Kötcseológia

Meg vagyunk nyugodva. Lesz kötcsei piknik, ami felemelő eseményt, a jobboldali keresztény erkölcsi fölény bográcsozását tavaly a járvány nem engedte megrendezni, de most, hogy már lehet sörözni a teraszokon, semmi akadálya, hogy Németh Szilárd a velőspacalba csapjon. Igaz, ne igyunk előre a nemzet vejével a zavartalanságra, tavaly is így volt, hogy jachtok, kevesebb Adria és több Balaton, aztán láttuk az őszt, ami most kezd véget érni a harmincezer halottjával, és mindjárt itt lehet a másik ilyen deltákkal, sőt, már gammákkal is.

Azaz, nyugtával dicsérjük a napot és az urat. Momentán tegyen böfögéssel elegyes boldoggá minket, hogy a kötcsei porban megjelennek, megjelenhetnek az Armani öltöny, makkos cipő kombók, a Rolexek és a használt pelenkák, ahogyan az új magyar elit mulat kulturális hegemóniáját demonstrálandó. Mindezen az ambivalencián részünkről tovább nem is élcelődnénk, mert nem mindenkit tanítottak meg késsel-villával enni az avas szagú, tyúkszaros parasztudvaron, sem a marxista esti egyetemen. Az élet korántsem tökéletes.

Ha boldogok lesznek így magukban, legyenek azok, de legnagyobb fájdalmunkra ez így nem lehet. A bográcsozás a NER-ben fölér egy párttaggyűléssel, ahol eldöntik, hogy ne ők nyerjék a legtöbbet, de mégis azért eleget, most már az egész országot és nyúlványait. Viszont az élet nem csak Pelikánnak nem habostorta, hanem a fideszistáknak sem az, ki tudja, ki, mikor, mit bűnözött, nem volt elég lojális, szervilis, odaadó, nem eléggé habzott a szája, így elindult a kegyvesztés hosszú, olykor egészen rövid, de mindenképpen kijózanító útján.

Nem mindenki kap meghívót a kötcsei piknikre ugyanis még a bátor százharminchármak közül sem, és gondoljunk bele az ő lelkük helyébe, mit érezhetnek ilyenkor. Hogy ők mindent megtettek, olyan bátrak voltak, mint valami partizánok, mindent megszavaztak, amit eléjük raktak, kórusban szidták a Gyurcsány édesanyját, ők maguk voltak a jobboldali erkölcsi fölény, s lám. Valami miatt ez sem elég, nem bográcsozhatnak együtt a kedves vezetővel, nem szíhatják vele közösen a füstös kötcsei levegőt. Ez, hölgyeim és uraim maga a kötcseológa.

Mint azt mindannyian tudjuk, akik már kellően öregek vagyunk, mit takart annak idején a kremlinológia, az a tudományág, amely messzemenő következtetéseket vont le abból, hogy az ünnepi emelvényen a november hetedikei díszszemle alkalmával ki merre és milyen távolságra állt az első titkáról. Ebből hatalmi struktúrákra, utódlásra vagy épp főbelövetési sorrendekre lehetett következtetni, a hozzáértő szemeknek egy ilyen esemény maga volt a jövő, ki, mit várhat, ki mit nem, itt kirajzolódtak a felemelkedések és bukások egyként.

Kötcse, mint a Fidesz Vörös tere a tankok helyett gulyásokkal erre hajaz. Hogy ki mehet oda, ki nem, nagyon sok mindent elmond a jövőről, s nem csak az, hogy a kedves vezető ott milyen hagymázokat ad elő, mert újat már nem tud. Hanem, hogy ki van ott, sőt, ezen túl, hogy ki meríthet neki a bográcsból, ki fújja meg a falatot, ha az túl forró volna. Ez egy családi piknik, ahol mindenki igyekszik körülrajongani a keresztapát, aki csendesen simogatja a macskáját lukában egy vörös rózsával, körben viszont a TEK, a levegőben helikopterek.

Tényleg, vajon lesz-e megint fekete fóliával takart kerítés, vagy régebbi mintára buszokkal barikádozza el magát a makkos cipős elit, ezt sem tudjuk, vagy hogy körbeaknázzák-e a szeánszot, hogy valami egyetemista rájuk ne törjön egy flakon festékkel. Vagy egy kétfarkú kutya, mondjuk. Mindegy is talán, ennél sokkal érdekesebb lesz már csak kötcseológaiai szempontból is, ki kap oda meghívót, s ki nem, hacsak nem lesz hétpecsétes titok ez is, mert mostanában már minden az. Egy nagy-nagy titok a komplett Fidesz-KDNP, ki mennyit lopott, s mikor.

Mindenki mindig. Mindegy ki lesz ott, ki nem, aki kiesik a pikszisből, lesheti, de azt érdekes volna látni, kik azok, kik lehetnek azok a kedves vezető kegyéből, akik még éhesek lehetnek az ország és az Unió pénzére, mert voltaképp egy ilyen dzsembori ezt mutatja meg, nevezzék akárminek is. Vagy így, vagy úgy, de abban a reményben meséltem a nagy fideszbográcsozásról, hogy az utolsóról szóltam azon egyszerű oknál fogva, ha nem lesz mit lopni, akkor már a keresztény értékek sem fogják annyira érdekelni az elvtársakat. Ez szinte teljesen bizonyos.