Amit már jónéhányszor elmeséltem, mint a NER erkölcsi és kulturális fölényének biztos lenyomatát, az az arrogáns, lenéző, harsány és tapló stílus. Erről eleddig csak a lakájmédiát lehetett felismerni, amelynek egy a nyelve: a kommunista agitpropba ojtott fasiszta frazeológia, keverve az útszéli galerik jasszával. Ez olyan elegy, amit aztán egyként használnak televíziókban, rádiókban, nyomtatásban és az interneten is. Felfedezhető benne a Szabad nép és a Wölkischer Beobachter egyként, ezidáig azonban csak a KESMA slapajai használták főszerkesztői jóváhagyással, bár elnézve például Bencsik munkásságát vagy Gajdics Ottóét, ők sem magasabb nívó annál, mint aki egy mínuszos hírt sem tud megírni.
Ilyen az összes. És bár náluk minden felület, az összes pénz és reklám, csak azon sivalkodnak mindig, hogy baloldali médiafölény van kies hazánkban csak azért, mert őket nem olvassák, míg amazokat meg igen. És nem bírnak rájönni, miért. Pedig egyszerű, írni kellene tudni, ami csuda úgy vonzaná az olvasót, mint méz a macit, de ha nem megy, kár erőltetni. Azért időztem kicsit bőségesebben az úgynevezett jobboldali újságírás nyomoránál – ami azonban nem egyéb, mint fasiszta hőbörgés – mert ezidáig olybá tűnt, elvannak ezek magukban. S ha tehetségtelenek, ostobák és gonoszak, az az ő egyéni nyomoruk. Hogy hangosak is, az a mi bajunk, de eddig az volt hihető, hogy csak ezek ilyenek, akik ott vannak az első fontvonalban.
De nem. Mind az összes, akik azt hiszik magukról, hogy Orbán hivatalt adva nekik észt is adott hozzá, de hogy is adott volna, amikor neki magának sincs elég. Schmidt Mária is, akit már szintén megénekeltem a Boris Johnsonnal való afférja miatt, mert olyan levelet rittyentett az angol miniszterelnöknek, amit egy jobb érzésű ember nem tett volna ki az ablakba. Jó, Schmidtnek nincsenek jobb érzései, de voltaképp egy állam nevében nyilvánult meg, s úgy, mint a fentebb emlegetett úriemberek. És ezen a ponton nem lehet eldönteni, hogy ez a fentebb stíl, amiből csak egy süt, a primitív arrogancia, lentről jutott fölfelé vagy onnan szivárgott le, de a végeredményen ez egyáltalán nem változtat. Mindent ellep a harsogó ganyé. Ez a NER nyelve.
Például Demeter Szilárd is, aki szintén volt tárgyunk már az ocsmány gondolatai miatt, amelyek fekáliával voltak tele, s mint emlékezhetünk, ilyen neveknek ment neki, mint Cserhalmi György, Csákányi Eszter, Hegyi Barbara, Pogány Judit, Mérő László, Gyabronka József, Gálvölgyi János, Kulka János, Gerendás Péter, Hámori Ildikó, Péterfy Bori, Lakatos Márk, Szinetár Dóra. Mégpedig azzal, hogy ők a kommunistákba oltott liberálisok utóvéd-csapata, akiket majd az általuk kineveltek, vagy az új hatalom – ez már akkor is homályos volt – föl fog falni, mert a kommunisták mind ezt csinálják a zsíros állásokért és kitüntetésekért. Ennek abszurditását már megbeszéltük, a stílusról akkor még nem ejtettünk szót, de Demeter elibénk jött.
Mintha a seggéből rángatta volna elő a felsoroltakat – és még sokan másokat is –, és azután, hogy gondolatait is cafatokra szedték azzal a toldással, egyáltalán nem méltó arra, hogy az említetteket a szájára vegye, helyesbítéssel állt elő. Nem fújt visszavonulót, hanem húszra még lapot kért, és kiegészítette a zsebnáci jelzővel a készletét, ami a helyesbítés után így fest: „Elnézve az előválasztási jelöltlistát és az így összeálló szivárványkoalíciót, igazat kell adnom nekik. Tehát helyesen így hangzik: a zsebnácikat keblükre ölelő kommunistába oltott liberálisok utóvédcsapata. A többit fenntartom”. Kikérni Demeter okádását nem kell, mert fölösleges, egy dologra azonban mindez fényesen rávilágít.
Demeter ülve a biztonságosnak vélt milliárdos irodájában okádja kifelé a fekáliát. Hozzáállása annak a hozzáállása, aki a jelenlegi status quot öröknek hiszi, mert ezt hazudja neki a gazdája. Rossz hírem van, nem az. S majd akkor, amikor Demeternek a biztonságosnak vélt irodáját el kell hagynia, kíváncsian várjuk, milyen helyesbítést tesz közzé akkor, feltéve persze, hogy emlékszik majd valaki a tenyérbemászó képére. Mert az ilyen emberekkel az a baj leginkább, ha elvégezték a mocskos munkát, amire megkérték őket és busásan meg is fizették érte, ha az óvó kart nem érzik maguk körül, sem a pénzt, mindjárt másképpen bírják látni a világot, és fogják is. Ezért szaralakok. Mind az összes, Demetertől Schmidtig és a legutolsó szolgalelkű csinovnyikig.
Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása