Nekik ne mondja senki

Varga Judit beosztása szerint igazságügyminiszter. Hogy valójában mi is ő, az nehezen meghatározható, mint ahogyan az is nehezen eldönthető, Semjén Zsolt a miniszterelnök-helyettesi titulusa alatt, mögött, rejtekében micsoda is, az szintúgy nagy feladat a Brehmnek. Hogy ők a NER ága-boga, belőle nőttek, mint fatörzsből gyönge ága, oder ők a zömök törzs, ki tudja már ebben a kuplerájban. A dolgok összekavarodtak a hangzavarban, ami kibogozható a tébolydából, az nem egyéb, mint az, ezek magukra zárták a középkor ajtaját. Ez egyéni szociális problémának volna mondható, ha magukkal együtt az egész országot is nem akarnák sötétbe burkolni. De ezt akarják.

Egyébként, hogy ők ketten vannak ma a boncasztalon, az nem jelent semmit, feküdhetne ott mind az összes. Csak épp tegnap ők voltak a leghangosabban, leglátványosabban terheltek, keretebe foglalták mintegy a gyönyöreinket, ami boldogságot akkor érzünk, amikor módunk adódik nagyjainkat hallgathatni. Tehát napra-nap. Permanens gyönyörök az életünk, ha megszólalnak Orbán gauleiterei. Mostanában a melegség a téma hajnalhasadástól napnyugodásig, szivárványok és nácik töltik ki az életünket, és a kies hazánkat tátott szájjal bámuló nagyvilágét is. Van ez a homofób pedofiltörvényünk, amire Brüsszel azt mondta gyarmatosítási szándékkal, hogy meg lehet magyarázni.

Varga Judit volt a magyarázó, beosztása szerint igazságügyminiszer, amúgy nem tudjuk, micsoda is, midőn azt mondta Brüsszelnek, nekünk te nem mutogatol, avagy nekünk ne mondja senki. Varga Judit igazságügyis saját szavaival, amit a NER le is írt, és válaszul Brüsszelnek postára is adott, hogy aszongya: “Sem a brüsszeli Bizottság, sem más európai testület nem írhatja elő, hogy Magyarországon ki hogyan éljen, hogyan gondolkodjon és Magyarországon a magyar szülők hogyan neveljék a gyermeküket.” – Lefordítom, Brüsszel bekaphatja. Mindezen túl azonban kitetszik, hogy Varga Judit fordítva ül a lován, és épp a seggét lesi.

Kiegészítésként jön ide Semjén – meg hogy elborzasszon a belőle áradó éji sötétes középkor – azzal a kijelentéssel, miszerint: a homoszexualitás bűn. Semjén és Varga delírjeit egymás mellé téve az mutatkozik, az, aki – Varga szavaival élve – megmondja „ki hogyan éljen és ki hogyan gondolkozzon”, az Semjén volna, míg vele szemben Brüsszel meg azt szeretné – és vele együtt mi is –, ha az állam ilyen kérdésekbe egyáltalán nem szólna bele, mert semmi köze hozzá, ki, kit, miért és hogyan szeret. Így sajnálatosan arra kell rámutatnom, nem Brüsszel írja elő az életet, hanem Varga, Semjén, a kormányuk, következésképp a Fidesz.

A másik pedig a hangnem. Ezt lehetne ragozni a végtelenségig, de a metódus könnyen leírható egy mondattal: virítsd a lóvét és kussolj. Ezt mondja a Fidesz Brüsszelnek, ezt óbégatja Varga, Novák, Kovács levelező, és mindenek csúcsán Orbán maga, ráadásul most már szerte Európában fizetett hirdetésekben is, amit az öntudatosabb orgánumok visszahajítanak a képébe. Kies hazánk mostani stádiumában egy gennyes fekély Európa testén, ami viszont a leginkább lehangoló, hogy mi abban a bűzös trutyiban élünk. Így lehetne meghatározni a magyari létet manapság, és mindenki eldöntheti, ez neki megfelelő-e. Hogy szeretne-e Semjén direktívái szerint élni.

Vagy óhajtja-e Varga hazugságait hallgatni. Brüsszelről már nem beszélünk, mert ez a Brüsszel most is, midőn a NER az arcába vizel, csak azt mondogatja, hogy hetes cikkely, kötelezettségszegés, ilyeneket. Csorog az arcán a lé, a NER hőbörög, évtizede megy ez, és nem látszik vége szakadni. Brüsszel távol van, Magyarország viszont közel. Varga itt hegedülget, Semjén itt vadászgat, és mind az összes itt lopogat, miközben a középkorukkal fölzabálják az életünket. A homoszexualitás bűn – mondja Semjén, a tízparancsolat gyógyít – óbégatja Kásler, ami közben tartsuk tiszteletben az illiberálisok jogait, akik olykor megruháznak pár nekik nem tetsző embert. Itt tartunk, pedig nem kellene feltétlenül.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum