Gyalog galopp 2.0

Ártunk és ormányunk, s aki ezzel egylényegű, akárha atya, fiú, szentlélek, maga doktorminiszterelnök et. hozta a formáját megint. Mókát, kacagást és elszörnyülködő rácsodálkozást okozva Neria népének felötletve az amúgy patakként benne megbúvó, de mindig csobogó ontológiai kérdést, hogyhát hülye ez? Az is. De leginkább aljas. Még inkább tolvaj, de leginkább önmaga, megismételhetetlen, megtestesült, trottyos gonosz. Az Unió pár napja megkérte őtet, hogy legyen szíves, ne hazudjék. Hogy ne hazudja azt, azért nem kapja meg a helyreállítási pénzeket, mert ő – mármint az Unió – le akarja vágatni a magyari kisdedek kukacát.

Azóta telnek, múlnak a napok, a helyzet pedig fokozódik. Neria belegárgyult a kisdedek nemátalakító műtétjébe, ami soha nem volt, nem van és nem lesz, Neriában pedig gomolygó, tébolyos valósággá vált, mint fenyegető veszedelem. Meg kell a szívnek szakadni a hülyeség ilyen fokától, de, ahogyan pár napja arról ábrándoztam, egyszer csak eljön a szint, ahonnan már tényleg nincsen lejjebb, és persze megengedően föltételeztem, hogy azért biztosan találnak egy újabb gödröt a kút fenekén, tegnap sikerült is. A Monty Phyton kollektíven zokog, ahogy hallom, kéri a forgatókönyvet, mert szeretné leforgatni a Gyalog galopp második részét.

Emlékszünk a csudálatos filmalkotásra, amely egyik jelenetében a Fekete Lovag Artúr királytól torzóvá téve, karok és lábak nélkül hepciáskodik, hogy Artúr meg is kérdi tőle, mi módon akar végezni vele, hogy bele szeretné-e fojtani a saját vérébe. S midőn mi ennek a jelenetnek az abszurditásán eltelten göcögünk, magunk sem tudjuk, hogy dicső Orbán Viktort látjuk magunk előtt. Én legalábbis, és tegnap leginkább, amikor született egy kormányhatározat, amely nagy hangon taglalja a feltételeket, amelyek teljesülése esetén Orbán Viktor duzzogva elfogadja az Unió pénzét. Hogy tisztába tegyük, feltételeket szab az ajándék kegyes átvételéhez.

Pofája, az van, tehetnénk hozzá, ha rátekintve az egész nagyon komolynak szánt dolgozatra nem állana előttünk a Monty Python világa, abból is a félig kivégezett Fekete Lovag végtagok nélküli hőzöngése. Nem részletezem a kormányhatározat pontjait, amelyek arról szólnak, hogy akkor hajlandó elfogadni a pénzt a Fidesz, ha az Unió nem buzítja el a magyari kisdedeket. Holott az Unió már elmondta, hogy ilyet ő nem akar, aki ilyet mond, az hazudik, és rámutatott Orbán Viktorra. De neki ez nem volt elég, ím hivatalossá is emelte a hazugságot és úgy, hogy neki áll feljebb. Ez a tébolyító abszurditás olyan szintje, hogy valóban jogosan jutnak az eszünkbe a mókás kedvű angolok.

Az Unió azt mondja, akkor adja oda a pénzt, ha Neriában tesznek valamit a korrupció ellen, ha garantálják az igazságszolgáltatás függetlenségét és más hasonló cuki kurvaságok, amelyek összefoglalva a jogállam nevet viselik. Erről Varga igazságügyis szokott hazudozni, a történetben azonban mégsem ez a legszebb, hanem az, hogy ártunk és ormányunk a tegnap megszületett határozatban most is kitartóan buzizik, hogy meg kell a szívnek szakadni már a butaság lehengerlő bátorságától, ami a Fidesz maga. Mondtam már, hogyha Unió lennék, akkor hangosan röhögnék ezen az országon, szerencsénkre azonban a közösség ebben is lomha.

Így elnézhetjük majd egy darabig és néhányszor, ahogyan a józanság hangján próbálnak szót érteni a debilekkel, akik ráadásul gonoszak is, és ez a legrosszabb elegy. A Fidesz azt állítja a csörgősipkájában, hogy ez a pénz neki jár. Nem jár. Megkaphatja, ha betartja a klub szabályait, amire viszont nem hajlandó. Ha betartaná, akkor Orbán lovag elveszítené mind az összes szabadságharcos arcát, és semmi nem maradna belőle. Kiút ebből tehát Orbánnal és a Fidesszel nincsen, a logika szabályai szerint tehát takarodnia kell az egész csürhének élükön a vezérükkel. Ez az ország elemi érdeke. Nem először jutok erre, s vélhetőleg nem is utoljára. Szevasztok tehát, fiúk és leányok.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum