Európa DNS-e és az Übermensch

Európa DNS-e a tegnapi rádiós szeánszon megrovóan említette, hogy a holland fickó (Mark Rutte) „übermensch tempóban” beszélt Magyarországról, mint egy régi gyarmattartó. Pedig a holland fickó csak annyit mondott, Orbánnak semmi keresnivalója az Unióban. Ez nem gyarmatosító tempó, nem akarja Orbánt mintegy bekebelezni és kiszívni az összes zsírját, éppen hogy annyit mond csupán, kívül tágasabb. Európa DNS-e ezen túl nehezen viseli azt is, hogy a holland fickó térdre akarja kényszeríteni őt, holott, mint tudjuk, a magyari hős csak a szerelme és a hazája előtt térdepel, meg a jóisten előtt.

Illetve, ha sok volt a házi főzésű alapvető élelmiszer, de ez kimaradt a fölsorolásból. A holland fickót übermensch tempóval vádolni, miközben meg vagyunk győződve az illiberális oldal erkölcsi és kulturális fölényéről, nem csak szimpla hazugság, hanem tudatlanság is. Náci fogalmakat nem először használ Európa DNS-e, túl van már az élettéren, amit azzal védett ki, hogy nem azt mondta, Lebensraum, most viszont már nem bíbelődött a fordítgatással, nem a felsőbbrendű ember tempójával vádolta meg a holland fickót, hanem szégyenérzet nélkül übermenschezett ő maga.

Kitetszik, hogy erős vonzódást tanúsít a náci frazeológia irányába, amivel nem azt állítjuk, hogy maga is náci, de még lehet, ha így folytatja. Nem mintha zavarná egyáltalán, mit vélekednek róla, megy neki mindennek és mindenkinek, a valóságérzékét már rég elveszítette. Hajlamosak vagyunk azt hinni, nem igazán tudja, miket beszél, de ez a szemszögéből mindegy is, a híveket ez egyáltalán nem zavarja, elég, ha mozogni látják a száját. Bizonyságom is van arra (megint és ismét), hogy halovány fingja sincs a világról, amiben él, vagy ha igen, jól leplezi.

A kikerekedett másik valóság pedig egészen elborzasztóan röhejes. Tegnap hallhattuk azt is, és most jól tessenek megkapaszkodni, hogy „Pubertás korban a legnehezebb, a saját életünkre is emlékezhetünk. Az ember nem teszik mindenkinek, csalódások érik, de arra nem az a válasz, hogy akkor változtasson nemet”. Európa DNS-e szerint tehát a nemváltás mögött szerelmi csalódás áll, ha pedig ez így volna, akkor ember nem lenne a földön, aki azzal a nemmel halna meg, mint amilyennel született. Noch dazu, a második csalódáskor meg vissza mindent, és úgy váltogatná a nemét a delikvens, mint a kígyó a bőrét.

A dolgok csak Európa DNS-ének fejében vannak így, de erre a tudásanyagra építve születnek elképesztő törvények, s ha az nem tetszik a kerek világnak, akkor globális támadás folyik a magyarság ellen, mint azt pedig Szijjártó et. volt képes kipréselni magából, de hangosan. Inkább ordítva. Hogy így nekiment viszont Európa DNS-e a holland fickónak, azzal a lendülettel zúdult rá az egész KESMA is, minden csinovnyik és lakáj, a holland fickó állva nem maradt, vagy csak röhögött magában, mert ezt a cirkuszt másképp elviselni már nem nagyon lehet. Minek sírjon az ember, ha vigyorogni is képes, még, ha cserepes a szája, akkor is.

A metódus pedig az, mint emlékezhetünk, mint amikor Pelikán gátőr gyereke a konyhában eldurrantotta azt a rohadt staniclit, az ávósok pedig rommá lőtték Pelikán gátőr otthonát hirtelen felindulásukban. Így működik a KESMA is – és a közszolgálatinak csúfolt bigyók –, hogy valaki tüsszent egyet a kedves vezető ellen, és rázúdulnak a nehézcsapatok harckocsikkal és repülőgép anyahajóval. A holland fickó is minden volt már, csak akasztott ember nem, úgy ömlött rá az erkölcsi és kultúrfölény, hogy nem lennénk a helyében, vagy pedig mégis azért egy kicsit. Mert milyen jó is lenne egy olyan nap, amit akárha ember élhetne le anyám fia és a többiek is.

Hogy fáj a bütyköm, hasogat a hátam, de azért a malac nyolcat fialt, és már meleg sincsen annyira. Ez nem olyan nagy kívánalom, hogy hagyják békén az embert, hogy ki mindenki tör épp az életünkre, tosz meg minket és veszi el a munkánkat és a kultúránkat. Mindez módfelett unalmas, és addig cukkolják az embert, míg odáig nem jut nagy békevágyában, hogy ez a manus magától képtelen befogni a száját, tehát nekünk kell megtenni azt, mert addig nyugalom és napsütés nem lesz. Egészségügyi megfontolások is indokolják, hogy a fekélyt elkerülje az ember, de nem utolsósorban azért szükséges mindez, ha Európában járunk és kelünk, ne köpjenek ki, ha minket látnak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum