Pedofilfejűek

Megvertek Pécsen két meleg orvost a nyílt utcán olyan brutálisan, hogy egyikük elájult. Hogy miért, az nem tudható, de erősen feltehető, hogy a Fidesz homofóbiája miatt, amely a pedofiltörvény nyomán határozza meg a bávatagok gondolkodását, s hogy hogyan, azt egy debreceni példa mutatja. Ott egy momentumos önkormányzati képviselőt köpött le egy kereszténynáci azzal az indoklással, hogy a Momentum közreműködésével tiltottak ki fideszes EP-képviselőt Kínából (sic!), illetve, és ez témánk szempontjából fajsúlyosabb, a momentumosok támogatják a pedofilokat.

Amúgy is olyan pedofilfeje van a debreceni momentumosnak, mondta a jámbor kereszténynáci, és képen köpte a képviselőt. „Nem jogos, hogy sértve és bántva érzik magukat a homoszexuálisok.” – mondta az ótvaros törvényről Szijjártó, a pécsi, megvert melegekről pedig azt nyilatkozta kormányunk, hogy az erőszakot tiltja a törvény, és a törvényeket mindenkinek be kell tartani. A kedves vezető pedig azért rimánkodott, hogy a liberálisok meg tartsák tiszteletben a nem liberálisok jogait, ám, hogy ezek mifélék volnának, azt nem tudjuk, és nem is világos.

Az idézett két eset szerint tán azok, hogy másnak nincs helye a Föld nevű bolygón. Mindezen kívül a pedofilfejű váddal vagdalkozó kereszténynáci honfitársunk gondolkozása az – ha ez annak nevezhető –, ami mutatja, miképpen szemlélik ezek a világot, és azt, milyen hatást váltott ki az utóbbi napok szivárványos ámokfutása. Ilyet: aki a homoszexuálisok jogaiért áll ki, az a pedofilokat támogatja. Az nem tudható, hogy a törvényalkotó célja éppen ez volt-e, de ez lett belőle, miközben Szijjártó szerint ugye, nem jogos, hogy sértve érzik magukat a homoszexuálisok.

Sértve lehet, hogy nem, de megverve ájulásig igen, és hiába mondják álnokul, hogy az erőszakot a törvény bünteti, ha ők pedig törvénnyel bujtogatnak erőszakra. Ez ilyen ok-okozati viszony, így az a törvény, amely az indoklás szerint a gyermekek védelméről szól, működésében a társadalom egy kisebbségi csoportja elleni uszítás. Nem véletlen, hogy most már minden virágnyelvet félretéve mondják azt, hogy Orbán nem szalonképes Európában. Magyarországon sem, tesszük hozzá, ahol most nagy hangon követeli a fasiszták jogait, amit talán nem kellene.

Hogy a törvény célja ennyire cizelláltan aljas volt-e, az nem tudható, csak sejthető. És az sem áll meg, hogy kizárólagosan a lopások elfedésére született volna. Arra is, és erre is, ez ilyen komplex hatást vált ki, amelyek közül momentán a legjellemzőbb, hogy mit hoz ki a kereszténynáci hívekből, s mint látjuk, a vadállatot. Annak idején az SA csapatai sípszóra ugrottak le a teherautóról, agyonverték a kommunista, meleg, zsidó delikvenseket, vagy akit értek, majd újabb sípszóra távoztak is. Ez a törvény a sípszó, másképpen értelmezni nem lehet, ezek az illiberálisok féltett jogai.

A törvényt megszavazó bátor százharminchármak közt is van meleg, mint az nyílt titok, Ernst Röhm, az SA főnöke is az volt, ami arra is utal, hogy a brancson belül melegnek, pedofilnak (Kaleta) lenni lehet. Amíg a kedves vezetővel szimpatizálunk, mindent lehet, ha a hatalmát fenyegetjük, viszont semmit sem. Röhm is csúnyán végezte a hosszú kések éjszakáján, aztán később a főnöke is, de nem kellene feltétlenül bejárni ugyanazt az utat az apokalipszisig, bár esély az mutatkozik rá. A helyzet tehát, amiben vagyunk, elég kiábrándító, bár eddig sem volt babazsúr.

Valami viszont elpattant az utóbbi napokban. Olybá tűnik, hogy az elfojtott és pislákoló indulatok ilyen vulkánszerűen törnek elő, s erre ráhívva a békemenetet kijelenthető, hogy rohanunk a polgárháborúba, de és ám ne legyen igazam. Mindenesetre azt láthatjuk, a nemzeti, keresztény oldal mi mindenre képes, egy szóval talán: mindenre. Ha úgy adódik, leveri a vesénket, szilánkosra rúgja a sípcsontunkat, mert nincs erő, ami megállítsa. A törvényeket mindenkinek be kell tartani – mondja kormányunk, s milyen igaz, Be kellene, s leginkább a kormánynak magának.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Pedofilfejűek
  1. Yeti szerint:

    Az ilyen törvényeknek ott kell betartani, ahol és amikor csak lehet.
    Tűrvények ezek, sajnálatosan még mindig.
    Ez azért nem polgárháborús helyzet, mert nincsenek (elegen) ehhez polgárok.
    Nagyon nem mindegy, hogy verekszünk, vagy csak minket vernek!
    No meg alighanem szimplán a saját állampolgárok ellen is bevetésképesek , nem véletlen a fene nagy fegyverkezési lázuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum