Sosem lesz vége. Deutsch elvtárs szerint a német rendőrök is fordítva ülnek a lovukon, mert bántani merték a kedves, magyar náci szurkolókat ahelyett, hogy meglapogatták volna izzadt hátukat, invitálva őket München szívébe, hogy gyertek kedveseim, verjétek szét a Miasszonyunk-templomot. Vagy pisáljátok szét az Odeon teret, akárha otthon a Kossuthot, de nem. Van a világnak olyan része, kies hazánkon kívül talán mind az egész univerzum, ahol tudják, mit jelent a karokon vagy tarkón a horogkereszt, az állati üvöltés és a vérben forgó szemek.
Van, ahol egy életre megtanulták, így a vezetők sem ábrándoznak élettérről – Lebensraum –, mint ez a miénk, és nem kokettálnak náci szavazókkal csak azért, hogy a hatalmukat megőrizzék. Németország nem ez a hely, és azt sem nézik jó szemmel, ha máshonnan zúdulnak rájuk barbár hordák, következésképp letartóztattak Münchenben pár visszamaradt tudatú honfitársat, ami ellen Deutsch elvtárs kikelt és tiltakozott. Megállapítottam már pár napja, hogy a valahai nemzeti csődörnek be nem áll a szája, mindig mondja a magáét, hogy létezését valahogyan bizonyítsa.
És bár ne tenné. Mert abból mindig bukta van, ha az értelem fényénél vizsgáljuk meg a textust. Ilyesmire Deutsch elvtárs nem számít, csak okádik valamit, és már indul is, mintha csak megmosta volna a haját a reklámban. De a szavai, akárha légypiszok, itt maradnak, most például az, hogy a német rendőrök jobban tették volna, ha a migránsokkal keménykednek, nem ezekkel a kenyérre kenhető magyar nácikkal, akik a légynek sem ártanak. No most, a két dolog, mármint a migránsokkal és a magyar nácikkal való bánásmód összevetése hogyan jön ide, az nem tudható.
Az viszont igen, hogy Deutsch elvtárs újólag bizonyította, gondolatai szart sem érnek, vagy tán épp egészen azt. Ha olybá vennénk, hogy a valahai csődör tényező a szellemi életben, akkor elvárható volna, hogy legalábbis szégyenkezzék kicsit egészen primitív honfitársai miatt, ehelyett azonban eggyé válik velük mintegy, mint a Szellemirtókban a kisded feküdve rugdalózva, ahogyan készült beléköltözni a gonosz, hogy új testet ölthessen. A kinyilatkoztatásból kiderült, hogy Deutsch elvtárs és a bájos, decens magyar náci szurkolók egyívásúak, egylényegűek mintegy, ami lehangoló.
De ez is. Hogy minderre Szijjártó is lapot kért, és ő sem honfitársai miatt kért elnézést, hanem a német rendőrséggel foglalkozott. Utaltam már rá, hogy a B-közép és a Fidesz, következésképp a kormány egylényegűek, ami ím, újólag bizonyságot nyert, ahogyan egy nyájas olvasóm utalt rá pár napja, miszerint ilyen az, ha a B-közép kormányoz egy országot, s hát, bizony ilyen, ahogyan a bőrünkön is érezhetjük. Most mégis az a lehangolóbb, hogy nácikkal és az őket pátyolgató Fidesszel együtt milyen az a kép, amit mutatunk a világ azon részének, amelyik nem karikás ustorral a vállán éli az életét.
Leginkább lehangolónak nevezhető. Szégyenletesnek. De ezen túl is azonban, hogy most az őszön permanens Gyurcsány-szemkilövetős pörformansz vár ránk, valamire csak utal, hogy Münchenben elég volt pár tetkó a testen, máris vitték a delikvenseket, megakadályozva, hogy fölszedjék a kockaköveket, fölgyújtsanak pár autót, és végül ki kelljen lőni véletlenül a szemüket. A németeknek ebben van már tapasztalatuk, 2006-ban a magyar rendőröknek nem volt, a népesség, a hőbörgő hordák viszont ugyanazok, akikkel lám, kormányunk erősen szimpatizál.
Ilyen összefüggések vannak, ilyen tapasztalatok, következtetés viszont csak annyi, hogy a csürhét valahogyan meg kell állítani, mielőtt szétverik a várost. És továbbá még az a kiábrándulás, hogy a Fidesz nem szégyelli, sőt támogatja a barbár eszméket, amit például az is mutat, hogy Szijjártó ahelyett, hogy szégyenkezve bocsánatot kér volna a magyar kalandozó hordák miatt, inkább elismerését fejezte ki nekik, hogy vállalták a hosszú utat. Ehhez különösebben hozzátenni nincs mit, csak konstatálni, hogy ezek – a hordák – és a Fidesz ugyanazok. Itt áll előttünk feketén-fehéren.
Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása