, illetve lószerszámot, mama.

Az ilyen számmisztika, amit a Fidesz űz, ismerős nemzetünk idősebb tagjainak, akik emlékszünk a permanensen teljesített, sőt túlteljesített ötéves tervekre Az égből potyogó traktorokra és az évről vére megdőlő termésátlag csúcsokra, és a többire. Egy hatalom akkor dobálózik a számokkal, ha valamit el akar takarni, a kudarcot elrejteni. Bedobja az éterbe a hétszázezer látogatót, a másfél millió konzultáció kitöltőt, és például azt, hogy harminc év alatt hány ezermilliárdot óhajt fordítani akármire. Csak arról nem esik szó, hogy a jelen milyen nyomorult, hogy semmi sem az, aminek látszik, és legvégül, hogy semmi sem, vagy alig is valami igaz.

Ilyeneket lehet játszani, és a történelemből tudjuk, hogy szoktak is, de egyszer minden kiderül. A titkosítások feloldódnak, a király pedig meztelen lesz egészen. Ez is ismerős, és szánni való az a buzgalom, amivel a Fidesz igyekszik hasba akasztani voltaképp a saját szimpatizánsait is, aki valójában egy vetített képért rajonganak. Ők fognak csalódni és nem mi, viszont magunkra nézvést én legalábbis a magam nevében hangosan kijelentem, hogy hazudjanak mindenféle hasraütős számokat egymásnak, és akkor adják tovább, ha kibírják röhögés nélkül. De oktondi vagyok. Kibírják. Sőt, még fokozni is tudják, ahogyan hajdan a kettőt kölkező disznónak tíz fia lett, mire a központba ért az adat. Voltaképp itt tartunk.