Hollik és a gumilövedék

Valószínűleg ez megy majd tavaszig, úgyhogy én kérek elnézést.

Elöljáróban annyit leszögeznék, hogy nekem Gyurcsány Ferenc nem rokonom, sem utódom, sem boldog ősöm. Viszont ismerem, és kijelenthetem azt is, hogy engem meg nem vert, ki nem rabolt, tönkre nem tett és be sem csapott. Kérném, jelentkezzen az a széles közönség soraiból, akivel mindezeket művelte Ferenc, merthogy Hollik István kommunikációs igazgató (Fidesz, narancs sarok) ezt állítja. Hogy „Gyurcsány egyszer kirabolta, egyszer tönkretette, egyszer pedig becsapta Magyarországot”. Szép lista, és tudom, hogy leírták ennek a Holliknak a mondandóját, de, ha már kommunikációs igazgató, igazán megfésülhette volna kicsit a szöveget.

Továbbá azt is megkérdem, hogy látott-e már ön fel nem használt gumilövedéket. Ha nem, ne bánkódjon, bizonyára az ön településére is eljut a CÖF vándorkamionja, amely október 23-ig járja Neriát, hogy bemutassa Gyurcsány véres terrorját. Mert a buszos vándorkiállítás címe is ez: „Vérbe fojtott köztársaság”, ami az ember fejében azt a képzetet kelti, hogy Gyurcsány leverte a köztársaságiakat, császárrá koronáztatta magát, és kinevezte konzulnak a lovát. Elsőként azt kérdi az ember, hogy a CÖF-nek honnan van pénze a buszra, kiállításra, benzinre, hangszóróra. Tessenek megmutatni az elszámolást, mert az adómból ilyen célra én nem szántam egy vasat sem.

Másodjára szakmai tanácsot adnék, hogy például nem használatlan gumilövedéket kellene mutogatni, hanem viselteset, hogy ezzel lőtte ki Gyurcsány az emberek szemét. Ezek után ez már ereklyeként működne, mint az imakönyvekbe ragasztott faforgács azzal, hogy az Krisztus keresztjéről való. De ne én találjam ki már az Orbán-egyház kellékeit és legendáriumát, várom például Németh Szilárd evangéliumát, Varga Judittól pedig zsoltárokat. Ettől a Holliktól viszont nem várok semmit, ez még el sem bírja borzasztani kellően a bávatag népeket. Mert nézzük újra a tételmondatot: „Gyurcsány egyszer kirabolta, egyszer tönkretette, egyszer pedig becsapta Magyarországot”.

Ez három különféle cselekedetet tételez három idősíkon, de nem jön ki a sztori. Mert ugye, először kirabolta az országot ez a Gyurcsány. Oké, ott áll az ország kifosztva, alsógatyában reszketve a hajnali fagyban. Másodjára tönkereszi ezt a szerencsétlent ez a Gyurcsány, de kérdem én, hogyan lehet tönkretenni egy nincstelen, fázó és éhező országot alsógatyában a hajnali fagyban? Sehogyan, de, hogy mindezek után még be is csapja őtet ez a Gyurcsány? Hogyan? Biztosan szerelmet ígér neki, vagy én nem tudom, mert hülye vagyok, ugyanis, bár elég élénk a képzeletem, ez így még nekem is sok. Az egy a tábornak viszont éppen elég, sőt, más nem is nagyon kell nekik.

Az egy a tábor ingerküszöbe az eltelt évtized alatt kitolódott. Már busszal viszik a helyükbe a gyűlölni valót, aztán majd busszal is szavazni, hónuk alatt cekkerben a krumpli. Amit Hollik és a CÖF csinál, színtiszta hergelés, a népek cukkolása Gyurcsányon keresztül minden és mindenki ellen, aki nem a Fidesz, és láthatjuk az eredményét. Az előválasztáson részt vevőket leköpik és zaklatják, igyekeznek fölrúgni a sátrat, voltaképp ott vagyunk az esernyővel kardozó matrónáknál és a savas bácsinál, ott vagyunk, ahol az ugar. Az ember időről időre véli úgy, hogy van valahol a mocskosságnak alja, de a fideszeseknek sikerül mindig lejjebb ereszkedni a ganyéban.

Kiábrándító állapotban van az ország, mert minősíthetetlen alakok uralják. Akikhez szólnak, már teljesen elveszítették identitásukat, el a gondolkodás képességét, kiveszett belőlük a morál, a szeretet pedig felváltotta a rajongás. Az ilyen tömeggel minden elvégeztethető, mert az ilyen tömeg voltaképp már csak gépezet, amit a gyűlölettel lehet táplálni és mozgatni, hozzájuk már hűtlenek lettek a másfajta szavak, a szép jóság és a szelíd értelem. És ez lesz tavaszig, sőt, a helyzet fokozva lesz, így germánosan, mert azt nem akartam írni – de eljön az ideje –, hogy következik a goebbelsi Totaler Krieg. Mert az következik, és az Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum