Varga Judit meg az ideg

Ha nem volna lehangoló, akkor arra kellene jutnunk, hogy Varga Judit formában van, ahogyan kardozik a képzelt ellenséggel, aki az európai kultúra, morál és humánum, aztán dicsekszik, hogy sikerült megböknie. „Eltaláltunk egy ideget Brüsszelben…” örül a hagymázakkal táncoló, és már a szóhasználatból is kitűnik az a lekezelő és öntelt hangnem, ami nélkül a NER-ben hivatalt nem kaphatni, a Fideszben pedig felvételi követelmény. Ott az ifjaknak a kollégista vének előtt szalmabábu-Gyurcsánnyal kell vívniuk, őt bőségesen és választékosan gyalázniuk, leköpniük és leordítani a bábu fejét. Ha ez nem megy, tagkönyvet nem kapnak, szégyenszemre léphetnek be a KDNP-be.

Varga Judit átment ezen a szűrőn. Amikor őt hitében meggyőződve a kedves vezető szerelmesen a szemébe nézve, egy pohárka pezsgővel kézben szolgálatra alkalmasnak találta elfogadva mintegy a hódolatát, Varga Juditba belekerült a szentlélek, és néha kiugat belőle csalfa kiskutyaként. Hogy tiéd vagyok édes gazdám, ezt csaholja, de ez az ő nyomora, a miénk pedig, hogy miniszter, amit igazán nem is értünk, illetve dehogynem. De vissza az örömökhöz. Amikor azt mondja Varga, hogy eltaláltunk egy ideget Brüsszelben, ezzel azt a képzetet óhajtja erősíteni, hogy Brüsszel elevenjére tapintott mintegy, olyan dolgot bökött meg a kardjával, ami neki kiváltképp fáj.

„A gyermekek védelmét fontosabbnak tartjuk az LMBTQ-lobbi propagálásánál.” – fűzte még hozzá Varga Judit teljessé téve Brüsszel fölötti diadalát, holott ez a Brüsszel világosan megmondta, hogy aki róla azt állítja, hogy LMBTQ aktivistákat akar a magyari óvodákba küldeni, hogy ott körömollóval levágják a Peti fütykösét és a Terka lába közé ragasszák, az hazudik. És mindeközben Orbán Viktorra mutattak. Varga Judit azonban emlékezett a szerelmes pillantásra, a tiéd vagyok édes gazdám pezsgőzésre, amikor megkapta a hivatalt, és annak szellemében dolgozik is. Orbán bevallottan arra tartja, hogy hadakozzon helyette Brüsszellel, és ő hadakozik derekul.

Ha Orbánnak azt mondják, ne hazudj, hazudik ő helyette tovább, sokszor még tán jobban is, mint a gazdi, ami viszont delikát, és figyelemre méltó szint. A hangnem is méltó, ez a gatyából előrángatott handabanda, amelyik pondrónak tartja, akihez beszél, ez a csürhe nyelve. „Eltaláltunk egy ideget Brüsszelben”, mondja Varga olyan hangsúllyal, hogy, na, most pofázz kisapám, és voltaképp nem is tudja, mennyire igaza van. Csak nem úgy, ahogyan őnagysága képzeli, hanem sokkal tragikusabban. Ez az ideg, amit Varga telibe trafált, az évezredes európai kultúra, a keresztény szelídség – ha már –, a nehezen megszenvedett morál, a humanizmus és embertársaink tisztelete.

Ha a szeretete nem is. Brüsszel az ezek által kiizzadott alapvető emberségért áll ki, aminek megvannak a jogállami leírásai is, amit Varga Judit annyira követel, és nemre, fajra, vallásra vonatkozó megkülönböztetési tilalomban manifesztálódik. Brüsszelnek ez az idege, illetve nekünk is, és miközben Varga Judit melldöngetve büszkélkedik azzal, hogy ezeket az értékeket, alapvető jogokat és kötelezettségeket a magyar állam, a Fidesz, és egyúttal így ő is látványosan szarja le, akkor az következik ebből, hogy a rejtegetett fasizmust vallja be nagy hangon, és még büszke is rá. Kár Varga Juditért, kiválóan dekázott, de amúgy mindenből megbukott.

Brüsszel idege az, hogy egyre inkább látja, amit mi már régen érzünk, hogy lator államunkban Varga felügyelete alatt (is), egyre inkább megmutatkoznak a fasizmus tankönyvi jellemzői, úgymint: nacionalizmus, rasszizmus, a totális állam, különutas gazdaságpolitika, a nemzeti mítoszok éltetése, a vezér imádata, az erő kultusza, a militarizmus, antiliberalizmus, állandó ellenségkeresés, a tömegek folyamatos mozgósítása. Mintha szétnéznénk a péntek reggeli Kossuth rádióban. És lehet elkenni ezt különféle eufemizáló fogalmakkal, attól a tény tény marad. Brüsszelnek ez az idege, és ez fáj neki. Mi viszont benne élünk, és csókoltatjuk Varga Juditot.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Varga Judit meg az ideg
  1. Yeti szerint:

    Lovári vagy oláh kerül idegállapotba, na az már érdekesebb lesz mintha az EU.
    Főleg a vargákra nézve. Itt megeshet a vargának cserzik ki a bőrét, ahogyan a befőtt is elteheti a nagymamát.

  2. jaegtoer szerint:

    Ehhez a leplezett fasizmushoz nem nagyon értek, bár akit Magyarországon már megverték azért mert nem átallotta az azonos nemű párja kezét fogni nyílt utcán, föltehetően jogosan horgadna fel ha ezt olvassa. De olvastam, sőt ismerős körben fordult elő, hogy semmi kézfogás nem volt semmi LMBTQ izé se a környéken és a Blaha Lujza téri aluljáróban simán és életveszélyesen fejbe verték a srácot. És számos ilyen és hasonló történt és történik. Én inkább gondolom azt, hogy nem a fasizmus dunsztos üvegről vették le a csavaros fedelet, hanem a huliganizmust emelték az állam szintjére. Ez talán még veszélyesebb is, mert a fasizmus kiszámítható, a huliganizmus meg nem. Utóbbi esetén bármi megtörténhet. És meg is történik.

  3. jaegtoer szerint:

    Ja, Varga Judit meg az ideg.
    És az alkalmazott módszertani lópaták és istrángok mátrixa. Bár szamár lesz az, nem ló. Én azonban őszintén szólva csodálom Varga Juditot. Csodál(koz)om, hogy az emberi aljasság milyen magasra törhet valakiben, és milyen mélységekbe ránthatja az embert. Szörnyülködve csodálkozom, hogy ma is elmondhatjuk a költő szavaival; “Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,…” Ugyan az ölésnél még hivatalosan nem tartunk, de ami késik, nem múlik. Ami manapság napjainkban történik, az egyenesen oda vezet. És még csak nem is gondolok a titkosszolgálati módszerekkel és eszközökkel megtörtént lehallgatások számára és a lehallgatottak, megfigyeltek személyére és foglalkozására. El tudom képzelni, hogy egy ilyen államalakulat számára mekkora nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet egy szivárvány megjelenése.
    Mindenesetre az eszembe jutott, hogy Führernek is voltak ilyen elszánással dolgozó női rajongói, hogy dekázni is tudtak, az persze kétséges, tehát az analógia erősen sántít. De hogy V.J. szellemgyilkos, az nem kétséges. Végezetül annyit jegyzek meg, hogy arra a riposztjára vagyok kíváncsi, amikor az ő idegébe találnak be.
    Már volt ideg közeli, amikor már maga a kérdésfeltevés provokációnak lett minősítve. Hiába no, ez egy ilyen igazságügyi miniszter, na. Ilyen ideg közeli.

  4. Jane Doe szerint:

    Nálam meg – nem is olyan lassan – már az indokolatlan “polkorrektség” talál ideget…
    Régebben mondogatták itt-ott – jól értesült körökben -, hogy kár Orbánnéért, többre lett volna hivatott/képes…
    Most itt olvasom, hogy kár Varga Juditért…, bár az nem derült ki, hogy miért sajnáljuk.
    És értünk nem kár? Értünk ki fog károgni? – vagy egy kádist mondani?
    Amúgy meg úgy gondolom, minden zsák…a maga foltját.

Hozzászólás a(z) Jane Doe bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum