Karlendítés, terpeszállás, tökönrúgás

Sosem lesz vége. Deutsch elvtárs szerint a német rendőrök is fordítva ülnek a lovukon, mert bántani merték a kedves, magyar náci szurkolókat ahelyett, hogy meglapogatták volna izzadt hátukat, invitálva őket München szívébe, hogy gyertek kedveseim, verjétek szét a Miasszonyunk-templomot. Vagy pisáljátok szét az Odeon teret, akárha otthon a Kossuthot, de nem. Van a világnak olyan része, kies hazánkon kívül talán mind az egész univerzum, ahol tudják, mit jelent a karokon vagy tarkón a horogkereszt, az állati üvöltés és a vérben forgó szemek.

Van, ahol egy életre megtanulták, így a vezetők sem ábrándoznak élettérről – Lebensraum –, mint ez a miénk, és nem kokettálnak náci szavazókkal csak azért, hogy a hatalmukat megőrizzék. Németország nem ez a hely, és azt sem nézik jó szemmel, ha máshonnan zúdulnak rájuk barbár hordák, következésképp letartóztattak Münchenben pár visszamaradt tudatú honfitársat, ami ellen Deutsch elvtárs kikelt és tiltakozott. Megállapítottam már pár napja, hogy a valahai nemzeti csődörnek be nem áll a szája, mindig mondja a magáét, hogy létezését valahogyan bizonyítsa.

És bár ne tenné. Mert abból mindig bukta van, ha az értelem fényénél vizsgáljuk meg a textust. Ilyesmire Deutsch elvtárs nem számít, csak okádik valamit, és már indul is, mintha csak megmosta volna a haját a reklámban. De a szavai, akárha légypiszok, itt maradnak, most például az, hogy a német rendőrök jobban tették volna, ha a migránsokkal keménykednek, nem ezekkel a kenyérre kenhető magyar nácikkal, akik a légynek sem ártanak. No most, a két dolog, mármint a migránsokkal és a magyar nácikkal való bánásmód összevetése hogyan jön ide, az nem tudható.

Az viszont igen, hogy Deutsch elvtárs újólag bizonyította, gondolatai szart sem érnek, vagy tán épp egészen azt. Ha olybá vennénk, hogy a valahai csődör tényező a szellemi életben, akkor elvárható volna, hogy legalábbis szégyenkezzék kicsit egészen primitív honfitársai miatt, ehelyett azonban eggyé válik velük mintegy, mint a Szellemirtókban a kisded feküdve rugdalózva, ahogyan készült beléköltözni a gonosz, hogy új testet ölthessen. A kinyilatkoztatásból kiderült, hogy Deutsch elvtárs és a bájos, decens magyar náci szurkolók egyívásúak, egylényegűek mintegy, ami lehangoló.

De ez is. Hogy minderre Szijjártó is lapot kért, és ő sem honfitársai miatt kért elnézést, hanem a német rendőrséggel foglalkozott. Utaltam már rá, hogy a B-közép és a Fidesz, következésképp a kormány egylényegűek, ami ím, újólag bizonyságot nyert, ahogyan egy nyájas olvasóm utalt rá pár napja, miszerint ilyen az, ha a B-közép kormányoz egy országot, s hát, bizony ilyen, ahogyan a bőrünkön is érezhetjük. Most mégis az a lehangolóbb, hogy nácikkal és az őket pátyolgató Fidesszel együtt milyen az a kép, amit mutatunk a világ azon részének, amelyik nem karikás ustorral a vállán éli az életét.

Leginkább lehangolónak nevezhető. Szégyenletesnek. De ezen túl is azonban, hogy most az őszön permanens Gyurcsány-szemkilövetős pörformansz vár ránk, valamire csak utal, hogy Münchenben elég volt pár tetkó a testen, máris vitték a delikvenseket, megakadályozva, hogy fölszedjék a kockaköveket, fölgyújtsanak pár autót, és végül ki kelljen lőni véletlenül a szemüket. A németeknek ebben van már tapasztalatuk, 2006-ban a magyar rendőröknek nem volt, a népesség, a hőbörgő hordák viszont ugyanazok, akikkel lám, kormányunk erősen szimpatizál.

Ilyen összefüggések vannak, ilyen tapasztalatok, következtetés viszont csak annyi, hogy a csürhét valahogyan meg kell állítani, mielőtt szétverik a várost. És továbbá még az a kiábrándulás, hogy a Fidesz nem szégyelli, sőt támogatja a barbár eszméket, amit például az is mutat, hogy Szijjártó ahelyett, hogy szégyenkezve bocsánatot kér volna a magyar kalandozó hordák miatt, inkább elismerését fejezte ki nekik, hogy vállalták a hosszú utat. Ehhez különösebben hozzátenni nincs mit, csak konstatálni, hogy ezek – a hordák – és a Fidesz ugyanazok. Itt áll előttünk feketén-fehéren.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Karlendítés, terpeszállás, tökönrúgás
  1. Yeti szerint:

    Azért az egészen érdekes mutatványnak ígérkezik, hogy a hatalomba be nem került csürherésszel összefogva próbálja megszerezni a hatalmat a hatalomból kipottyant társulat.

  2. Kovács Ferenc szerint:

    Bal jós, előérzetem van, ősszel, vagy majd 2022-ben a Fidesz számít rájuk ezért veszi védelmébe ezeket buta a tulkokat.

  3. kovacs_ugynok szerint:

    “Brüsszelben” éppen most pedzegették már a csutkánynak, hogy ki kéne lépni az EU-ból ha nem felel meg a magyaroknak… :/

  4. remete szerint:

    Emléxik valaki a 16-os vonulásra Marseille-ben? Az volt a főpróba! Privát videoban azt is láthattam, ahogy végighugyozták az útvonalat, decens fr. polgárok az ablakokból szörnyülködtek. Kidolgozott tematika szerint folyik a janicsárképzés. Nem látszik más kilábalás, mint ennek a rétegnek a totális elszigetelése… vagy még inkább: megsemmisítése. Ahogy II. Mahmud tette!

  5. Anarchista szerint:

    Azok a fránya tetkók! Amikor majd megint lesz fegyveres antifasiszta harc megkapják a magukét, ahogy 1945-ben is történt. Ti. az SS legényekre rátetoválták a vércsoport jelzést, így hiába öltöztek át polgári ruhába, vagy Wermacht egyenruhába, ha megtalálták rajtuk a tetoválást… Nos nem volt ügyvéd, sem bíró, sem ügyész… csak egy rövid géppisztolysorozat!
    Ki szelet vet vihart arat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum