Ha jól emlékszem, Füst Milán esztétikájában (Látomás és indulat a művészetben) olvashatni a fikciós irodalom alapvetését, miszerint a szerző bármit és bármekkorát hazudhat, egy dologra kell ügyelnie, hogy ezt következetesen tegye. Ha konzekvensen viszi végig a hazugságot, ügyel a részletekre, s ez irányú figyelme nem lankad, akkor a hazugság (mű) nem szenved csorbát és révbe ér. Ámde – hívja fel a figyelmet Milán bácsi – ha csak egy csöppnyi rés keletkezik a hazugság épületében, ha csak egy apró hibát vét, ha csak egy kicsit, a legapróbb részletben is megbomlik a hazugság szövete, és kiviláglik a turpisság, akkor az egész épület omlik össze, és mindennek vége.
Ilyen szemszögből nézzük azt, hogy Varga Judit, úgy is mint igazságügyi miniszter, tegnap nagy hangon, ha úgy vesszük, teli pofával tagadta, hogy az Európai Bizottságnak baja volna a magyar helyreállítási tervvel, aztán nem kiderül, hogy deigen? Ciki volna, ha nem Varga Juditnak hívnák a hazugságtévőt, őt azonban ilyen apróságok nem zavarják, nyugodtan dekázgat tovább. Viszont nem is ez a legnagyobb baj, bár az épület már ettől is recseg-ropog, hanem amitől majd össze is dől. Mert mégis csak meghosszabbította ez a bizottság ennek a magyar tervnek az értékelési határidejét, s ami ekörül van, na, az a delikát, hogy kő kövön nem marad.
Egészen egyszerűen fogalmazva Európa megunta, hogy Orbán ellopja a pénzüket, hogy a haveroknak – ergo saját magának – adja a német traktorista befizetett adóját. Ezt – mivel az Unió az orbánizmust még mindig úriemberként és visszafogottan kezeli –, virágnyelven fogalmazták meg, miszerint a magyar helyreállítási terv átláthatatlan és nagy benne a korrupciós kockázat. Magyarán, nem tudni mire költik, és azt sem, ki lopja el. Az Unió viszont jobban tenné – bár ilyet soha nem fog, mert köti az amúgy rendszeresen történelmi katasztrófákat okozó diplomáciai protokoll és diplomáciai nyelv –, ha feketén-fehéren kimondaná, miszerint tolvaj, fasiszta államot nem finanszíroz.
Mindjárt más lenne a leányzó fekvése, és a NER – Szijjártó és Varga, meg az összes többi – nem tudná azt hazudni, hogy a homofób törvény miatt nem kapják meg a pénzt. Az egy teljesen más történet, ami most jól jön ezzel összemosni. A bávatagoknak pedig azt dörgölik a képébe ezúttal, hogy az Unió az LMBTQ-at akarja betelepíteni a magyari óvodákba, megrontani mind az összes kipcsak kisdedeket. Tudjuk, hogy nem igaz, Orbán is tudja, Varga is tudja meg a Szijjártó is, csak jobb azt hazudni az egyatábornak, hogy azért fog éhen dögleni, mert az Unió pátyolgatja a buzikat. Holott a tolvaj fasisztákat nem kedveli.
Lám, ide vezetett az évtizedes maszatolás, hogy már kikeveredni is nehéz belőle. Sokszor utaltam már Chamberlainre és München 1938-ra, de most Füst Milánról kezdtem el beszélni, és a hazugság önleleplező voltáról, ha az nem következetes. És az az érdekes helyzet, hogy a NER hazugságai egyáltalán nem azok, nem állnak össze egy komplex rendszerré, hanem azt mondanak, ami épp az eszükbe jut, és mégsem buknak le sohasem. Illetve dehogynem, a ház azonban mégis áll. A logikának és Füst Milán esztétikájának ellentmondó ez a jelenség, ami csak azt igazolja, hogy az élet nem irodalom, hanem annál sokkal mocskosabb és aljasabb jelenség.
Mint például Szijjártó külügyes, aki az UEFA és minden jó érzésű ember döntése után, amely elítéli a homofób és rasszista hörgést, teli pofával szid mindent és mindenkit, bizonyítva azt, amire Varga is utalgat, hogy ezért – is – néznek minket hátranyilazós hordának, bár a pénzt még mindig nem ezért nem adják oda. Hanem azért, mert úgy látják, nem Mari néni vehet majd belőle kalácsot, hanem kurvákra költik a jachtokon, hogy körbeéressük a történetet, mert minden mindennel összefügg. Az is azzal, ha ez a bizottság köti az ebet a karóhoz, és nem utal a rezsimnek, akkor buzi lesz az egész világ, de, ami ennél húsba vágóbb, hogy ki jár akkor rosszul. Nem a Lőrinc, hanem te, s ez a baj.
Vélemény, hozzászólás?